Ahogy azt az újkőkorral kapcsolatban már régen megírtam, a korábbinak tartott leletektől eltérőek megjelenése egyáltalán nem bizonyítja új, máshonnan jövő népesség megjelenését, mert minden további nélkül elképzelhető az is, hogy "csak" a helyi népesség "fejlődéséről", szokásainak megváltozásáról van szó. Ez most a paleolit és mezolit-koriaknál is beigazolódott.
(Az új leletek révén vezetnek be mindig - persze csak papíron - újabb és újabb kultúrákat és népeket a Kárpát-medencébe is, a korábban itt élőket pedig minden alkalommal kihaltnak tekintik.)
Még annyit: az előző cikkben (Beszámoló kép nélkül szarmaták) a szarmata kislány leletéről azt írták, töménytelen mennyiségű ezüsttárgyat találtak a sírjában, a mostaniban már csak ennyit: "gazdag családból származhatott, hiszen sírjában ezüst ékszert, gyöngyöket is találtak." Nehogy véletlenül valakinek feltűnjön, hogy nem egy koszos kis putrit ástak most elő a régészek idehaza ...
Már Vergilius is megírta az Aeneis-ben, hogy a rómaiak egész kultúrája szedett-vedett, másoktól összelopkodott, ők maguk pedig gyakorlatilag semmi újat, jót nem alkottak.
Az idézett rész:
"Más faj - elismerem - élethűbb ércszobrokat alkot,
s arcot olyant farag, úgy, hogy szinte beszél az a márvány,
jobb ügyvéd is akad, s ki leírja a csillagok útját
mérőbotjával, vagy számontartja kelésük:
ám a te mesterséged, római, az, hogy uralkodj,
el ne feledd - hogy békés törvényekkel igazgass,
és kíméld, aki meghódolt, de leverd, aki lázad!
(VI. 847-853)"
Ezért is érdemes lenne mondjuk az említett cikkben szereplő szarmata tárgyakat nem rómaiak utánzataként elkönyvelni. Imrének szerintem teljesen igaza van.
Jó dolog, hogy a feltárások révén egyre többet tudunk meg a szarmatákról, csak az a baj, hogy az új (és feltehetően korrekt) információk rendre keverednek a múltból hozott történelemhamisító maszlaggal. Ilyen például az, hogy a szarmaták nomádok voltak, (miközben pl. itt is kiderül hogy falvakban laktak és földet műveltek,) hogy "iráni" eredetűek voltak, "iráni" (értsd: indoeurópai) nyelvet beszéltek, stb. Ezekre nincs a világon semmiféle bizonyíték. (Arra viszont van máig megmaradt forrás, hogy ők valójában szkíta fajúak, és hogy a pártusok-hunok rokonai voltak.)
Talán még ennél is visszataszítóbb az, hogy a kötelező elfogultság miatt a szarmatákat felhasználva is a rómaiakat "nyomják", akik valójában a szarmaták legnagyobb ellenségei (a valódi barbárok: népirtók, tömeges rabszolgatartók) voltak. Tessék megszámolni, hogy ez az elvileg szarmatákról szóló cikk hányszor említi a rómaiakat! (Császár-kor, római-kor, stb.) Miért nem beszélnek inkább szarmata-korról???
Tisztelt Delibeli Úr! Természetesen nagyon szívesen. Arra is vállalkoznék, hogy közvetítsek önök között. Ráduly nem zárkózott. Nagyon szívélyesen fogadott, és marasztalt is, sőt meghívott, hogy máskor is látogassam meg. Nagyon szívesen segíteném a komoly megfejtők munkáját! Azt azonban tudni kell, hogy meglehetősen szerény körülmények között él, és minden idejét a kutatásnak és munkának szenteli. Maga mondta, hogy még Erdélyi Istvánnal sem találkozott, az ELTE bölcsészkara is meghívta előadásra, de ő nem ment el. Szerintem visszafogottsága szerénységének tudható be és helyben nagyon örül a találkozóknak, de nem akar a rivalda fénybe feltűnni.
Kibédi lakhelye kb. 50 km-re van Marosvásárhelytől ahova én relatíve gyakran járok. Ezen túl gyakrabban fogom felkeresni. Természetesen átadom az Ön által itt közölt tanulmányokat neki, és ha közben más anyagot is közöl, akkor azokat is.
Mint már írtam Ő azokhoz a kutatókhoz tartozik, aki elveti a neolitikum előtti (boszniai piramisokban talált) jelek székely-magyarsághoz való kapcsolását. Sőt Friedrich Klára meg is bántotta azzal, hogy amikor az ELTE meghívta előadást tartani, mint neves rovásszakértőt, akkor falusi tanítónak titulálta. Ő Erdélyben elismert, székely származású és érzékeny ember, aki nehezen viseli el a személyeskedéseket.
A célom az lenne, hogy összeállítsak egy vallogatást, abból a tényleg tudományos dolgozatokból, ami kétségtelenné teszi mai magyar nép Kárpát-medencei eredetét, mind régészeti, genetikai, és antropológiai szempontból. Most már kiegészítve a rovásszakértők különböző munkáival. Bár mindaz ami a témában nagy nyilvánosság előtt megjelent meg van neki, de azért az ajánlás biztos jól esne neki!
Köszönöm megtisztelő érdeklődését. vannak és lesznek is új írásaim. Érdeklődéssel olvastam cikkét Rádulyról, sajnos zárkózott. Én nem tudtam kapcsolatba lépni vele, levélre sem válaszolt. Örömmel venném, ha legközelebb a két utóbbi irásomat átadná neki.
Tényleg fölösleges végighallgatni. Ezalatt okosabb dolgokat is lehet tenni, mint például Sántha Attilával foglalkozni. De nem tehetem meg, hogy valamit állítsak hivatkozás nélkül. Amúgy még mikor Marosvásárhelyen laktam eléggé a köztudatban volt a Csíki Krónika. Magyar órán pedig Aranka Györgyöt is tanították, akkor pedig megemlítették a Csíki Krónikát is. Ezúttal az én érdeklődésemet főleg az élénkítette, hogy több olyan hivatkozást ad, ami egyezést mutat a Tarihi Üngürüsz-szel, és ugye más krónikában nem jelenik meg. Eszerint a Thuróczi krónikában sem. Vagyis Sudár Balázs nem volt eléggé alapos. Nagyon örvendenék, ha vitába szállnának egymással. Meghívást is kapott Erdélybe de ő nem ment el, inkább a MTA őstörténeti kongresszusán mondta el, ott ahol ugye Sántha-féle ellenvélemény nem jelenik meg, hiába a szakember, csak az számít ha hozzájuk tartozik.
Hát igen! A Csíki Krónika nekem is meg van a könyvtáramban a, Tarihi Üngürüsz-szel együtt! Olvastam is mindkettőt. Sajnos nekem nem sikerült ez az összevetés, ami Sántha Attilának sikerült. Nagyon érdekes. Kíváncsian várom a folytatást, nem csak a Csíki krónika miatt, hanem mert egyik krónika támogatja a másikat. Sudár Balázs előadásában a Tárihi Üngürüsz-ről nagy okosan kijelenti, hogy az Thuróczi krónikája alapján készült. http://videotorium.hu/hu/recordings/details/8648,Elveszett_oskronika_torokul_
Kívánok sok sikert a fejtegetéshez. Nem szeretnék beavatkozni a munkájába, de azért szeretnék javaslatot tenni mielőtt újabb megfejtésekhez nem jutna.
Mindenek előtt össze kell szedni az összes főleg a korai rovás jeleket. Mivel ezek szabad kézzel voltak gyártva ezért könnyen lehet, hogy ha jobban megnézi, akkor más jeleket vél felfedezni, mint amit a fényképen, vagy a másolaton látni. Ezért nagyon fontos az állandó hasonmás keresése.
Összegyűjteni olyan irodalmat amikben korai kifejezések szerepelnek. Ilyen lehet az Erdélyi Szótörténeti Tár, vagy sírkő szövegek!
Mivel biztos vagyok abban, hogy a magyar nyelvet a Kárpátoktól keletre is beszélték, ezért össze kell gyűjteni azokat a rovásszövegeket, amik ott fellelhetők. Sok van. Moldvába és Moldáviába vihették a székelyek is, de még attól keletre is éltek magyarok. (mind akik római katolikusok voltak).
A humanizmus korától errefele megszaporodtak a kézzel papira írt szövegek. Ezzel is lehet foglalkozni de a magyar nyelv és történelem szempontjából az Árpádkori, a Honfoglalás kori és még ennél is fontosabb a honfoglalás előtti emlékek.
Igen, Miklós. Most elutazom (Magyarba), de pár nap mulva visszajövök. Igen, Delibeli. Megpróbálom megint. (Megfejteni a rovásokat.) Szerény leszek, mert csak mostanában kezdek beletanulni. De nekem megvan a gyöknyelvészetem. Nincs meg azonban nekem a különböző (föníciai, rúna, türk, és van még sok) rovások MÁSSALHANGZÓINAK a biztos beazonosítása. Mert a kül. rovásemlékeknél mindig lehet gyanakodni, hogy nem-pont-magyarok.
Egyetértünk majd, vagy sem? Talán ti is meggyőződtek róla, hogy mindenesetre egyet akarunk. S akkor csendesen, vagy tiszteletteljes kritikával - megtűrjük egymást.
Én sem tudom, hogy azt a Trefort Ágoston-féle idézetet hol lehetne megtalálni, de talán nem is olyan fontos ez. Ugyanaz a kategória, mint a rovásírás betiltása: akár van rá írásos bizonyíték, akár nincs, a tények igazolnak.
Hogy a finnugristák kétségbevonják az idézetet, az a világon semmit nem jelent, hiszen ők kétségbe vonnak mindent, ami a magyarságra nézve pozitív lehet. Erről ismerszenek meg!
Trefort Ágostonnak az idézett mondatát nagyon gyakran hallottam, és olvastam. Itt Erdélyi István régészprofeszorra hívatkozik. Tudja valaki hogy Ertdélyi István honnan vette? Adott hivatkozást a müvében. A helyzet az tudni illik hogy ezt a hivatalos nyelvészek tagadják hogy valaha is el lett volna mondva. Nem mintha lenne jelentösége de azért mint érv gyakrabn hallom.
Véleményem szerint a finnugor nyelvészet egy rosszindulatú a magyar büszkeséget megtörni igyekvö nyelvészet szüleménye. Miután bebizonyosodott hogy mint nép semmi közünk nincs a többi finnugor nyelvet beszélökhöz és a magyar nyelv az egyik legösibb és legszilárdabb nyelv tulajdon képpen büszkeséggel kéne eltöltsön ha olyan népek melyeknek írásbelisége a 16-ik század után jelenik meg, igyekeznek nyelvrokonaink lenni. DE nem, a finnugor nyelvészek még a mai napig a magyar alapnyelvet beszlö nép civilizációs érettségét a középsö kökorszakba helyezik akkor amikor a török népekkel találkozott. Ez pedig Róna Tas szerint Kr. u. 500 körül történt. Nem csak hogy bántó a halszagú rokonsághoz való csatlakoztatás hanem mérhetetlenül bárgyú és ostoba.
A szerzői jogok természetesen fontosak, de én úgy gondolom, hogy a fordító nem szerző. Egy ilyen - sokszor meghivatkozott (és sajnálatosan rosszul idézett) - XVIII. századi műnek minden magyar számára elérhető fordításban eleve rendelkezésre kellene állnia, minimum a nagyobb könyvtárakban. Tudjuk, hogy Sajnovics művét kétszáz évig mégsem fordították le, és sokak szerint nem is véletlenül, hiszen a nemrégiben végre valóban elkészült fordítás révén az is kiderült, hogy az idézetek szinte kivétel nélkül hamisak, a lényeget pedig, hogy a magyar nyelv sok más nyelvnek is ugyanúgy a rokona, egyszerűen elhallgatták.
