Zeno hozzászólásaira reagálok, erre: „Prof. dr. Marácz László tavaly kiadott könyvében a finnugor/uráli nyelvcsalád és az altaji nyelvek (török, mongol, tunguz, japán) kapcsolatát vizsgálja felül. Szerinte a nyelvcsalád elmélettel nem magyarázhatóak a kapcsolatok és nyelvszövetség (Sprachbund) elmélet bevezetését javasolja.”
Krizsa: Ezt nekem is emlitette (javasolta?) Marácz. (2012-ben váltottunk néhány emailt, majd találkoztunk is az akkori Czuczor konferencián. Ahol a szervezők nem engedtek előadást tartanom a gyöknyelvészetről – igy csak vendégként jelenhettem meg.) Az én véleményem szerint a nyelvszövetség elmélet (ha megpróbálják) nem fog vezetni semmire. Nem többre, mint ami ma van: zürzavar. Elsősorban azért nem, mert a közös gyökrendszer (kb. fele) nem 1-4 ezer évvel ezelőtt alakult ki az eurázsiai és észak-afrikai nyelvek között, hanem minimum több tizezer éve. Akkor, amikor még nem voltak a mai értelemben vett nyelvtanok sehol. Akkor, amikor még a sémi / éneklő / ragozó tipusú nyelvek sem határolódtak el. A hangváltozások sem voltak még a beszédhangok része. (A legújabb Z/Zs, a G és az Ö, Ü hangok biztosan nem – de még azok is „öregebbek”, mint az utolsó népvándorlások 1-3 ezer évvel ezelőtt.) Tehát: ami KÖZÖS lett az eurázsai nyelvekben: a gyökvázak, amik hasonló értelmeket hordoznak – régebbiek.
Változatlanul meggyőződésem, hogy a honnan jöttünk kérdésre az egyetlen helyes válasz az, hogy nem jöttünk mi sehonnan sem! Jöttek persze, jöttek ide (vissza) szkíták, hunok, avarhunok, hungárusok, de amikor ők idejöttek, mi magyarok már réges-régen itt voltunk. Megértem, hogy ezeket a jövevényeket is tisztába kellene tenni, de eddig a magyar történelem kizárólag róluk szólt, ideje hát áthelyezni a hangsúlyt az őslakókra!
Ami Cz.G. írását illeti: A magyarságot a szabiroktól eredeztetni ugyanolyan vakvágány, mint a mezopotámiai, belső-ázsiai, indiai, egyiptomi, atlantiszi, vagy éppen a finnugor őshazai eredeztetés. (Mindegyikre akad példa.)
Ami pedig László Gyulát illeti, neki is megvoltak a maga korlátai. Hogy csak kettőt említsek ezek közül: Nem ismerhette a 2000 óta elvégzett nemzetközi populációgenetikai vizsgálatok eredményeit és az autópályás régészeti feltárások során feltárt régészeti leletek óriási tömegét sem, nem is beszélve arról, hogy helytelen időrend szerint dolgozott. A hazai újkőkori, réz és bronzkori leletek óriási tömege egyértelmű bizonyítéka az itt élő nagyszámú népességnek, a folyamatos jelenlétnek, és a nyelvi folyamatosságnak is! Ha pedig már azt is tudjuk, hogy a pontos kormeghatározás szerint az itteni leletek mondjuk 1500 évvel régebbiek a László Gyuláék idejében még egyidősnek tartott külhoniaknál, akkor a honnan-hová kérdésre is egyértelművé válik a válasz. Ami itt volt hamarabb, azt nem lehetett később máshonnan idehozni. És ez is igaz a nyelvre is!
Részrehajló, sőt, tudománytalan minden olyan nyelvészeti fejtegetés, amelyik csak a rokonnak vélt / állított népek nyelveivel való hasonlóságot sulykolja, miközben az egyéb nyelvekkel való - bizonyítható - rokonságot figyelmen kívül hagyja.
Még valami: ha az őseinket keressük, nem elsősorban a honfoglalók génjeit kellene vizsgálgatni, hanem a sajátjainkat! Géneket - mint már sokszor mondtam - csak örökölni lehet. Amilyenek a mi génjeink, olyanok voltak az őseinké is. Ezeket kell tehát keresni a régi csontokban!
