A genetikai kutatások is igazolják az itteni folyamatos jelenlétünket, csak ezt nem reklámozza senki. Kb. két éve, egy németekkel közös vizsgálat bebizonyította, hogy az addig alapvetően eltérőnek feltételezett Dunántúli vonaldíszes népesség genetikailag megegyezik az Alföldi vonaldíszes népességgel, - ahogy azt én mindig is feltételeztem. Azután pedig az is megállapítást nyert, hogy a vonaldíszes genetikai jelzők tisztán európai jelzők, és megegyeznek a mai magyarság jellemzőivel.
A gyöknyelvészet csak a természetes módon kifejlődött nyelvekkel foglalkozik. A környező nyelvekből művileg összeszerkesztett (latin, újlatinok + az angol), s a 100%-ban kitalált (pl. eszperantó) nyelvekkel – NEM. Ma is gyöknyelvként működnek a sémi nyelvek. Csakhogy a többi természetes, tehát a láncragozásra váltott nyelvek is gyöknyelvi eredetűek.
1. Hangok és beszédhangok. A külvilág élettelen és élő (állati) eredetű hangzásait a hallóképes élőlények észlelik is. Mivel ezeknek (élelem, vízforrás, veszélyek) túlélési jelentőségűk van, a hang-kibocsátásra is képes élőlény utánozni is igyekezte őket. Ezt tette az előember is: indulatos felkiáltásaival, ős-igeszerű (mi történik?) “közléseivel” szintén a külvilág zajait próbálta utánozni. És sikerült is neki? Ez attól függött, hogy mely hangokat tudott már akkor is KIEJTENI. Na, ezt aztán honnan tudhatnánk… vagy MÉGIS? Pl. abból, hogy a mai nyelvek sem használnak minden hangot. A finnek még kiejteni sem tudják a B, F, G, Z/Zs-t – bár igaz, hogy a G, Z/Zs a legtöbb mai nyelvben is alulreprezentált (kevés). A kínaiak R-et / a héberek Zs-t ma sem használnak… És akkor még csak az egyszerű (a nem összetett, mint a C/Cs, Gy / nem lelágyult, mint a Ty, Ly, Ny – mássalhangzókat vettük sorra.
2. Magán- és mássalhangzók. A magánhangzók közül az ősi torokhangokat már szinte csak a sémi nyelvek használják. A legújabbak magánhangzók viszont (Ö és Ü) még mindig hiányoznak a legtöbb nyelvből. Évek munkája: több, általam ismert nyelv vizsgálata / hang-gyakoriság statisztikáik egybevetése, stb… Az eredmény: a legősibb mássalhangzók (kivéve a fog-ajakzáras F-et) mind zöngétlenek voltak. Plusz a mélyről jövő, rekedtes, ajakkerekítés nélküli torokhangok (próbáld ki!) az Æ és I szerű “magánhangzók”. S azóta a magánhangzók mind le is lágyultak – Európában nem is ismerünk másfélét. A sémi nyelvekben is lelágyultak! – de ott a torokhangzók is fennmaradtak: párhuzamosan használják mindkét fajtát. Összegezés: A beszédkezdetkor a hangok még nem váltak szét magán- és mássalhangzókra. Sőt, egyik-másik torokhangból mássalhangzó is kialakult, pl. N, L és R.