(Hasonló a helyzet a régészeti leletekkel is, ott a feltáró régészt illetik meg a szerzőihez hasonló jogok. Úgy gondolom, ez sincs így rendben. A régészeti leleteket közkincsként kellene kezelni, és minden érdeklődőnek biztosítani kéne a megtekintés lehetőségét.)
Kedves Imre! Amit küldtél annak az első felét természetesen már elolvastam. Kiváló! Sajnos azonban ezekből a még nem lehet egyértelműen a Kárpát-medence népének nyelvére következtetni. Számomra az már eldőlt, hogy a mai magyarok (székelyek) ősszülei hol éltek. Amíg nem találnak természettudományi ellenérvet a genetika, és antropológia mai megállapításaira addig számomra ez megkérdőjelezhetetlen. Most arra törekszem, hogy nyelvünkkel kapcsolatban ismerhessek meg lehető legtöbbet. Ebből a szempontból források lehetnek a földrajzi nevek, a KM-ben élt népességről minél több adat. Természetesen mindennél jobban érdekel a honfoglalás előtti fennmaradt szövegek!
Már említettem, hogy én Erdélyben jártam iskolába. Ott akkor a dákó-román elméletet tanították. Rengeteg képanyag volt a könyvünkben, a dákok ruházatáról, jelképrendszeréről, Trajánusz oszlopáról, és felfigyeltem az Ermitage múzeumban is a dák fejekre. Szkíta, íjfeszítő nép volt. Nagyon ritkán beszélnek róluk, talán pont azért mert a nyelvükről semmit nem tudunk. Többet kéne velük foglalkoznunk. Köszönöm az információkat.
Kánnai a kárpát-medencei őshonosságról ugyan nem tud, de amit a szkíta népekről ír, az kiváló. Úgy gondolom, ezek alapján is egyértelmű, hogy a mi szarmatáink, (fehér)hunjaink, avar(hun)jaink, és egyéb honfoglalóink semmiképp sem jöhettek Belső-Ázsiából. Sokkal valószínűbb, hogy csak az egykori szkíta-pártus területekről jöttek vissza.
Azok pedig, akik közülük korábban Belső-Ázsiáig is eljutottak, (mert hát ilyenek tényleg voltak,) azok bizony ott is maradtak, ott pusztultak, vagy beolvadtak. Ugyanúgy, ahogy a honfoglalók eljövetele után az ottmaradott utódok - mindenütt.
Hagyjuk tehát békében nyugodni a hsziung-nukat, a hanok őseit, meg a zsuan-zsuanokat, mert nekünk: mai magyaroknak ezekhez semmi közünk sincs.
A szarmata-hun kérdés annyira bonyolult, hogy egy ilyen rövid hozzászólásban egyszerűen nem lehet elég alaposan körüljárni. Egy-két napon belül alaposabb választ adok rá! Még egy kis türelmet kérek!
Kedves Imre, még nekem is problémát jelentenek a Gótikus betük, de azért el tudom olvasni! Sajnos most nagyon be vagyok havazva munka terén de ahogy levegöhöz jutok, leírom a lényeget. lényegében arról van szó, hogy osi szavainknak megvan a szkita hasonlata és magyarázata. Remélem tudtok egy kicsi türelemmel lenni. :-)) Üdv: Zsolt
2014.08.30 10:17
Botond
„
A szarmata (és a szkíta) kérdés nagyon jó kérdés. A hazai álláspont ugyan eléggé nehezen változik, de mintha mennénk előre valamelyest:
Az viszont még ezen a térképen sem látszik, hogy mi volt a rómaiak előtt, és azok után?
Véleményem szerint Naddeo nem is tévedett nagyot, amikor kijelentette, hogy a szarmaták azonosak voltak a hunokkal. Tény, hogy annak idején mindkettőjüket a szkíta népek közé sorolták. (Az egy másik kérdés, hogy ő a hunok szerepét negatívan értékelte.)
Kedves Zsolt! Mivel itt nem tud mindenki németül, valami rövid, pár szavas fordítás elkelne! :)
„A magyar Belső-Ázsia kutatók a mai napig méltatlan helyzetben vannak, munkásságukról a világ ma sem hajlandó tudomást szerezni.” Tisztázzuk: a Kaukázus, Krim stb. messze nem belsőÁzsia. Itt az író összekeveri a hun eredetet az európai eredettel. Szerintem is a magyarság élettere kiterjedt e Kaukázus területére is, a szkíta-szarmata fennhatóság idején. Azonban a belső Ázsiából jövő ázsiai népek más genetikai, antropológiai, és talán nyelvi tulajdonságokkal rendelkeztek.
A félrevezető cím és helyenkénti megfogalmazás közt azért van pontos is: "A magyar kutató feljegyzései szerint, öt kaukázusi néptörzs – a dugur, a balkar, a kuljam, a bingizi és az uruszpije – a magyarok leszármazottai." Pontosan ez az a kis nüansznyi hiba, hogy sokan hol így, hol úgy fogalmazzák meg azt, ha találnak valamit valohol, amihez nyilvánvalóan közünk van, avagy a mi nyomaink.
Kedves Várnai János! Igen segített, és nagyon köszönöm. A német nyelvtudásommal nincs baj, csak a gótuikus írást tudom nehezen olvasni. Ki fogom nyomtatni, és akkor megpróbálom elolvasni!
"Van valamilyen forrás amiből a szarmaták nyelvére lehetne hívatkozni?"
Péter Zsolt hozzászólásában, hárommal lejjebb található is egy ("Szkíták és Szarmaták" link), csak sajnos német nyelven, gót betűtípussal és régi helyesírással íródott a könyv és kevesen tudják elolvasni:
Friedrich Ludwig Lindner: Skythien und die Skythen des Herodot, und seine Ausleger nebst Beschreibung des heutigen Zustandes jener Länder (a cím magyarul körülbelüli fordításban: "Szkítia és Hérodotosz szkítái, és elhelyezkedésük a jelenlegi országoknak megfelelően"). Ebben a könyvben, a link által mutatott oldal előtt, a 222. oldal alján kezdődő mondat:
"Hérodotosz tanúsítja, hogy a szauromaták nyelve a szkíta egyik nyelvjárása volt, és ennél fogva a szauromaták eredetüket a szkítáktól vették. A szauromaták tehát olyan biztosan szkíták voltak, ahogyan az alemannok germánok, - a népcsaládnak csak egy külön ága."
Ezek szerint akár Hérodotosz művét is elő lehet keresni.
A szkíta-szarmata nevek és szavak magyarázata a magyar nyelvvel.
Az írója: Anton Karl Fischer, a magyar királyi kapitány!
Egyszerűen lehetetlen hogy a szarmaták aranykorában a magyarok ne tartoztak volna a szarmatákhoz! Arról lehet esetleg vitatkozni, hogy más nyelvű népek esetleg indóeurópai népek is tartoztak a szarmatákhoz, de hogy a magyarok is odatartoztak az nem lehet kétséges. A KM-i szarmaták pedig biztos hogy magyarok voltak. A szarmaták ellentétben a hunokkal azonban európai nép volt és a szkítákból fejlődtek ki. Imre ez az általad javasolt link is állítja. A hunok, ha lehet hinni a kínai forrásoknak akkor valóban ázsiai nép lehetett. Nadeó könyvéből én nem veszem azt ki, hogy a hunok szarmaták lettek volna. Kis jóindulattal Szar-mat =Szár =fehér (magyar)
Van valamilyen forrás amiből a szarmaták nyelvére lehetne hívatkozni?
Az viszont még ezen a térképen sem látszik, hogy mi volt a rómaiak előtt, és azok után?
Véleményem szerint Naddeo nem is tévedett nagyot, amikor kijelentette, hogy a szarmaták azonosak voltak a hunokkal. Tény, hogy annak idején mindkettőjüket a szkíta népek közé sorolták. (Az egy másik kérdés, hogy ő a hunok szerepét negatívan értékelte.)
Kedves Zsolt! Mivel itt nem tud mindenki németül, valami rövid, pár szavas fordítás elkelne! :)
Kissé utána néztem, hogy hogy vélekednek a német-germánok a szarmaták germán népcsoportjához való tartozásáról. Sehol nincs olyan állítás hogy germánok lettek volna. Azt írják a német történelem könyvek, hogy kb 800 éven keresztül szerepelnek a korabeli kútfőkben. Szkíta nép volt. Ugyanazon a földrajzi területen éltek mint a magyarok. Legtöbb szarmata elmék Magyarországon van. A hazájuk Ural, a Kaukázus, a Fekete-tenger nyugatra a bécsi medence határolta. A Jászok is közéjük tartoztak, más népekkel egyetembe.
Azt már én mondom hogy a nyelvükkel kapcsolatban nem találtam elfogadott dokumentációt. Egy dolog azonban nem kétséges, bármilyen történelemszemlélete van valakinek, egy kijelentést nem lehet megcáfolni, éspedig azt hogy a szarmaták fennhatósági területén magyar nyelvet beszélők biztos hogy éltek. Hogy élhettek indoeurópai népek is, azt nehezebb bizonyítani, mint hogy magyarok is éltek. Tehát a szarmatákra nem lehet azt mondani, hogy nem voltak magyarok. Ha nem így lett volna akkor hol éltek a Kr e. 6. századtól a Kr. u. 4 századig? a holdon?
Találtam egy könyvet amit érdemes lapozgatni, az egész rajta van a következö oldalon:
1. Mi az, hogy „avar”? Azt már mindenki tudja, hogy én a 4000 éves héber gyöknyelvet csak a kora-magyar nyelv párhuzamának tartom – abból a korszakból, amikor még 1 vagy 2 szótagosak (max. 3 mássalhangzósok) voltak a szavak. (S az ősnyelveknek már azonos alakú és értelmű szóbokraik voltak.) Nos, az avar a mai magyarban csak egy dolgot jelent: lehullott lomb. A héberben azonban hatalmas szóbokra van, a fő jelentés: avár = elmúló, átvonult, átkötöző, folyón átkelő. Ha az avar népnevet (azt mondják, hogy a KM-beli avar nem is ugyanaz, ami Ázsiában...), nem konkrét NÉP-névnek, hanem „elmenő-átköltözőknek” tartották, akkor csak azt jelenti, hogy a környező népek átvonulókról beszéltek. Szerintem a délvidéket is belakó (etruszk, albán, talán a baszk is) „magyarféle” ragozók több hullámú visszatéréséről lehet szó a KM-be.
2. Mire lehetett jó a jelképes TREPANÁCIÓ? Szerintem a tűrhetetlen migrénes fejfájás (hányás, néha eszméletvesztés is jár vele) „pszichológiai” kezelésére. A migrén a nagyon nagy családunkban ritkásan öröklődő. Csak az anyai nagyapám – én – és a 4 gyerekem közül egy örökölte. Azt szoktam mondani, hogy: „nagyon nagy szenvedés, nagyon kicsi baj”. Azt, hogy „nagyon kicsi baj” az is bizonyítja, hogy én éppen 70 éves vagyok (soha nem voltam vele orvosnál) – régesrég megtanultam együttélni a migrénnel, minimumra csökkenteni is tudom... és nincs semmi bajom. A migrén hátterében valszeg a génjeinknek meg nem felelő módon megváltozott táplálkozási szokások rejlenek. A kifejődött migrén akkora szenvedés, hogy ahhoz képest a szülés is kutyafüle. Az ember, ha felajánlanák neki, hogy azonnal meghalhat, inkább ezt választaná, minthogy még tíz percig fájjon a feje.