Melyik kiadónál jelent meg a könyv? :) Nagyon érdekelne.
Távolról sem vagyok nyelvész, de véleményem szerint az olyan alapszavak, mint a szem. névmások nyelevkiegyenlítődéssel nagyon nehezen változnak, ahhoz inkább teljes nyelvcsere szükséges.
A finn kérdés kényes téma viszont a genetikájuk miatt. Az Obi-ugoroknál ott a kárpáti gén, a finneknél nincs, mégis megvan a nyelvrokonság. Véleményem szerint a finn kérdésnek ott lehet a megoldása, mikor i.e. 30 ezer táján a kárpáti őslakosság - az addig meglévő dnyeperen túli alsó és középső paleolit lelethiányos területet átlépve - kapcsolatba lépett a Kaukázuson túlról annak előterébe felszivárgó népekkel, kialakítva a gravetti kultúrát.
A nyelvi adatokat kellene összevetni a genetikával, mert hasonlóan rétegződnek a népek genetikai keveredésével.
Lsd. Kalevi Wiik Az európai népek eredete (Nap kiadó 2005.)
Nemrég láttam dr. Tóth Ferenc egyik előadását (Az avarok és az avar dícsérete címen van fenn az interneten.) Ebben azt mondja, hogy az avar nem népnév, hanem csak azt jelenti: régiek. Nem tudom, hogy ők magukat hogyan nevezték, vagy hogy nem a hunok egy későbbi ága voltak-e és nem önálló nép.
Obrusánszky Borbála szerint Bíborbanszületett Konstantinnál keverednek a kárpát-medencei és kaukázusi magyar államra vonatkozó adatok.
Prof. dr. Marácz László tavaly kiadott könyvében a finnugor/uráli nyelvcsalád és az altaji nyelvek (török, mongol, tunguz, japán) kapcsolatát vizsgálja felül. Szerinte a nyelvcsalád elmélettel nem magyarázhatóak a kapcsolatok és nyelvszövetség (Sprachbund) elmélet bevezetését javasolja. Szerinte a magyar, a finnségi, és az "obi-ugor", szamojéd, török, mongol, tunguz nyelvek egy földrajzi területen, egymás közelébe kerülve olyanfajta nyelvkiegyenlítődést mutattak, mint mostanában a magyar és a környező nyelvek a Kárpát-medencében. Mivel a különböző anyanyelvű emberek érintkeznek egymással, részben ismerik egymás nyelvét, minden nyelv kölcsönösen átvehet szavakat, nyelvtani elemeket a másiktól. Ez magyarázhatná, hogy miért van több rokon szó a magyar-szamojéd, mint a magyar-"obi-ugor" viszonylatban, holott a finnugrista felfogás szerint a szamojédokkal jóval korábban megszakadt a magyarok érintkezése. Szintén magyarázhatná a finn és török közötti, a magyarral nem egyező szó- és nyelvtani egyezéseket. (Pl. 'én' és 'te' névmások: finn: minä = török men, sinä = sen; vagy a tárgyrag mindkét nyelvben: -m, magyarban: -t.)
– kialakította a saját nyelvi logikáját: eu a ragozó, Levantin a hajlító, Ázsia az éneklő (Gábori Miklós régész a grúz nyelvet csuklás nélkül levezeti 30 ezer évvel ezelőttig a leletek folytonossága alapján, mondván semmiből nem lesz valami, valami csak valamiből lehet). A török ázsia nyelvi logikájába nem illik bele. Vagy az üzbég/tadzsik térségben fejlődött saját jogán, vagy keverék nyelv: valamely előmagyarral rokon eu-i ragozó nyelv (’avar’ telepesek ázsiában) és valamelyik proto ázsiai nyelv keveréke. Saját jogán az üzbég térségtől északra nem fejlődhetett, mert hiányoznak hozzá a neolitikum előtti leletek.