Valójában nem én állítottam, hogy "nem jöttünk mi sehonnan sem" hanem ha jól emlékszem, Magyar Adorján. Nem is szoktam idézni, mert fogalmunk sincs, hogy régebbi őseink a középső kőkor idején merre járhattak, csak "hinni" lehet, hogy talán már akkor is itt voltak. Bizonyítékaink csak az újkőkortól kezdve vannak az itt élő nagyszámú letelepedett földműves népességre, a népesség magas szintű kultúrájára, és az innen kiáramló terjeszkedésre. (Bánffy Eszter, az MTA Régészeti Intézetének korábbi vezetője ismerte el néhány éve, hogy az innen kiinduló magaskultúra eljutott nyugaton a Párizsi-medencéig, keleten pedig az Uralig - a szumirok előtt 1500 évvel.) Amit én állítok, az az, hogy annak a népességnek, amelyik itt házat épített, szántott-vetett, állatokat tartott, jól azonosítható kiégetett kerámiákat készített, annak bizony fejlett nyelvvel is rendelkeznie kellett. Ha pedig ez igaz, akkor azoknak a kiáramlóknak ezt a fejlett nyelvet kellett magukkal vinni nyugatra és keletre is egyaránt, és ennek nyomait találja meg mindenki, aki a magyart bármely más nyelvvel összehasonlítja. Meg is találjuk a nyelvünk nyomait mindenfelé, (pl. ház, Haus, House, Hus, Casa, stb.) ha nem fogadjuk el Hunsdorfernek azt a nyelvészeink által máig betartott ál- "törvényét", hogy a magyar nyelvet csak a finnugornak kinevezettekkel szabad összehasonlítani.
Ami aztán a továbbiakat illeti, minden régészeti lelet ennek az ősnépnek a továbbélését bizonyítja. A világon egyedülálló a leletek mennyisége, nincs üres kor, és a leletek egymás mellé helyezésével világosan kimutatható a továbbélés, a fejlődés. Minden olyan állításról, amelyik az itt élők kihalásáról szólt, bebizonyosodott, hogy alaptalan.
Tóth Imre:“Valóban magyarul beszéltek, de nem csak a honfoglaláskor, hanem már 7-8000 évvel azelőtt is. (Ennél messzebbre egyelőre nem látunk.) Ha már elismerik, hogy az itt lakók legalább tízszer többen voltak, el kell ismerni azt is, hogy a későbbi magyar történelemből kihagyhatatlanok. Azután pedig, visszafelé menve meg kell vizsgálni azt is, hogy ez a népesség mióta élt itt? …biztosan kijelenthetem, hogy nem a 20 000 főnyi előző honfoglalók, az avarok óta.”
Krizsa: Az Összehasonlító Történeti Gyöknyelvészet révén, segítségével már többre, kb. 10-12.000 évig igyekszünk visszalátni. Dehát írásos leletek nem maradtak fenn – hogy beszélhetünk egyáltalán bármilyen nyelvről? Csak ős-gyöknyelvről lehet szó. S ezt milyen alapon nevezhetnénk “ősmagyarnak”? Azért, mert a kárpát-medencei, a jéghatár alatt túlélő populáció nyelvéről beszélünk – s mi ma is itt vagyunk. Oké, már csak azt kell bizonyítani, hogy tényleg (Tóth Imrét idézve): “nem jöttünk mi sehonnan”.
Valóban magyarul beszéltek, de nem csak a honfoglaláskor, hanem már 7-8000 évvel azelőtt is. (Ennél messzebbre egyelőre nem látunk.)
Ha már elismerik, hogy az itt lakók legalább tízszer többen voltak, el kell ismerni azt is, hogy a későbbi magyar történelemből kihagyhatatlanok.
Azután pedig, visszafelé menve meg kell vizsgálni azt is, hogy ez a népesség mióta élt itt? Minden tiszteletem László Gyuláé, de biztosan kijelenthetem, hogy nem a 20 000 főnyi előző honfoglalók, az avarok óta.
A Kárpát-medencei magyar őshonosság híve vagyok, ezért Bakay Kornél írását nem tarthatom teljes értékűnek. (Kimaradtak belőle az őslakó magyarok.) Viszont a szkíta-hun-avarhun rokonság a honfoglalók révén letagadhatatlan tény.