Az én tippem az, hogy a jelképes trepanációk valszeg a migrén „elűzésére” szolgáltak. (MINDEN nagy megpróbáltatás, stressz, éles fájdalom, de fordítva is, nagy öröm, hetekre-hónapokra is szünetelteti a migrént.) A „jelképes” trepanáció fájdalma biztosan még erősebb volt a migrénnél. A trepanáció után először is sokáig nem volt neki és az illető az is megtanulta, hogy még rosszabb is van...J. MAI példa. Van itt egy ismerős család: a kisgyereküket („van ott valami folt az agyban, ami nem szokott lenni” – alapon) agydaganatosnak diagnosztizálta az orvostudomány. S hogy olyan helyen van, amit nem is lehet műteni. Tünetek? kérdeztem a szülőt. Sokat fáj a (6 éves) feje, gyakran hány, sápadozik, láthatóan nagyon szenved. Migrénes, mondtam. Hülyeséget beszélsz – van ott egy kis folt.... A folt tíz évvel később (gimnazista) „csak a gyerekkel együtt nő, de nem terjed” vélekedett most már a modern orvostudomány. Közben azonban a gyerek fejéből ismételt folyadék levezetéseket végeztek, mert biztosan agyvizenyős, stb... a szülők pedig a tíz éve tartó „halálfélelmet” viselték el. S az orvostud. tíz évvel később sem tudta eldönteni, hogy a serdülő „agydaganatos”-e vagy sem. Nyilván nem az. Van ott egy kis, nem jól fejlődött csomócska – na és? Engem is el akart a iskolaorvos vizsgálatokra küldeni, de apám nem engedte. De azt mondták, hogy ez agydaganat is lehet... Azzal meg nem kell foglalkozni, mert abba úgyis belehalsz. Ezen nagyot nevettünk...
Szóval ez a tippem a jelképes trepanációkra: valamely EU. gének tiltakoztak és azóta is tiltakoznak a megváltozott étkezés ellen. (S én rájöttem közben, hogy mit ne egyek? Nem mondhatnám.
Kedves Ferenc! Ezek szerint minden rendben. Egyébképpen én szívesen veszem mások azon igyekezetét, hogy különböző szempontból világítsanak rá ugyanarra a történelmi eseményre.
Más: most, hogy a rovással kapcsolatba kerültem, utána olvastam a Tatárlak-i táblácskák ügyében a román híradásokban. Szerintük a nemzetközi szakvélemény egyértelműen elfogadta és igazolta azon- és a sumer írás (Uruk) azonosságát. Micsoda „véletlen” ahol a magyarok élnek, ott sumer nyelvemlék? Nahát-nahát! Vajon miért nem a Rajna, a Pó, vagy a Volga partján találták azokat az írásokat, jeleket.
Kedves Miklós! Dehogy. Itt, e honlapon nagy félreértések nincsenek. Éppen, hogy nem hiszem, hogy minden nép magyar volt, van, lesz. Várnai János kezdett bele egy fejtegetésbe, amit én is fontosnak tartok. Imre munkái alapvetően a kárpát-medencei folytonosság útján bizonyítják, hogy ami magyar, az nem jött sehonnan sem. Az avar ügyben nagyon találóan fogalmazott, hogy avar az előzőek maradéka (ez tökéletes megfogalmazás), s minthogy kitermelt, vagy kiválasztott egy (jött, vagy nem), de karizmatikus vezető réteget, birodalomként is bekerült a már magukra nem testvérként gondoló európai vezető rétegek krónikáiba. Várnai János gondolatát folytatva is, számomra a nép az, amely egy meghatározott területen (helyen!) önazonosságának tudatában (génjeiben ~ külsőségeiben!) és azonos műveltségben (hitvilágában ~ gondolataiban, nyelvében!) létező emberi közösségként él és teremt (szokást őriz, gyakorol!).
Magyarság nem kizárólagosan, de meghatározóan ~ kárpát-medencei nép (sőt: ősnemzet ~ azaz birodalmat, úríságot, úri széket, országot teremtő nép). Elhagyva őshazáját, hite, tudata, nyelve, műveltsége még megtarthatja valameddig, valamelyest magyarnak, de elszakadhat a gyökere, s pl. vándor (vandál) is lehet belőle. A magyarok éppen abban különböznek a leginkább a többi néptől, akiket felsorolni szoktunk, mint magyar testvérek, rokonok (jász, kun, hun, alán, palóc, avar, csángó,...), s főként azoktól, akiket távolabbi rokonokként nevezhetünk meg (gót, tót, kelta, gall, lombárd, pártus, besenyő, kurd, baszk, ...), hogy őshaza tudatában (hely!), őnazonosság tudatában (gén!), műveltségében (hit, nyelv), életvitelében (szokás!) a leginkább őrző, ragaszkodó és természetesen építkező nép (mondhatni múlt-jelen-jövő ember). Gondolatvilágában nyelvészetileg: gyök, bokor, képiség. Területeiben: úri szék (ország), önkormányzatiság (szék), felsőbb elveknek alárendelt mellérendeltség (a király, s a király, a vezér és népe is ugyanannak alárendelt). A magyar nép mindig csak úgy tudta alárendelni magát a vezérnek, hogy a vezér mennyire tudta megjeleníteni a KÖZÖS ŐS elvet!
Amennyire a kárpát-medencei avar, nem zsuan-zsuan, a kelta már nem gall, vagy gael, annyira nem volt a folyamközi alán és jász és kun és hun, s az ibériai baszk, vagy a mezopotámiai szumrír, vagy az anatóliai kurd, a turáni-indiai saka-hun és pártus sem magyar. Visszatérve/kapcsolatba kerülve velünk lehetett idegen, vagy magyar, attól függően, hogy magyarságát (közös őstudatát) mennyire őrizte meg, s tudott emgfelelni annak.
Soha nem felejtem el az első itteni Kurultájon (2008) Hammit Ümit (sokak által észre sem vett) szavait. Hozzáteszem előre: azzal együtt, hogy a legkevésbé sem mondható az ujgur nép magyarnak ma (még rokonnak is nehezen). "Az ujgur nép egy ősi nép. Önök, akik még mindig az őshazában élnek, ...." (: !!!???!!! :)
Kedves Ferenc! (remélem nem bánt, ha a jövőben tegezlek) Én nem beszéltem bronzkori avarról. Bár őszintén szólva nehezen értem, amit leírtál. Úgy gondolod, hogy minden nép az ősmagyar népből alakult ki? Lehet, de előbb meg kell határozni, hogy mit nevezel népnek? mi az ami egy népet megkülönbözteti a másiktól? Egy biztos, hogy a név nem. Vagyis a szkíta (dahák, szarmaták, kelták, de még a pannonok is stb.) a hun, az avar, a magyar, a palóc, a székely, a csángó mind különböző név de mind egy nép. Gondolom ebben egyet értünk. Hogy honnan jöttek a vezetőink különböző időben kit érdekel? Mind ide jöttek a Kárpát-medencébe és ha ehhez a néphez tartoztak ha nem, ezzé váltak. Nekik köszönhetjük, hogy sok ezer év után még mindig létezik az a nép amelyet ma magyarnak neveznek. Imre kimutatta, hogy a Kárpát-medencében kulturális, technikai, folyamatosság létezik. Nincs olyan történész, aki tagadná azt hogy volt a KM-be bevándorlás, vagy hogy volt kivándorlás is. Mai nap is élnek csángók egészen a Fekete tenger keleti részéig, akik már csak hitükben őrizték meg magyarságukat. Nyilván a magyar nép nem csak a KM-ben élt, hanem attól keletre is. Ezek után nem értem, hogy hol a nézeteltérés? A mi hitünk azonos, ebben nincs is vita, a különbség abban van, hogy bár én mint írtam a hitet erősebbnek gondolom mint a tényeket, de én nem tudok megállni a hit szintjén. Úgy hiszem tudni illik, hogy meg fog változni a hivatalos történelem szemlélet. Éspedig csak abban az esetben, ha megcáfolhatatlan bizonyítékok fognak előkerülni. A populációval kapcsolatban ez megtörtént, a nyelvel egyelőre nem. Mégis a magyar nyelv annyira különleges és egyedüli hogy fontos nekünk az, hogy ne csak a nép legyen őshonos hazánkban hanem a nyelv is. A nyelvészek feladata hogy ezt bebizonyítsák. Én szeretnék ehhez ötleteket adni. Katalin is ebben igyekszik. De szeretném, ha bizakodóbbak lennénk. Tudni illik nincs arra alternatíva, hogy igenis a mi őseink mindég is a KM-ben éltek. Előbb utóbb ezt kénytelen lesz elismerni a MTA-is. Ettől elindulva, vagyis, hogy a nyelv is ehhez a néphez tartozik, ezek után már nem lesz olyan nehéz bizonyítani. Már csak azért sem mert mint lehetőség azonnal adott. Ekkor megváltozik a helyzet, ma Katinak kell bizonygatni nyelvészetileg hogy a magyar nyelv a KM-ben született. Ezután a finnugristáknak fog kelleni bizonyítani, hogy, hogy került a KM-be a magyar nyelv. Ezt maguk a finnugristák is belátják ma is, hogy nincs olyan bizonyíték, de még jel sem, ami a nyelv „honfoglalására” utalna. Viszont nem egy jel mutat arra, hogy egy nyelv akkor éli túl a századokat, ha a népesség amelyik beszéli mindég többségben marad. (Benkő Loránd). A Kurultáj Attilájával, hunjaival, ázsiai íjfeszítő népeivel, és nem utolsó sorban finnugristáival együtt azt a téves felfogást igyekeznek mindenképpen fenntartani hogy mi magyarok bevándorlók vagyunk a KM-be. Erre a politikára siketült a románoknak és Benesnek 1918-1920-között rátelepedni, ami Trianonhoz vezetett.
Barabássy Miklós történelemszemléletről szóló cikkével nagyjából mindenben egyetértve, a nyelv mellett, vagy néha ahelyett a legfontosabb tényező a kultúra egésze lehetne, ami segít eldönteni kihez-mihez állt egy adott ember(lelet) közel. Ha mai magyar és lengyel lakosságot vizsgálnának évszázadok vagy -ezredek múlva a régészek, a sok hasonlóság miatt talán azonos kultúrkörhöz tartozónak látnák a két népességet. De biztosan meg is lenne különböztethető néhány jellegzetesség alapján a kettő, feltéve hogy elegendően nagy számú minta áll rendelkezésre. (A román parasztok pl. hiába öltöztek a magyarokéhoz hasonló népviseletbe, az ortodox vallásra jellemző dolgaik egyértelműen elkülöníthetik leleteiket a katolikus/protestáns magyarokétól.) Ilyen formán nagy minták esetén a magyarok - mind a köznép, mind az uralkodó elit - elkülöníthetőek más népektől, köztük a sztyeppén a magyar "honfoglalás" után megjelent (pl. a törökségi) népektől. Azt sem vesszük eléggé komolyan, hogy a magyar népi kultúra egészen tisztán maradt fenn, míg a magyartól különböző népeknél, ha találunk is azonos elemeket, azok sokszor nem értés miatt romlott alakban jelentkeznek. Utalnék itt Michelangelo Naddeo munkásságára, aki rengeteg régészeti leletet hasonlít össze kárpát-medencei megfelelőkkel, szinte mindenhol kimutathatóan, hogy mikor és hogyan romlott le más területeken az értelem. (Példaként említeném, hogy a magyaroknál még isteni jelképként szereplő szimbólumokból a kazah, mongol és más népek jurtáiban egyszerű sorminta, dekoráció lett. Vagy németeknél a "Krisztus a kereszten" ábrázoláson megjelennek mellékalakként az állíttatók alakjai, akkora méretben, hogy ők az egyértelmű főszereplők az ábrázoláson. Vagy - főleg a nyugati kereszténységben, de nagyon későn már nálunk, magyaroknál is - a kereszteken az uralkodó Isten helyett megjelenik a szenvedő Jézus.)
A nyelvkérdést összetettebbnek látom: régen jóval gyakoribb volt, mint manapság, hogy az emberek több nyelvet is beszéltek egyszerre. Az uralkodóházak tagjai főként. Egy török szultánnak minimum illett török mellett arabul és perzsául folyékonyan írni-olvasni-beszélni. Emellett jó hasznát vette pl. latin/olasz tudásnak is a diplomáciai ügyek intézése miatt. Ugyanígy, a magyar királyok is minimum magyar, latin, német nyelven kellett beszéljenek, de illett szláv, olasz, ógörög, stb. nyelveket is érteniük.