A szabír népnevünk utolsó megjelenése Bíborszületett Konstantinnál: sabartoi-aszfalu. Szabír és (j)ász szövetség. A honfoglalók fele – valamiért – szó szerint lerohant a Délekelt-Uralból a Fekete-tenger északi partjára, szövetséget kötött egy szkíta maradék néppel (talán ez az egyetlen értékelhető kapcsolatunk a szktákkal – eretnek gondolatok!), ez maga a Vérszerződés, innen a néhány iráni szavunk (Ady: irán szagú szittya sereg=honfoglalók), és erről számol be Bíb.Kons., akik aztán végrehajtották a honfoglalást.
L.Gy.-t egyetlen egyszer sem lehet tévedésen érni. Az őstörténetünk legkorábbi szakaszaiban és ott a bizonyítása a kárpáti eredetnek, amit aztán maga cáfol meg bizonyítékok nélkül – politikai okokból, lévén 1961-t írtunk.
A rómaiak jellemzően egy terület nevét az ott lakó népekről nevezték el. Így esett ez Pannóniával és benne Savariával is, mely már 568 előtt 500 évvel is Savaria volt, pedig az általunk avarnak ismert nép sehol nem volt. Savaria neve eredeti népnevünket rejti magában: szabar, szabír, szavard, szavar, avar alakokban ismert. Savaria=Avária. (Ahogy Pannónia is a bán/bánun szavunkból ered, mely szónak talán kelta kapcsolata is van. Innen a bán címünk, innen a horvátok bán méltóságneve, mert Horvátország jó része ugye Pannónia része Pannónia Inferior néven. És innen tótok vesszőparipája: Pribina=Prima bán - első bán félig latinul félig magyarul -, mint a pannon őslakosok „vezére”, és nem őstót fejedelem.)
A szabar, szabír, szavard, szavar, avar megnevezésünk a jég felolvadása, és a Dél-Ural és Kaszpi közötti olvadékvíz eltűnése után jutott el keletre, a kontinens benépesülésével: lsd. L.Gy. Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. Szibéria még a neolitikum elején is bőven üres. Keletről és Nyugatról népesült. Az első telepesekről nevezték el „Szabíriának”, akik a Kárpátok környezetéből érkeztek. Az M17-es őskárpáti gén erősen jelen van az Ural (beszédes név, de csak magyarul, ismerve Eurázsia földrajzát) keleti oldalán, de főleg a Minuszinszki medencében (L.Gy. is innen sejtette a leletek alapján a Honfoglalók egy csoportját), ami bizonyítja az itt lakók – részben – kárpáti eredetét. Fordítva nem történhetett (finnugor elmélet), lévén igen későn települt ott az ember, tehát a gén már készen érkezett oda – nyilván onnan, ahol az a legdominánsabb. Nyelvünk egy darabja is ott az Obi ugoroknál. De Türk Attila régészék is ott találták meg (Uelgi-tó az Ural keleti oldalán – L.Gy. megint csak jól sejtett!) a honfoglalók közvetlen eredetét, akiknek egy része így vélhetően azok leszármazottai, akik első telepesként innen oda érkeztek. És akik egész rövid idő alatt (néhány tíz év) jöttek le Etelközbe, egy az egyben megkerülve Kazáriát (honnan akkor a magyar nyelv törökös rétege kedves finnugristák – ha egyáltalán az?). Az Obi-ugrok tehát részben részbeni nyelvcserével, részben nyilván némi keveredéssel jutottak nyelvük magyaros rétegéhez.
Eurázsia keleti és nyugati benépesülésével jutott el a szabír/avar népnév – az europid emberrel együtt - a tajga, és talán a délebbi övezetbe is, ahol ma „törökösül” beszélnek. Merthogy i.e. 2. sz.-ban a kínai források vörösnek és szőkének írják le az ordoszi hunokat (Bakay: Őstörténetünk régészeti forrásai 2.), de az üzbég térség is europid volt minimum a 8. sz.-ig (szintén Bakay). És innen három megoldása adódik az ázsiai avar kérdésnek:
a.) az avar elnevezés az innen oda „hódítással” jutott be a törökös térségbe, és került visza 568-tól a kárpáti régióba
b.) az ázsiai avarok valójában „álavarok” (ahogy sok szerző írja), és ők valójában „várkonyiták”, a török uar (bár sejtésem szerint ez az innen exportált avar név ottani megfelelője) és chunni törzsek szövetsége, aki meghódítva a kárpáti régiót az a faramuci és kivételes helyzet állt elő, hogy nem a hódító (uar-chunni), hanem a hódított (avar) adta az ország nevét.