Volt szerencsém 1-2 éve egy "Sokezret nyilakkal" című, "honfoglaláskori" nyíl- és íj kiállítást látni. Azt a kiállítást szerintem kötelezően látina kellene minden magyarnak (bárhol is él) és minden kárpát-medencei születésű (nem feltétlenül magyar) embernek is! Remélem, az itt fent említett lovasíjászos kiállítás is megüti, vagy felülmúlja ugyanezt a színvonalat! Már ez önmagában is egy nagyon jó hír lenne az oldal minden Kedves Olvasójának!
Szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek, akit a szkíta-hun-avarhun történelem érdekel Szabó Antónia: Megy a gyűrű vándorútra c. kiváló könyvét. A szerző tiszta logikával, tökéletes érvekkel és képekkel bizonyítja, hogy a szkíta-hun-avarhun leleteket minden alap nélkül osztották szét - és osztják még ma is - alig létezettt, kitalált, utólag "germánnak" minősített népek között. Nincs tudomásom róla, hogy bizonyításait bárki érdemben cáfolta volna.
Már talán a kétszázadik avarkori temetőt is megtalálták, - ezúttal Csepelen - és a Kárpát-medencét üresnek láttató régészek és történészek már el is tűnhetnének a fejükre szórt hamu alatt - ha komolyan vennék magukat - de mint ez a tudósítás is bizonyítja, ez még mindig várat magára.
Az elsinkófált, eltagadott, elhazudott, másoknak tulajdonított hun leletek is szépen lassan napvilágra kerülnek, amint azt egy évtizedekkel ezelőtti feltárás közelmúltbeli, meglepő nyilvánosságra hozatala is mutatja. (Mözs melletti hun leletek.)
Mindezek után elfogadhatatlan, hogy a leletekről nyilatkozó "szakember" még mindig germán hatásokról hadovál. Mondanám (szokás szerint), hogy ha komolyan gondolják, mutassák is meg, de erre nem sok esélyem van.
Meglátásom szerint az íjászatról szóló cikket a kb. 40000 éves istállóskői nyílhegyekkel kellett volna kezdeni. Akkor persze nehéz lett volna a figyelmet megint a sztyeppék felé terelgetni.
Hasonló a helyzet Árpád-házi királyaink génjeivel is, akikről már tudni vélik, hogy az őseik 4-5 ezer évvel ezelőtt Közép-Ázsiában éltek.
Na és azelőtt?
Semino és társai 2000-ben az R-1a genetikai jelző eredetét még egyértelműen a Kárpát-medencébe tették, méghozzá nagyjából éppen az istállóskői kultúra idejére.
Azóta persze sok víz lefolyt az őstörténetkutatás (meg a történelemhamisítás) mezején, és ez a víz – úgy tűnik – még mindig elmossa a számunkra fontos eredményeket.
Azon túl pedig az a baj, hogy a történelmet még mindig nem ott kezdik, ahol lehetne, vagy ahol kellene, hanem ott, ahol a szóban forgó valami beleilleszthető egy szimpatikus elméletbe.
Aki még mindig hisz a finnugristáknak és képes bevenni azt az abszurdumot, hogy a fél %-os vogul rokonság számít, miközben a másik 99,5 % meg nem számít, azzal én már nem tudok mit kezdeni. (Arról most ne is beszéljek, hogy az a fél % lehet akár mérési hiba is, (kellő igyekezettel lazán,) meg hogy ilyen arányban még az ausztrál bennszülttek is rokonaink Ádám és Éva után, pedig ők legalább 40000 évvel ezelőtt leváltak a többiekről.)
Tehát kedves finnugrászainknak sikerült bizonyítani a magyar-vogul genetikai kapcsolatot és továbbra is mi vagyunk a hülyék. Kedves genetikusaink továbbra is össze-vissza nyilatkoznak attól függően, hogy ki kérdezi őket.
Török Tibor, Türk Attila és még sokan mások szerint (mindkét vezetéknév beszédes) Árpád magyarjai talán török / türk nyelven beszélhettek és kulturálisan törökök vagy törökösek voltak.