Jó-jó! Hiszen tudom, hogy úgy tűnik, mintha mindenkit rokonnak neveznék azzal, hogy hangsúlyozom a közös ős eredetet (mégha nem is soroltam fel egyetlen egyszer sem egy halom népelnevezést rokonként ebben és más körben sem).
Nem vitaképpen ragozom, mert egyetértek azzal, hogy különbözőségek pontosan annyira fontosak, mint az egyezőségek. Csupán árnyalva a kérdést.
Szóval már miért is nem visz előre, ha a legközelebbi rokonokat, s a távolabbiakat is felismerjük végre az ősökben (ne menjünk nagyon messze, csak gondoljunk a bajorokra - nem avarok voltak az őseik, vagy mégsem?)! Persze, hogy léteztek avarok, amennyire a hunok, meg a pannonok is léteztek. Csakhogy amennyire a hun és hiungnu egy és mégsem, annyira a zsuan-zsuan és avar is/sem, s persze, hogy a mezopotámiai káldi már nem lehet pannóniai kelta, meg franko-gall és még kevésbé skót gael, hogy az íreket és izlandiakat ne is említsem, miközben keltáknak nevezik - tudományosan - mégis mindet. Hogyne, hisz valamiféleképpen mégis lehet az egyiknek a másikhoz köze. A kérdés, hogy miben is és miben nem akkor és most, ami született belőle.
Rokona a gnú a marhának, no meg a bivaly a bölénynek ... ettől még nem párosodnak feltétlen, ahogy rokona a farkas a rókának, na meg a sakálnak, sőt a medvének, ... s azok sem osztoznak áldozataikon feltétlen (csak szükségben).
Tudom, meredek párhuzam, azonban amíg nem látjuk be, hogy rokonok vagyunk (az ősökben), miközben kifejezzük a különbözőségeinket (viszonyunkban az ősökhöz), akkor csak ellenségeink lesznek. Hiszen a Semino, s a többi is éppen ezt mutatta be. S az "europid" ősök hol is élhettek? Azok csak egyfélék lehettek, egyféléhez értettek, vagy mindenki mindenhez, ... avagy akkor is voltak ilyenek is, meg olyanok is éppen?
6-8000 évről azt hittük, nem oly' sok. S most derül ki éppen, hogy alapvető és lényeges különbségek tömkelegére volt elegendő, holott - tudtommal - az még mindig cáfolatlan, hogy ősatyánk legfeljebb 45000 éves lenne. S mi jön még?! :)
Szumma-szummárum: az avarság a szktía-hun-avar-magyar azonosságban létezők adott hely- és időbeli megkülönböztetése (szerintem). Számomra a kérdés, hogy mitől volt avar az a pannóniai, s a másik miért nem, miközben szinte bizonyos, hogy ők még a mainál jóval egyöntetűbb "ómagyar" ősnyelvvel (is) éltek.
Ha egy kicsit jobban figyelünk, észrevehetjük például, hogy a honfoglalóknak tulajdonított "fordítva" temetés itt már a bronzkorban is ismert volt. Keveset tudunk még róla, de hogy észrevegyük, ahhoz már éppen eleget. (Régészeink még nem vették észre, de nem is ezért fizetik őket.)
Ami az avarokat illeti, letagadhatatlanul léteztek, akármit állítson is Tóth Gyula meg Heribert Illig, hiszen a magyar krónikákon kívül minden korabeli krónika megemlíti őket, méghozzá valóban "avar" néven. Igaz, rendszerint meg is jegyzik, hogy ezek ugyanazok, mint az előttük itt járt hunok, vagy hogy ezek avarok voltak, de most már hungárusoknak nevezik őket. Én úgy gondolom, hogy a magyar krónikaírók éppen azért nem beszéltek "avarokról" mert nagyon jól tudták, hogy ők ugyanazok voltak: hunok, vagy (honfoglaló) hungárusok. Én pedig éppezért következetesen avar-hunoknak nevezem őket. (Avar=maradék. Mint a lehullott falevél.)
Ami a harmadik szemet illeti, ez valóban idegen gondolat, de szerintem még ennek a feszegetése is belefér a magyar őstörténetbe, ha ezáltal a keleti misztériumok felé hajlókat is rá tudjuk ébreszteni, hogy itt is akad bőven csodálnivaló. (Mellesleg: mi célt is szolgált az a trepanáció?)
Viszont a "mindenki mindenkivel rokon" elmélet szerintem egy lépéssel sem visz előbbre bennünket, ezzel egyszerűen nem lehet mit kezdeni.
Bronzkori temetők (avar?), harmadik szemmel (magyar?), ...
A megfogalmazásaink még mindig őrzik azt a tévhitet, amit az ősökről (rólunk?) leváltak mindenáron hinni és elhitetni akarnak magukkal és velünk is évezredekkel előbb indult, de mára felgyorsult hittel. Leválasztani kívánntak/kívánnak a múltban, jelenben, jövőben is arról az ősnépről és leghűbb/-hőbb folyományáról, amit magyarnak neveztek és nevezhetünk idővel. Attól tartok, nekünk is sokkal komolyabban kellene vennünk, hogy a mi gestáink, krónikáink (amíg többé kevésbé velünk iratták, avagy írták "mieink"), nem említenek sem avarokat, sem frankokat, sem kazárokat, s főként nem azok birodalmait, király-károlyait, s ha jól emlékszem longobárdokat és gepidák(ok)at sem itt a Kárpát-medencében, vagy ahonnan a turul-házi uralkodó osztály érkezett!
Meggyőződésem, hogy a kárpát-medencei hunok, avagy avarok annyira voltak magyarok, amennyire magyarok azok, akik az őshonosság folytonosságát el nem vetve gondolkodnak és élnek ma is még, azaz nem egyszerűen testvéreink voltak, hanem őseink, őseink szakosított, elhajlott, külső-belső elnevezései egyben. Kárpát-medencei szkíták, pannonok, kelták, hunok, avarok, gepidák (dahák), mindannyian leginkább székhelyi magyarok voltak, mint bármi más (az elhajló nyelvek fokozódó eltagozódását figyelembe véve tán még jobban is - a nyelv, gondolat, tett egy folyamat). Őseink lehettek honi hunok (nép, ember, egység - mongolul), jászok és kunok (is, ahogy ma is), bán/pán-honi pannonok (latinoknak kenyéradói), kelták (valakik számára keletről kelt érkezők, elsők, verők és nyerők, ... - Padányi Viktor), avarok (várhun, hunvar, ember, ... - Tóth Gyula), másoknak vándor vandálok (korai nyugati térképeken, beszámolókban), vengerek (szlávult - tán vend/ég/ - nyelveken), gyepi-daha/dana/dák/dánok (sokak szerint), türk-kürtök/kurdok (bizánci krónikák), euszkari/baskir baszkok (szerintük és a gének alapján, ha már szerintünk nem), parti és nem parti gallok és gar-manok (frankult és germánuló kelták), ibér és obor és opor, sőt, longobárd/lombárd és mogorva morva moldvák, csak ungurusz, hungarus, szikamber, székhelyi magyarok nem? Holott ezek, s azok sem mások, mint többé-kevésbé éppen elhajló/elhajlott magyar, magvető embert jelentő ősök (lásd: Magyar Adorjánnál!)? S, mily' érdekes - születtek szinte mind (e népek) éppen egyidőben, ahogy a kocka fordult a keletről érkezőkkel.
A megkülönböztetés ideje volt és van, míg az (égi) egyezés vágya és ténye fel nem töri ezt (avagy nem?).
Nagyon fontos ez a bronzkori temető. Tudni illik, nagyon kevés csont létezik ebből az időszakból. Kíváncsi lennék a genetikai értékekre is. Persze nem tudom, hogy ez technikailag megvalósítható-e. Németországban, a Harz hegységben pont ebből az időből találtak egy barlangi temetkezési helyet. A csontokat azonban a cseppkő hihetetlen jó állapotba konzerválta úgy, hogy nem jelentett gondot a markerek megállapítása. Majd a környékről 2500 önkéntes férfiről vettek genetikai mintát. Hárman közülük a hallottak közvetlen leszármazottai. A Harz hegység dél-Németországban a cseh határ környékén található.
Gratulálok a fejtegetéséhez. Tulajdonképpen ez az ami nekem a Ráduly János fejtegetésében is tetszik, éspedig az, hogy a jelek hason formáját keresik más ismert feliratokon is. Így lépésről lépésre mind több és több felírat megfejtése lesz lehetséges.
A tegnap meglátogattam Ráduly Jánost. Fontos volt nekem, mert ismertem írásai nagy részét, és tudtam azt, hogy igaz, egyenes magyar ember, akit azonban a rovás szabványosítása során meg sem említett az a dokumentáció, amelyik eljutott hozzám. (Egyébképpen sem volt eddig a rovás az érdeklődésen központjában, de talán nem sértem meg, hogy az ön nevével sem találkoztam ez idáig. Továbbra sem szeretnék foglalkozni a rovás szövegek megfejtésével, de az eredményekről szeretnék továbbra is ismereteket szerezni. Ezért írásait ezen túl nagyobb érdeklődéssel fogom követni.)
Rádulyal való beszélgetést egy későbbi összefoglalóban meg fogom írni és elküldöm Imrének, hátha érdemesnek találja közölni. Már most megjegyzem, hogy a célom az volt, hogy választ találjak a mellőzésre. Ezt pedig csak egy személyes találkozón tisztázhattam, mert közismert, hogy a legnevesebb rovásszakértők között nagyon erős ellentétek (és talán féltékenység is) feszülnek. Ez sajnos sok esetben a sértegetésekig is elfajul. Rádulynak talán az a legnagyobb vétke, hogy a „hivatalosak” elismerik tudását, hivatkoznak rá, és merem állítani, hogy hatására mára már a MTA keretein belül sem veszik komolyan azt, aki a humanizmus kitalációjának próbálja beállítani a székely magyar rovást.
Rádulynak megjelent valahol egy nyilatkozata ahol kazár emlékről is beszél. Ez és a szakmai féltékenység elég volt arra, hogy beírja magát a nemkívánatos személyek közé! Ahhoz hogy ítélkezhessünk szükséges azonban, hogy az emberrel magával beszélgessünk. Akkor rájövünk arra, hogy mennyire tévesen ítélik meg őt. Amire kíváncsi voltam, munkamódszerének részletei, a magyar történelem szemlélete, más rovással foglalkozó szerzők munkái, gondolatmenete stb. Minderre közel két órás látogatásom alatt megnyugtató választ kaptam, sőt olyan információkat is, ami úgy gondolom, nagyban hozzájárulhat magyar nyelvünk elterjedésének tisztázásához, addig elmenve, hogy ő magyar nyelvű megfejtett nyelvemlékről beszélt nekem a 7-ik századból. Részletek hamarosan!
A tűtartó levágott végű kifli jele nem létezik - jó, mondjuk egybeíródott két betű. De nem, mert jeleket alább kiíró még 3-szor ismétli meg, olyan helyeken, ahol a tűtartó fényképein ezt semmi nem indokolja. Már itt feladtam... legalábbis egyelőre. Hozzáolvastam sokmindent. A jelek egy része az etruszk rovás irányába mutat. Ami logikus, mert ami a "honfoglalás" előtti KM népességet illeti, délről VISSZAérkezett magyarféle nyelvűek (avaroknak nevezzük, de ez a szó csak azt jelenti, hogy átkelők, átköltözők...) hozhatták fel azt a rovást, amit az avar populációnak tulajdonítunk. Innen a rúnaírás, azt meg a finn mássalhangzókkal (azok hiányaival? - K.K.) rokonítják. (Ezeket olvastam). Az ugarititól (ami elsősorban ékírás, de nemcsak) a föníciai írásig jó nagy a zűrzavar a rovásfajtákban. Az etruszk egy biztosabb állomásnak látszik közöttük.
Egyelőre ennyi vagyok. Menjetek tovább - vagy más is törje a fejét.
Az avarok meggyöződésem szerint magyarul beszéltek, rokon népünk. Magyar nyelvű az általam közzétett környei rovásfelirat is. Ám ne csak egy példa legyen erre, jövő hónapban megküldöm a heidenheimi avar szíjvég magyar olvasatát. Az igazoltan avar sírból való. Rövid avar pohár feliratokra több példa is van.