c.) az ázsiai avar szintén kevert (euromongoloid népesség) a mongoloid zsuanzsuanok és az europid avar jégkori utáni telepesek szövetsége, mellyel a.) és b.) közös nevezőre hozható, hisz az 568-as avarok részben avar névvel érkeztek meghódítani az őslakos avarokat. (továbbá így magyarázatot nyer, hogy miért az 568-as avar leletekben a legerősebb a mongoloid elem)
Külön kérdés az avar népnév, illetőleg a kárpáti gén ázsiában való megjelenése kapcsán a török nyelv, mely véleményem szerint éppúgy keverék nyelv, mint az összes indoeurópai nyelv. Az emberré válás minden gócpontja – ahol a leletek az alsó paleolitikumtól folytonosan jelen vannak
Hajlamosak vagyunk a mások által közöltekből csak a nekünk tetsző részeket figyelembe venni, kiemelni. Például: László Gyula a fent idézetteken kívül azt is leírta, hogy "Akárhogy csűrjük, csavarjuk a tényeket, kétségtelen, hogy a fennmaradt késő avar népesség falulakó, földmíves tömegei legalább tízszeresét alkották Árpád magyarjainak." Ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy a bizánci források szerint a Belső-Ázsiából kiinduló turkok, - akik az avarhunokat a turáni területen legyőzték - az ide menekült "avarok" számát húszezer főre becsülték, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a honfoglalók tízszeresét adó falulakó, földműves népesség egyszerűen nem lehetett avar. Az avarok minden forrás szerint egyre csak fogytak, egyesek szerint Nagy Károly jóvoltából ki is pusztultak. A mai magyarság tehát nem lehet az avarok utóda, maximum egy-két tized százalékban, vagyis elenyésző mértékben.
Theodorus Syncellus ezt írta Baján avar fejedelemről: „Menekülő szökevény volt, aki őt test szerint nemzette, bár ne tette volna. Távoli földről származott, mint valami Isten csapása szakadt arra a területre, amelyen ma népe lakik.”
Talán nem is véletlen, hogy a krónikáink meg sem említik az avarokat - mint ahogy egyébként Nagy Károlyt sem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Zeno hozzászólásaira reagálok, erre: „Prof. dr. Marácz László tavaly kiadott könyvében a finnugor/uráli nyelvcsalád és az altaji nyelvek (török, mongol, tunguz, japán) kapcsolatát vizsgálja felül. Szerinte a nyelvcsalád elmélettel nem magyarázhatóak a kapcsolatok és nyelvszövetség (Sprachbund) elmélet bevezetését javasolja.”
Krizsa: Ezt nekem is emlitette (javasolta?) Marácz. (2012-ben váltottunk néhány emailt, majd találkoztunk is az akkori Czuczor konferencián. Ahol a szervezők nem engedtek előadást tartanom a gyöknyelvészetről – igy csak vendégként jelenhettem meg.) Az én véleményem szerint a nyelvszövetség elmélet (ha megpróbálják) nem fog vezetni semmire. Nem többre, mint ami ma van: zürzavar. Elsősorban azért nem, mert a közös gyökrendszer (kb. fele) nem 1-4 ezer évvel ezelőtt alakult ki az eurázsiai és észak-afrikai nyelvek között, hanem minimum több tizezer éve. Akkor, amikor még nem voltak a mai értelemben vett nyelvtanok sehol. Akkor, amikor még a sémi / éneklő / ragozó tipusú nyelvek sem határolódtak el. A hangváltozások sem voltak még a beszédhangok része. (A legújabb Z/Zs, a G és az Ö, Ü hangok biztosan nem – de még azok is „öregebbek”, mint az utolsó népvándorlások 1-3 ezer évvel ezelőtt.) Tehát: ami KÖZÖS lett az eurázsai nyelvekben: a gyökvázak, amik hasonló értelmeket hordoznak – régebbiek.