De legalább különböztek az itt talált köznéptől.
A kurultáj nevű rendezvényen és máshol is erősen sugalmazzák Atila hun uralkodóról, hogy cserzett arcú mongol volt, a főszervező Bíró András Zsolt antropológus embertanilag egyértelműen a turanid embercsoportba tartozik, ezért sajátmagából kiindulva az egész magyar népet valamiféle töröknek gondolja.
Utóbbi fél mondat saját véleményem és nem tartom alaptalannak.
Szerintem ma már minden komolyan gondolkodó magyar számára egyértelmű, hogy ennek a Mór Elemér-féle "finnugor" őstörténetnek nincs köze sem a tudományossághoz, sem az igazsághoz. Merő kitaláció az egész! Mint már korábban is írtam, ilyenekről nem tud egyetlenegy ókori vagy kora-középkori történetíró sem, és nincs régészeti lelet, ami alátámaszthatná ezeket az elképzeléseket. Sőt! A Szovjet Tudományos Akadémia már az 1960-as években leszögezte, hogy a finnugor őshazának kijelölt terület az állított időszakban lakhatatlan volt! (Mellesleg ezt is László Gyulától tudjuk.) Itt van aztán ma már a genetika, ami egyenesen megcáfolja, hogy a felsorolt népek közvetlen rokonai lennének egymásnak, illetve hogy másoktól elkülöníthető közös őseik lehettek volna. "Finnugor" ősnép tehát nem létezett.
Nem is csoda, hogy Mór Elemér mai utódai fordítottak egyet a köpönyegen, és ma már úgy tesznek, mintha nem is ők találták volna ki ezt a bohózatba illő történetet. Ők csak a nyelvről beszéltek - mondják, - de Mór Elemér példája ennnek az ellenkezőjét bizonyítja.
Ami a (finnugrista) nyelvészkedést illeti, ugyancsak hadilábon áll, hiszen a legalapvetőbb feltevése, miszerint mi egykor együtt éltünk ezekkel a népekkel és egy közös nyelvet beszéltünk velük, - ugyanúgy mese. Ha finnugor ősnép nem volt, akkor finnugor ősnyelv sem létezett soha. Márpedig erre hivatkozva állították fel azt a hamis korlátot, hogy ősi magyar szó csak az lehet, amelynek rokonságát ezekben a nyelvekben ki lehet mutatni, minden más csak átvétel egyéb nyelvekből. Nyelvészeink szégyene, hogy Hunfalvynak ez a kártékony tétele még mindig érvényben van!
A magyar, ill. más ős-és néptörténet terén nyelvészeti jellegű hozzájárulása különösen jelentős. Ennek kapcsán sokak megbecsülő tisztelete ellenére időről időre tudományon kívüli eszközökkel történt támadások is érték.
Krizsa: Nem igy kellett volna. Elég az, hogy (ha igaz), a hivatalos nyelvtudományok doktora ezt állitotta: “Kr.u. II. évezred elején ismeretlen népek megint kelet felé, a Volgán túlra szorították őket. Itt egy ismeretlen őseurópai néptől eltanulták a lótenyésztést.”
Elég lett volna ezt támadni: “ismeretlen őseurópai népek”.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Kiegészítés az előzőekhez:
A genetikai kutatások is igazolják az itteni folyamatos jelenlétünket, csak ezt nem reklámozza senki. Kb. két éve, egy németekkel közös vizsgálat bebizonyította, hogy az addig alapvetően eltérőnek feltételezett Dunántúli vonaldíszes népesség genetikailag megegyezik az Alföldi vonaldíszes népességgel, - ahogy azt én mindig is feltételeztem. Azután pedig az is megállapítást nyert, hogy a vonaldíszes genetikai jelzők tisztán európai jelzők, és megegyeznek a mai magyarság jellemzőivel.