Átnézem a Delibeli-t, vagyis megírom majd, hogy én mire jutok a két másik rovásemlékkel. De most van egy NAGY kérésem. Avar (sírból származó) rovásemlékek jó fényképeit szerezzetek meg nekem. Azt remélem végre bizonyítani, hogy azok is magyar nyelven íródtak. Aki ebben segít...-).
Az én véleményem szerint az avarok bejövetele után (i.sz. első századok) már minden mai magyar beszédhangot fel lehet tételezni bármely avar és magyar rovásemléken - és az avart is magyarként olvasni. De ami ez előtt volt, azzal már óvatosabb lennék. Azokat is érdemes megpróbálni magyarul kiolvasni... akár a 7 ezer éves rovást is. Csak ott már nem volnék biztos az F, B, G, D, még kevésbé a Z/Zs és Ö/Ü meglétében.
Mindenkinek köszönöm a hozzászólását a rovásírás témához. Megerősítenek abban a hitemben, hogy a Vékony Gábor-féle törökös ferdítések-félrefordítások nem csak szerintem azok.
Itt is érdekesek Krizsa Kati észrevételei, mert az egyes hangok időbeli-térbeli megjelenését nem rekeszti "nyelvcsaládok", és egyéb hamis ideológiák keretei közé, így azok keletkezését a hivatalos nyelvészetnél sokkal reálisabban ítéli meg. Eszerint a "honfoglalás" idejére a magyarságnak már régesrég megvoltak a ma is használt hangjai. Rovásírások fejtegetésénél is ez lehet a kiindulási alap. (A gyöknyelvek lassú változásairól most nem is beszélve.)
A kő sarkánál új szót tartok valószínűnek - csak nem választott el két szót?... aminek első hangja a sarkon levő jel. Nem "pontosan az", de én (IS) K-nak tartom: követ (csinált). Figyelem: a kőre róvó ember nem volt biztos a dolgában, mert az R-nek tartott jel ferde belső vonala forditott irányban ferde. Ez vagy hamisítást, vagy irásirány bizonytalanságot jelent. Mivel már nemcsak botokra róttak, de még nem is papiruszra-papírra - ez UTÓBBI a valószínű. Hogy a kőfaragó tudott ugyan magyarul róni, de nem hibátlanul. Áldott legyen az emléke - a magyarság számára.
Várnai: kösz az ötletet, hol nézzek utána. Így egybefogva valóban nem láttam még. Arról van szó, hogy előbb feltételezték a finnugor nyelvcsaládot, aztán rácsodálkoztak a töménytelen finn kettőshangzókra... na, hogyan lehetne ezt "eladni" a magyaroknak? Akik sokkal egyszerűbben bánnak a magánhangzóik Kiírásával. Hahó, nem baj, de a tájszólásaikban "minden benne van". Igaz, hogy szinte minden nyelv tájszólásáaiban is minden benne van, de most arról van szó, hogy a magyarokkal elhitessük... A világon semmi bizonyíték nincs arra, hogy pont a finn (nem a finnugor!!! mert ez a magánhangzó tobzódás csak a finn ÍRÁSBAN van, ás az is csak 400 éves! Ez a bizonyíték arra, hogy mi volt a magyarban akár csak 1000 évvel? ezelőtt? Az egész diftongus probléma mögött a torokmagánhangzók először csak részleges lelágyulása húzódik meg... s olyan volt a kiejtés, mintha két különböző magánh. volna ... a lelágyulások lassú folyamatában meg akár kettőnél is több. De ez is nagyon hosszú téma.
Jó-jó, de hátha mégis feltűnhet majd nekik (csak nekuünk, magyaroknak), hogy itt nem a magánhangzók csócsálása, vagy dugri kiejtése a probléma, mert arra mindenki csak legyinteni fog: ugyan, a magyar tájszólásokban ma is minden megvan. Hanem az a probléma, hogy a finnból 6 darab mássalhangzó HIÁNYZIK!! Ezzel mit kezdjünk, törték a fejüket a finnugorálósok. Hát először is, sehol nem beszélünk, írunk erről - SOHA. De attól még észreveheti valaki... nem mindenki hatellemis. Akkor se írunk arról, hogy bármi is hiányozna a finnből. Soha. Ha nem ismerjük be, a kisnyelvekből már semmi nem látszik. Írásuk se volt, azóta meg úgyis átvették az orosz betűket. A a finnbe is betuszkoltak már pár tucat hipermodern szóval egy pár B, C, F, G, Sz, Z-s kifejezést, hát aki nem keresi, ott se látja már, mi újság. Úgy teszünk, hogy nem hiányzik! Kerülő úton meg szájbarágunk valami helyettesítő dolgot.
Nincs B a finnben? (És a kora-germán satöbbiben sem volt... mert ezt a nagy ötletet természetesen a finnugrálás számára is a "Grimm hangtörvényekből" filózták ki. "Nekünk" is a német nyelvészek.) Dehogynem, mondták, hát az MP-ból lett a B. Ebből annyi igaz, hogy a P-ből esetenként valóban lehet B - mindenhol a világon. Habár inkább F szokott lenni belőle, B ritkábban. Aztán szerintük az NK-ból lett a G. Ebből annyi igaz, hogy a K/H-ból valóban lehet G (is). Jó, de így megvan a kifogás, hogy miért "esik ki" gyakran az M, vagy az N a szavakból. Nem is esik ki... mesebeszéd. De ezt egyenként, szavanként kell vizsgálni, amit én már több cikkemben megtettem. Ezek nem pont ugyanazok a szavak, vagy nem ugyanúgy vannak továbbképezve. Csak hasonlóak (göb-gömb, golub-galamb, stb...). Na és miért nincs finn C? Hol van a Z? Mert ezekre még mondvacsinált magyarázataik sincsenek.
Szóval mindez a finn és a magyar közötti égbekiáltó ÍRÁS és beszédhangzás KÜLÖNBSÉG magyarázatára szolgál. Mert ha ekkora az eltérés, hogy a francba lehetnének rokonnyelvek? A magyar Ly-ról szóló rész pedig már... Minden magyar Y-nak bővített betű I/J-t vett fel D-I/J=Gy, G-I/J is lehet Gy, az L-I/J=Ly, az N-I/J=Ny, a T-I/J=Ty. DZ, DZs pedig nem létezik, mert ezek csak egymás mellé szorult egyszerű hangok. Van még mit irni erről, de ez is sok... meg máshol már mindent megirtam.
Érdemes utánanézni a wikipédián a magyar nyelvből kihalt hangoknak - gyakorlatilag a teljes finnugor, de a magyar nyelvből sohasem kimutatható - különleges hangot feltüntetik benne, és még feltételezik az orosz "jerü" (ы) meglétét is olyan szavakban, ahol mély hangrendű "i" hang van. Ez utóbbit szintén azért, mert a finnugor nyelvek többségében van ilyen hang.
A vargyasi rovásfelirattal kapcsolatban: senki sem említette eddig a kő sarkában lévő, szem alakú valamit. Vajon az is a felirathoz tartozik, vagy az kép(jel), esetleg ott törés van a kövön?
Tulajdonképpen én is el tudom fogadni a „Mihály ró-tán (írtán) követ” olvasatot...
Azt nem tudom, hogy jönne ide a Jaad, Jád, Jőt helységnév. De fontos tudni, hogy JD gyökváz nincs a magyarban, és akkor már biztos, hogy a finnben szintén nem létezik. (Utána is néztem, abban sincs.)
A D előd-hangja a T. A finnben a JT: folytatódás. A magyarban: jut. JD: a héber jad=kéz (jattot ad), fogó, nyél, jadá = dobta, jaád = cél, j’diá = ismeret, tudás. (A cél elsősorban az, ahol van víz. És még mi a cél? Az orosz jedá = evés, étel.) Persze, ilyen gyönyörű helyen minden van.
A linkből: „Vékony Gábor szerint... tartalmaz egy olyan karaktert, ami a magyar nyelvből kihalt zöngés veláris spiráns hangot jelölte (γ). Ezt a jelet mások a székely-magyar rovás R betűnek olvassák.” A zöngés-valáris-spiránsokat – vagyis a fonológia zagyvaságait már a rováskutatók is igyekeznek szajkózni: hátha így nagyobb hitelük lesz. Ezt én cakk-pakk felejteném, mert a hivatalos nyelvészet a hangok szétmaszatolásával csak azt akarja bizonyítani, hogy nincsenek is határozott (jelentésű) beszédhangok. Valójában a torokmagánhangzók utóéletéről van szó, amik a magyar kiejtésben csak itt-ott, halványan maradtak fenn. Meg az, hogy a pergő R-et a kisgyerekek és a raccsoló felnőttek még ma sem tudják kiejteni. Summárum: a Jád helységnév nem lehet ősi magyar szó. De avar lehet – és szerintem az avar volt az ősmagyar nyelvnek a délvidékről utoljára visszatért szektora.
Érdekes! Valósznűleg a hozzáértésem hiánya miatt, én az LY után egy félig kész M betűt és egy kisebbre sikeredett D betűt látok, de biztos bennem van a hiba. Amit viszont biztosan állíthatok, hogy nyoma sincs torokhanggal ejtendő avagy bárminő (új) ismeretlen jelnek a kövön.
Azonban az összerovás különös formájaként felfogva a MiHáLY utáni jeleket (bizony), nekem az jön ki (csak úgy laikusan), hogy JÁD, avagy JÁDi, ami nem is esik oly' messze egy VARGYASi kő fájától:
Persze a "Mihály .... küvet" hamar összejön, középen meg a vezetéknevére tippeltem a kőfaragónak. Aztán elkezdtem keresni, hogy van-e más emlék is a Bibliából magyar rovással? Meg hogy milyen nyelven prédikálhatott akkoriban egy pap? Magyarul? Meg lehetett-e már LY, vagyis mikortól van ez a jel? Ezekre nem találtam választ, de azt megtaláltam, hogy a korábbi olvasat: "Mihály irtán követ":-). Persze egyáltalán nem vagyok biztos benne - mindenesetre életemben először próbáltam rovást fejteni. A készítő neve lesz az középen...
Kedves Imre, ehhez a cikkedhez szeretnék hozzászólni bár szakértője nem vagyok. Az általad bemutatott kőbe vésett rovás a vargyasi emlék és Vékony átírása:
Sajnos a hét végén az összes Ráduly írást levittem Kővágóörsre így most nincs nekem kéznél, bár biztosan emlékszem ő is foglalkozott behatóan ezzel a szöveggel.
Már talán korábban is leírtam, hogy Ráduly szerint van 7-8 századi erdélyi róvásemlék is, de honfoglalás előtti a tászoktetői kövek is, amelyikből kettőt a Gyergyószentmiklósi múzeumban is meg lehet tekinteni.
Tászoktetőn valószínű, hogy ősi rituális hely lehetett.
Amióta Székelyföldön bizonyítottan legalább 7-8 Árpádkori rovásemléket találtak azóta már nagyon elhallgattak a MTA is a humaniznus óta létező hülyeségeikkel. Ma már tényleg ősinek tartja mindenki a székely-magyar rovásírást. A gond ott van hogy egyelőre csak a 12 századig mennek vissza. Érthatetlen hogy miért hisz vannak azelőttről is emlékek. De a jég betörött és még nem érkeztek le egyesek oda ahova mások már rég eljutottak. Nagyon igazat adok neked amikor Kézait felhozod, vajon milyen írásról beszélhetett Kézai, mikor ez a vargyasi felírat is korábbi mint Kézai és szemmel láthatólag nem latin betűkkel van írva. És ő is ősiről beszél.
Valószínűleg rossz példát választottam, mert az érpataki polgármestert "amúgy" nem akartam kritizálni. (Elvből nem foglalkozom a napi politikával, és ezt az embert nem is ismerem eléggé.) Itt és most csak a rosszul értelmezett hagyományőrzésre gondoltam.
Ami a hanokat és a hunokat illeti, semmi kétségem nincs afelől, hogy ezek szegről-végről rokonok voltak. Csak ahogy már sokszor megírtam, nem onnan ide, hanem fordítva. Van azért a cikkben három figyelemre méltó dolog is:
1. Az évszámok. Aki ismeri az itteni történelmet az tudja, hogy a mi hunjaink a jelzett időben már régen itt voltak.
2. Elismeri, hogy a Kínába került hunok ott beolvadtak. (Ne akarjuk tehát idehozni őket!)
3. Hungária hunokhoz kötődő nevét helyesen értelmezve elismeri azt is, hogy a magyar népnév csak jóval a honfoglalás után vált általánossá. (XI-XII. sz.) Hogyan is nevezték akkor a források a "honfoglalókat"?
KELL a történelem. És ezért nem kell nekem itt túl sokat "nyelvészkednem". De a GYÖKnyelvészet és az írástkuatás (naná, a rovás!!!!) nélkül semmi nem fog a talpára állni. Én csak a gyöknyelvészethez értek.:Menj át időnként a Gyöknyelvészet G portálra. S ha valóban meg akarod menteni a magyar nyelvet, fektess bele időt és energiát - tanuljad, hogy mi is az a gyöknyelvészet.
Miközben megint csak semmi gond a tényekkel, csupán azok értelmezésével (ok, irány, mérték, ...). Hamarosan kiderül, hogy nem a hanok származnak a hunoktól, hanem a hunok a kínaiaktól. Mégsem mongol! :))))
Imre! Teljesen azonos a véleményünk ebben. Ezt a filmet én is kiszúrtam magamnak (ezt hívják - tetszik vagy sem - ripacskodásnak). S Te még nem is tudsz mindent (majd személyesen). Az igazságot megvallva, azt látom, hogy az íjászattal (lásd a távollövő világbajnokunkat is) és lovaglással foglalkozó hagyományőrzők között rengeteg az, aki ezen tévhitben maradt. Mi sem tudunk ezzel mit kezdeni (a mi hivogatónkban is szerepeltek a fehérvári jászok). Ez van, s ők még a jobb kiadás, mert legalább nem úgy néznek ki, mint az érpataki szőrmekucsmás. :)))) Valóban fájdalmas.
Fel nem foghatom, hogy lehet értelmes emberekkel elhitetni azt, hogy a mi őseink még augsztusban is meleg szőrmesapkában jártak annak idején!? Az ilyesmi szerintem inkább lejáratás, mint tiszteletadás. (Láttam már olyan régész által készített ábrát is, ahol egy szántó ember viselte a fején ezt a förmedvényt, ki kéne próbáltatni vele!) Egy mostani példa:
Szép dolog a nemzeti hagyományok ápolása, és én meg is értem azokat, akik most Bugacon járva úgy gondolják, hogy tesznek érte valamit. Csak az a baj, hogy ott valójában idegen hagyományokat próbálnak meg rájuk tukmálni, magyarként eladni, miközben a valóban magyar hagyományokról meg hallani sem akarnak a szervezők. Hogy csak két példát említsek, nekünk például soha nem volt kurultájunk, mert még a honfoglalókról szóló krónikáink is SZER-eket emlegetnek, de gyerekkoromban a falu még mindig szerekre tagolódott, és mi soha nem laktunk jurtában, (nem használtuk ezt a szót, és nem is szerepel egyetlen krónikánkban sem,) mivelhogy 7500 éve HÁZ-ban lakunk, FÖLD-et művelünk, és bizony minálunk ennek vannak meg a hagyományai. Paraszti családoknál, falusi közösségeknél legalábbis ez élt még a XX. században is. Gondoljunk csak a három osztatú házak tisztaszobáira, a házszentelésre, a szántás-vetéshez-aratáshoz kötődő ünnepekre, (kéve szentelés, kenyér szentelés, szüreti mulatság, stb). Észre kell venni: a kurultáj és a jurta idegen szó, míg a ház, szer, föld egyértelműen magyar.
Akad itt más is. Kurultájos barátunk a genetika eredményeit is félremagyarázza, és ezzel talán még nagyobb kárt okoz, mint az előzőekkel. Valódi eredetünk tisztázásához ugyanis ez lehetett volna az adu a kezünkben, így viszont csak lejáratódik ez a tudomány is. Jó tíz esztendő alatt eljutottunk oda, hogy az átlagember már csak legyint, ha a genetika szót meghallja. Finnugristáink meg röhögnek a markukba.
Az én rossz szokásom az, hogy nyugalmamat állandóan azzal zavarom meg, hogy a „másként gondolkodók” rendezvényeit, előadásait és írásait látogatom, olvasom. Így van ez nem csak a nyesttel hanem a Kurultájjal is. Így ma kilátogattam Bugacra. Sok emberbe ég a nemzeti érzés. Most Atilát és sátrát állították a központba. Ez a színjáték egy sikeres jelenkori nemzeti mezbe öltöztetett történelemhamisítás. Utoljára a Kurul tájon Varga Csabával beszélgettem erről. Sajnos azóta eltávozott közülünk. Ma egy antropológusi előadás végére érkezvén annyit kérdeztem az előadótól, hogy honnan tudják azt, hogy a hunokkal együtt jött népek germánok voltak. Azt válaszolta, hogy ezt a második osztályban tanítják teljesen tiszta az eset. Erre mondtam, hogy a lányom Németországban az iskolában (az új felfogás szerint) mást tanult, azt tudni illik hogy a germánok Svédország felől lepték el Európát. Mire ő a germánok története rengeteg írásban van dokumentálva. Megkérdeztem és hányból vannak azok a krónikák? Erre tudtomra adta, hogy ezt a beszédet nem akarja tovább folytatni!
Az előző Kurultájon Bíró egy előadását hallgatván megjegyzem, hogy ő arról beszélt, hogy a madjarok genetikailag a legközelebb a magyarokhoz állnak. (Fordítva nem nyilatkozott) Azt azonban minden képen kommunikálni akarják hogy a Kárpát-medencei lakósok bevándorlók, és a magyar nyelv a honfoglalókkal került a KM-be. Mintha a csontokra, régészeti tárgyakra rá lenne írva „én nem beszélek magyarul”. A honfoglalók pedig eddig megfejtetlen de magyar szövegű rovás feliratokkal érkeztek volna a KM-be.
Kedves Feri, ebben a megvilágításban igazad van a királysírokkal kapcsolatban. :-)
Engedelmeddel a MH-ba beírt hozzászólásodat kölcsön fogom venni minden olyan esetben, amikor nem bírom majd megállni hogy bele ne szóljak az őshazás hülyítésbe. Ragyogóan összefoglaltad a lényeget.
A Magyar Hírlapot elcseszték az új formájával. Én már nem is találtam meg a kurultájos cikket. (Többek között.) A régi törzsolvasók között többen voltak akiknek nem kellett magyarázni hogy nem jöttünk mi sehonnan sem, de ez a mostani forma azt hiszem csak arra jó, hogy leszokjon az ember a MH olvasásáról.
A sztyeppe magyarul puszta. A puszta a Kárpát-medencétől a Koreai-öbölig tart a Duna-völgyén keresztül, a Kaukázus, a Himalája és az indiai hegységek vonulata fölötti összefüggő területen. Mi pedig nem jöttünk sehonnan sem, hanem őseink elsősorban a pusztai közlekedő úton, másodsorban az anatóliai selyem úton, harmadsorban a Földközi-tengeren keresztül terjesztették a műveltségünket főként az eurázsiai és a Földközi -tengert övező területen. Az utolsó jégkorszakot követő, a Kárpát-medencéből történt milliós kiáramlásunk utolsó megmaradt nyomai az ordoszi, az ujgur, a nepáli magar, a szabír-szumír-sumer-mahgar, ... és a maghrebi műveltség, ahogy a Turáni alföld székita-szkíta műveltsége is. Magyar Adorjánt, Grandpierre-t, Govedaricát, Naddeót, ... kellene olvasgatni, a Kárpát-medence hihetetlenül gazdag leletanyagát és élő népességének génkutatási eredményeit értelmezni, tanulmányozni, nem pedig a magyarok őshazáját mindig máshol keresni, s akkor lehet végre valós történelemkutatásról és -tudományról beszélni. A Turul-házi Álmos-Árpád és népe Atila uralkodóházának Csaba-ági örököseként jöttek vissza visszavenni azt a jogot, amelyet Aladár révén az elnyugatiasodott (idősebb) Aladár-ág nyert el legkisebb öccsével és székhelyi-, jász-, szarmata-, hun-, kun-magyarjaival szemben. Atila pedig a római birodalom terjeszkedésének vetett véget, amely már az őshaza magyar műveltségének túlélését veszélyeztette, őseinket nyomorgatta, fenyegette a Kárpát-medencében. Korábban is voltak nevezetes hon-visszafoglalások, visszatérések, hiszen a Kárpát-medence hihetetlen gazdagsága az azon kívüli területekhez képest - úgy tűnik - mindig elpuhította a honiak ellenálló képességét (kivétel a sziklák székhelyi népe volt mindig) annyira, hogy az őshazát elhagyó, viszont harcra edzettebb, kényszerítettebb testvéreihez kellett forduljon minduntalan segítségért, mikor már a túlélése volt veszélyben. Javasoltatik ezen elgondolkodni, s a finnugrizmus tévhite után az ázsioszktianizmus tévtanára áttérést elkerülni, elhárítani. S figyelmesebben szemügyre venni annak bizonyítékait, hogy a SZÍKTA őshaza sem más volt, mint a székhelyi-székita Kárpát-medence. Mert mint sokan mondották volt, mondjuk ma is: NEM JÖTTÜNK MI SEHONNAN SEM. Mi - magyarok - nem, legalábbis. Természetesen jöttek, s mentek ezek is, meg azok is.
Persze, persze, csakhogy itt már rég nem erről szól a történet. Mi ezzel is csak rosszabbul, amazok pedig jól állnak-árnak. Ajánlom ezt is figyelmetekbe:
„ Arról nem is beszélve hogy az sem biztos hogy a mostani Székesfehérvár "az a" Fehérvár volt ahol koronáztak. Mert ugye arról is nagy hivatalos csönd van hogy hol volt a hajdani Buda, a mostani elődje.
Sokan kutatják a Pilist, akiket sorra lehülyéznek, régészt nem lehet odacibálni, mert szerintük nincs ott semmi.
Ha jól emlékszem Pap Gábornak és Szántainak vannak erről érdekes előadásai. Pap Gábor elmeséli hogy hogy is találták meg a "királyok" csontjait Székesfehérváron, amikről máig nagy kuss van.
Úgy tűnik a Jobbik teljesen beállt a kurultájos szemfényvesztés mögé (ahonnan a Bíró András Zsolt minden olyan könyvszerzőt kitiltott akik a Kárpát-madencéből származtatják a magyarságot), a Magyarok Szövetsége meg szépen elhalkult. Bár tavaly mintha láttam volna a tévében egy nyúlfarknyi lósörénylobogós hírben hogy van még az ő rendezvényük is.
Arról nem is beszélve hogy az sem biztos hogy a mostani Székesfehérvár "az a" Fehérvár volt ahol koronáztak. Mert ugye arról is nagy hivatalos csönd van hogy hol volt a hajdani Buda, a mostani elődje.
Sokan kutatják a Pilist, akiket sorra lehülyéznek, régészt nem lehet odacibálni, mert szerintük nincs ott semmi.
Ha jól emlékszem Pap Gábornak és Szántainak vannak erről érdekes előadásai. Pap Gábor elmeséli hogy hogy is találták meg a "királyok" csontjait Székesfehérváron, amikről máig nagy kuss van.
Kb. 20-30 éve apukám és az ő édesanyja még ismertek olyan szlovák nyelvű fiatalembert a BAZ-megyei Bükk-hegységben, aki annyit tudott csak magyarul: "Apám, anyám tot, én meg csiszta magyar gyerek vagyok."
Ferenc szavaival teljesen egyetértve azt kell hozzáfűznöm: ahhoz hogy valaki azt mondhassa "xy vagyok, tehát magyar", magának a jelenlegi "magyar"-nak nevezett, de elsöprő többségében csak "magyartalan"-nak nevezhető embermasszának is nemesednie kellene legalább annyit, hogy eljusson a "magyar vagyok és ezt büszkén vállalom, ebből adódóan küldetésem is van a világ többi embere és népe felé és eszerint cselekszem".
Kedves Miklós! Örömmel tudok beszámolni arról, hogy amennyire én tudom, több székely szakértő is részt vett a munkában, s éppen ők kérték, hogy - az akkor még egyik változatként javasolt - székely-magyar rovásírás helyett, legyen csak magyar, hiszen az ugyanaz. Ráadásul nekem különösen tetszik a végső megoldás, ami a "Régi/ősi Magyar Írás/Jelsorozat"/"Old Hungarian Script"-ként lett szabványostva (a "kazárosítók, mennyit támadták és támadják a mai napig megtévesztő ostobaságaikkal, pl. mintha az OLD a HOLT magyar kifejezése legyet jelentene az angol szabványosítási gyakorlatban). A kazárosító triumvirátus által keltett zűrzavarnak az MVSZ legutóbbi kongresszusa adta a végső kegyelemdöfést. Ott billent a mérleg a javunkra.
Mindemellett nekem nagyon tetszik, hogy "ahhoz, hogy az ember magyarrá váljék, előbb székellyé kell válnia". S palóccá, jásszá, besenyővé, ... egyúttal, még ha tudjuk is, hogy példátlan néptánc, -mese és -dal kincsünk 60-70%-a vitathatatlanul székelyföldi magyar. Nagyon is örülök annak, ha úgy éljük meg a mi egészségesen igazságos egységünket, hogy székely vagyok, tehát magyar, jász vagyok, tehát magyar, ...., ahogy Zrínyí Miklós horvát bán mondta volt hajdan: "horvát vagyok, tehát magyar". Hogy mennyire szép volna ez mintának olyan kijelentésekhez is - amit ma el sem tudunk képzelni - itt a Kárpát-medencében, hogy tót vagyok, ruszin vagyok, oláh vagyok, rác vagyok, vend vagyok, ... tehát magyar. Akkor is, ha tudjuk, hogy ez utóbbi esetén e mondat már mást takar, de mégsem cáfolnám, ha hiteles tót, ruszin, oláh, rác és vend mondaná. Csak mondhatná végre, s máris ez a medence volna újra a Paradicsom maga. :)
Addig is, őrizzük aszerint, hogy "legalább a nyelvében éljen - és éljen a magyar - nemzet"! :))
Kedves Imre, Kedves Ferenc! A román politika egyik fő és talán legsikeresebb bomlasztó célja az volt hogy a székelyekből magyarul beszélő románokat csináljon. Sajnos ennek a székelyföldön voltak eredményei, és ma is vannak olyanok, akik magukat nem magyarnak hanem székelynek tartják. Nekem ez egy fájó pont ami ellen mindég is megpróbáltam harcolni. Egy nép vagyunk, egy nyelvet beszélünk, és egyetlen kultúránk van csak. Mindent meg kell tennünk annak érdekében hogy ne a különbségeket hangsúlyozzuk, hanem megismertessük egymást a magunk sajátosságaival, és megosszuk eredményeinket egymással, kisajátítás nélkül. Igen helyesnek találom azt is, hogy a rovást régi magyar írásnak hívják a nemzetközi szóhasználatban, mert az, és a magyar területen megadjuk azt a székely helyi kultúrának, ami nekik jár, éspedig, hogy sikerült nekik átmenteni a jelenbe az ősi magyar rovást. Tisztázni velük hogy a magyar kutatók nem akarnak semmit kisajátítani, és azt is hogy csak összmagyar segítséggel (MVSZ) lehet ezt az ősi értéket megőrizni és elfogadtatni a világgal. A rovás a honfoglaláson átívelő Kárpát-medencei magyar nyelvi kontinuitás legfontosabb bizonyítéka lehet.
Én ugyan nem néztem azt, innen és onnan ki hány rovást számol elő, de mindig is azt gondoltam, hogy egyek vagyunk.
Ezt bizonygattam egymás mellé való leleteink felmutatásával is, amire talán még a korábbiaknál is nagyobb szükség lenne manapság, mivelhogy ez a tudomány még most is gyerekcipőben jár. A székely és a "magyar" rovásírás egy és ugyanaz, a kettő együtt egy egész.
2014.08.01 22:43
swindlerhunter007
„ A székely róvás emlékek nagyon hiányosak a "Magyar róvás" oldalon.
Magam is tapasztaltam, hogy Krizsa Katinak néha nem megy el a levél, de ugyanez belföldi levelezőtársak esetében is előfordult már nemegyszer. Eleinte én is gyanakodtam, de már jó ideje tudom a megoldást: ha nem megy el este, majd elküldöm reggel, - és ez kivétel nélkül mindig működik is.
Arra gyanakodtam, hogy valakik talán figyelik, olvassák, blokkolják őket, de oda jutottam végül, hogy ha így van is, hát csak olvasgassák nyugodtan, sokat tanulhatnak belőlük! Nekem nincs mitől tartanom.
Tapasztalom azt is, hogy a Windows programom (XP) és az internetes böngészőm (IE8) ma már elavultnak számít, és emiatt is egyre több bajom akad. Például: nem tudok egy e-mail címre ráklikkelve levelet írni, mert a levelező programom (Outlook) a hibaüzenet szerint "rosszul van beállítva". (Jobban meg nem sikerült, akárhogy próbálkoztam is.) A megoldás persze a legújabb szoftverek megvétele, de méginkább egy ilyenekkel telepakolt új számítógép vásárlása lenne - a gyártók és a kereskedők szerint.
Kedves Miklós! Szondi Miklós bizton válaszol majd. A történet igen hosszú, s nem kis küzdelem árán született meg a szabvány, amely a Miklós által is jól érzékelt veszélyhelyzetből ezt az ügyet visszahozta. Véleményem szerint nagy segítség lenne a magyar rovás honlapnak, ha Miklós segítené kiegészíteni, teljesebbé tenni. Ajánlom csak átfutni a történet fejezeteit (honlapunkról) a székely-magyar rovásírás táblák állításától (ugyanaz a társaság futtatta félre, pártpolitikai és üzleti útra) a szabványosítás kazárostási kísérletéig (mint akik önkényesen ellenjavaslattal éltek a nemzetközi szabványosítási testületnél előbb kazár-magyar, majd kárpátmedencei rovás címmel dz,dzs, x,y,q,w, ... rovásbetűkkel):
„
Info: ezt a levelet küldtem el a Magyar rovás honlapnak:
Idézet Ráduly Jánostól: „Egyes-főleg régebbi-közleményekben a székely, meg a székely-magyar megnevezések külön etnikumot jelölnek, magam-nem lévén ennek híve-székely (magyar) rovásírásról beszélek. A zárójelbe tett szóval jelölni kívántam/kívánom eme írásfajtának összmagyar jellegét.”
A magyar rovásról szóvá kell tennem, hogy a rovás (írás) kutatása úgy néz ki, hogy különböző érdekcsoportok (jóindulatú) igyekezete miatt szakadozni látszik. Ez ellen emelem fel szavaimat, akkor, amikor végre a hivatalosok szerint sem a humanizmus szülötte a magyar rovásírás. Nekem mint székely magyar születésű embernek feltűnt, hogy sok magyarországi (ismét csak jóindulatú) kutatónak valahogy fontosabb az ezeréves területi egység visszaállítása mint a kárpát-medencei magyarság (népesség) összekapcsolása, közös nemzeti érzés kialakítása. Sajnos ez az érzés nemcsak a magyarországiakban alakult ki, hanem a székelységben is, mivel az, az érzésük, hogy őket nem tekintik egyenlő partnernek. Sajnos ennek a jelenségnek egészen a törők időkig, az erdélyi fejedelemség kezdetéig visszavezethető nyomai vannak, amik a kuruc-labanc és Habsburg időkben csúcsosodtak ki a leginkább. Trianon után 80 esztendővel elindult egyfajta politikai igyekezet a nemzetegyesítésre, de sajnálatos módon sok esetben ez nem halad jó irányba. Gondolok itt azokra, akik az ezeréves határok visszaállítását a nemzeti egység megteremtése elé helyezik, vagy a közös kulturális örökséget sajátítják ki maguknak. Ilyen benyomást tett rám most a sikeres (egyébképpen örvendetes) rovás nemzetközi szabványosítása.
A honfoglalás utáni hiteles rovások nagytöbbsége (ha nem mindenik) székely (magyar) eredetre vezethető vissza. Ez a tény valahogy nem kerül eléggé, mint kulturális kapocs kifejezésre. Ismét Ráduly: 1990-ig csak 14 erdélyi feliratos rovásemlékről tudtunk, 2009-re ezek száma sokszorosan meggyarapodott, mintegy hatvan feliratot tartunk számon.” Nyilván az aki ennyi emlékkel tud eredetiben foglalkozni annak a tudása nem elhanyagolható és nem kihagyható. A rovás az évszázadokon keresztül nem állandó jelrendszerként működött. A rovás fejlődésében és különböző időben történt változásokban tett észrevételei elévülhetetlen érdemeket szerzett kibédi Ráduly Jánosnak magyar szakos tanárnak.
Mindezekkel nem szándékozom Forrai , Friedrich Klára, Szondi Miklós és mások érdemeit csökkenteni, de nem szeretném ha párhuzamosságok alakulnának ki ami nem a nemzeti egység irányába hatnának.
Info: ezt a levelet küldtem el a Magyar rovás honlapnak:
Idézet Ráduly Jánostól: „Egyes-főleg régebbi-közleményekben a székely, meg a székely-magyar megnevezések külön etnikumot jelölnek, magam-nem lévén ennek híve-székely (magyar) rovásírásról beszélek. A zárójelbe tett szóval jelölni kívántam/kívánom eme írásfajtának összmagyar jellegét.”
A magyar rovásról szóvá kell tennem, hogy a rovás (írás) kutatása úgy néz ki, hogy különböző érdekcsoportok (jóindulatú) igyekezete miatt szakadozni látszik. Ez ellen emelem fel szavaimat, akkor, amikor végre a hivatalosok szerint sem a humanizmus szülötte a magyar rovásírás. Nekem mint székely magyar születésű embernek feltűnt, hogy sok magyarországi (ismét csak jóindulatú) kutatónak valahogy fontosabb az ezeréves területi egység visszaállítása mint a kárpát-medencei magyarság (népesség) összekapcsolása, közös nemzeti érzés kialakítása. Sajnos ez az érzés nemcsak a magyarországiakban alakult ki, hanem a székelységben is, mivel az, az érzésük, hogy őket nem tekintik egyenlő partnernek. Sajnos ennek a jelenségnek egészen a törők időkig, az erdélyi fejedelemség kezdetéig visszavezethető nyomai vannak, amik a kuruc-labanc és Habsburg időkben csúcsosodtak ki a leginkább. Trianon után 80 esztendővel elindult egyfajta politikai igyekezet a nemzetegyesítésre, de sajnálatos módon sok esetben ez nem halad jó irányba. Gondolok itt azokra, akik az ezeréves határok visszaállítását a nemzeti egység megteremtése elé helyezik, vagy a közös kulturális örökséget sajátítják ki maguknak. Ilyen benyomást tett rám most a sikeres (egyébképpen örvendetes) rovás nemzetközi szabványosítása.
A honfoglalás utáni hiteles rovások nagytöbbsége (ha nem mindenik) székely (magyar) eredetre vezethető vissza. Ez a tény valahogy nem kerül eléggé, mint kulturális kapocs kifejezésre. Ismét Ráduly: 1990-ig csak 14 erdélyi feliratos rovásemlékről tudtunk, 2009-re ezek száma sokszorosan meggyarapodott, mintegy hatvan feliratot tartunk számon.” Nyilván az aki ennyi emlékkel tud eredetiben foglalkozni annak a tudása nem elhanyagolható és nem kihagyható. A rovás az évszázadokon keresztül nem állandó jelrendszerként működött. A rovás fejlődésében és különböző időben történt változásokban tett észrevételei elévülhetetlen érdemeket szerzett kibédi Ráduly Jánosnak magyar szakos tanárnak.
Mindezekkel nem szándékozom Forrai , Friedrich Klára, Szondi Miklós és mások érdemeit csökkenteni, de nem szeretném ha párhuzamosságok alakulnának ki ami nem a nemzeti egység irányába hatnának.
Mindegy, próbáld meg újra, ha van rá okod... vagy bárkinek... : krizsa@inter.net.il
Lehetséges hiba az, hogy én a "kukac" miatt nyelvet váltok magyarról angolra és vissza. Magyarországról minden nap jönnek, és Európából is gyakran, emailjeim.
Sajnos a megadott e-mailcímet nem tudom használni. visszajönnek a levelek, ezért, ide utoljára:
Kedves Katalin!
Ráduly János leírja azt is hogy, hogy fejtett meg, vagy helyesbített olyan szővegeket ami eddig helytelenek voltak. Ő Kibéden (Maros-Torda megye) magyar szakos tanárit végzett a kolozsvári egyetemen. Nagyon értékes ember. Sajnos már 80 év körül van.
Varga Géza megtámadta Erdélyit, mert a hun fibuláját nem tartotta hitelesnek, de ez a székely rovásemlékek elemzésének értékéből nem vesz el semmit. Én Rádulyt a leghitelesebb rovásszakértőnek tartom. Őt kihagyni, rá nem hivatkozni, a dilettantizmust mutatja. Ráduly felfedezései módszertana erdélyi kiadóknál (Székelyudvarhelyen) jelentek meg.
Üdvözlettel
Barabássy Miklós
Egyébképpen köszönőm a támogatást a nyesten. Hihetetlen, hogy mennyi gőggel és dilettantizmussal kell szembe menni! A finnugrizmust és annak következtetéseit csak az a csoport érti amelyik védi bástyáit. Valóban a hülyeségeiket már senki más nem érti csak maguk!
Én a rovásbetűket nem azonosítom be. Egy óra alatt bárki betanulhatna ugyan harminc jelet, de ... annak KORA is van, nyelve is van, magánhangzó kapcsolatai és esetleg ligatúrái is ... szóval ez így reménytelen. A gyakorlott rovás-megfejtőknek viszont már kialakult elképzeléseik vannak, amit én nem fogok megrendíteni azzal a hozzáállással, hogy nem is értek hozzá:-). Mégis megpróbálnék egyet-kettőt ... max. nem sikerül. De ne zavarjunk itt sokat: krizsa@inter.net.il
Kedves Katalin! Erdélyben a 90 es és 2000 években Ráduly János folyamatosan fejtett meg és publikált elfelejtett és 1990 után megjelent rovásfeliratokat. „2010-ben Erdélyi István és Ráduly János közöltek egy összefoglalót: A Kárpát-medence rovás feliratos emlékei a Kr. U. 17 századig. A könyvet lehet kritizálni, de ami fontos az, az, hogy valóban számtalan valós feliratot közöltek Erdélyből amit illene a „Magyar Róvás” oldalon publikálni.
Én legtöbb feliratot lelátogattam és a saját szememmel szemrevételeztem, bele értve a külföldieket is. Az is feltűnő hogy a standardizálásból kihagyták az erdélyi (székely) kutatókat. Innen is látszik, hogy mi a fontos.
Néhányat megemlítek: Tászok tető kövei (Ditró mellől 10-13 század) 2 kő a gyergyószentmiklósi múzeumban.
Székelydálya 14 század 9 méter hosszú felírat. (Ez azért áll szívemhez a legközelebb, mert a gyönyörű szentélyben egyik ősöm Barabássy (időnként Barlabássi) Lénárt bikafejes címere látható)
Berekeresztúr 14 sz. végétől a 16 század elejéig sok felírat (nem csak rovás) nagyon különleges.
Igaz, igaz. Csak a félreértések elkerülése végett...
Most azért egy kicsit alaposabban utánanéztem a történetnek. Megdöbbentő, hogy a történelemhamisítás még napjainkban is ilyen szinten zajlik! Úgy tűnik, a rovásírás kulcskérdés!
Imre! Éppen erről szól ez a cikk is, hogy azt az ábrát és közlőit kellett megállítani, kísérleteit a kazárosításra meghiusítani. Nem kis erőfeszítése volt ez az MVSZ-nek. Persze, hogy köze sincs a valósághoz. Nem is azért szerepeltette Szondi Miklós, bár valóban zavaró a "siker" tudósításban szerepeltetni, amit terjesztettek a hamisítók..
2014.07.31 18:30
Botond
„ Egy kis ünneprontás.
Nagy öröm, hogy az ősi magyar betűs írás - ismertebb nevén rovásírás - betűi, modern szóval karakterei, bekerültek a nemzetközi szabványokba, és ezzel valamennyire a nemzetközi köztudatba is! Nem lehet már úgy tenni, mintha rovásírások soha nem is lettek volna, és az írásjelek magyar voltát is sokkal nehezebb lesz ezek után kétségbe vonni. Azt persze nem hiszem, hogy még azok is mea culpáznak majd, akik a rovásírást a reneszánsz koholmányának állították nemrégiben, nekik vastagabb bőr adatott az orczájukra.
Mindössze egy apróságot szeretnék megjegyezni:
Az, hogy most elfogadottá lett egy rovásírásos betűkészlet, nem jelenti azt, hogy mindig mindenki ezzel írt volna. Sőt! Teljesen biztos, hogy a legtöbb rovásíró nem (egészen) ezzel írt. Évezredekről van itt szó, népcsoportok jövés-menéséről, nyelvek keveredéséről, írástudók ismeretlen reformjairól, feledésről-újításról, stb.
Mindebből az következik, hogy a régi korok rovásírásainak fejtegetőit (mint pl. Delibeli Józsefet) nem lehet egy manapság elfogadott norma szerint megítélni, hiszen ez a norma a szóban forgó írás születésekor még nem is létezett.
Na és még valami: a tudósításhoz mellékelt ábra a rovásírások feltételezett kapcsolatairól szerintem köszönő viszonyban sincs a valósággal.
1. "megmagyarázza azt, hogy több időszámítás is volt és annak köszönhető az eltérés" - Nem! Félreértés, vagy félreérthető megfogalmazás. Egy dolog az össze-vissza keltezés a krónikákban. Pl. Kézainál, mint Káltinál 100/104 év eltérés van Atila halála és Álmos-Árpád bejövetele között, azonban az évszámokat már nem aszerint adja meg. A többi krónikáról nem is beszélve, ahol azonos események előre-hátra lettek keltezve, amit Bonfinitől Hessig rengetegen észleltek és - jó esetben - meg is említettek. Más dolog az "eltérés", ha az eltérés alatt a fő okot értjük (legyen hamistás, vagy tévedés). Az eltérés - bizony - nem kevesebb és nem is több, mint kerek 532 esztendő, ha van eltérés. Csakhogy melyik pillanattól, avagy melyik pillanatig? Nos, ez a nagy kérdés!
2. "Akkor hogy kell a nulladik évvel számolni, ha az átnyúlik a Krisztusi időszámítás kezdete elé és után?" - Sehogy. 0. év nincs, csak 0. pillanat. Első év van, avagy Kr.u. 1 és utolsó év volt, avagy Kr.e. 1. A kettő között 1 év az eltérés. Azonban a különböző időszámtások a legkülönbözőbb időpontokban kezdődtek, ami miatt az átszámítások akár két éves hibával történhettek, mikor a "szobatojások" évszázadokkal később időpontot terelgettek előre, hátra, okkumlálásaiktól függően - ha jóhiszeműen szemlélem a templomi - nem éppen szabad - kőmüveseket. :)
3. "... miért olyan rendkívül nagy fontosságú kulcs? ... melyik az a kulcs ..." - "Csakhogy melyik pillanattól avagy melyik pillanatig?" Nos ez az a kulcs! Itt van a megfejtés, mert - minden hamistással/tévedéssel együtt tagadhatatlanul - a büszke Római Birodalom (a dicső és hatalmas) Atilával végleg véget ért! Miért is tűnt el Atila nyertes fia a történelemből, ha egyszer nyertes volt és éppen a nyugati testvérekkel verte öccsét majdnem kipusztult népével együtt száműzötté? Miért lett az "Isten ostora" - figyelem: nem a sátáné (!) - mégis olyan sötétre festve azok által, akik mind használták, mert használták, az ő nevét a "frank"-nak nevezett népektől az "angol-szászokig", a "gót" vezérektől, a "gepidák(ok)" királyaiig? Éppen ez az a 100/104 év, amikor a keltezésben és a történésekben és a szereplőkben is a ferdítések tömege történt (ha történt). És miért is ne történt volna, mikor elkezdődik a vezényelt írásbeliség Európában, miközben a legkülönbözőbb évszámításokban beszél és regél a nép? :(
S a "ráadás": avagy az az "egy": az igazság nálam sincsen, csupán csak a kérdőjelek tömkelegén rágódom még, hogy miért is tanulják gyermekeink a Római Birodalom intirkáinak szellentésig részletes történetét, miközben alig-alig tudnak és tanulnak valamit Eurázsia legnagyobb és verhetetlen székita-szkíta népéről, uralkodóiról, s Európa leghatalmasabb - vitathatatlanul - szkíta királyáról, akit ISTEN ISTER-OSTORaként emlegettek kitörölhetetlenül a nép és még a kiképzett krónikások nyelvén is függetlenül! attól, hogy dicsőtették avagy köpdösték? ;)
Valóban nem jöttünk mi sehonnan sem. Én is így látom, meggyőződésem. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ne látnám, hogy az uralkodók írták mindig a történelmet. Nos, a történelemből csak egyetlen egy dolog lett kitörölve Atilától Álmosig. Az pedig az a bizonyított tény, amit Anonymus is elregélt: Emese álmát az elfajult testvéreink (nyugaton) egy kissé túlteljesítették. Van-e európai uralkodóház, amelynek sikeres tagjai ne kérték volna - hanyatt homlok - feleségül az írásbeliség korában már kitörölhetetlenül létező és uralkodó Turul-házi királyaink lányainak valamelyikét? :))))))
2014.07.31 21:53
swindlerhunter007
„ Kedves Dr. Boór Ferenc! Elolvastam Tóth Gyula írását és olvastam Illig írásait is. Két dolgot nehezen tudok összefűzni. Azt maga Tóth Gyula állítja, hogy az idő-beto
Kedves Dr. Boór Ferenc! Elolvastam Tóth Gyula írását és olvastam Illig írásait is. Két dolgot nehezen tudok összefűzni. Azt maga Tóth Gyula állítja, hogy az idő-betoldás szándékos és rosszindulatú szándékkel történt. Ugyanakkor én is úgy értem írását, hogy megmagyarázza azt, hogy több időszámítás is volt és annak köszönhető az eltérés. Ezek érdekes dolgok de amiért inkább kérdem én az ön véleményét hogy érti például ön a 0-ik évet. A Kr. e -1 év és Kr. u. 1 év között hány év a különbség? Nem 2? Akkor hogy kell a nulladik évvel számolni, ha az átnyúlik a Krisztusi időszámítás kezdete elé és után?
Más: „Atila nagy király és Álmos/Árpád tisztázása, elhelyezése az idővonalon a mi szempontunkból pedig rendkívül nagy jelentőségű kulcs!” (Ha jól emlékszem Képes Krónika kb. 104 évet ír Atila halála és Álmos megjelenése között, Kézai egészen más időközről beszél) A mi szempontunkból („nem jöttünk mi sehonnan sem”) miért olyan rendkívül nagy fontosságú kulcs? Kérem magyarázza meg melyik az a kulcs amelyik olyan rendkívüli igazságra derít fényt ami eddig elkerülte a figyelmemet?
Nagy öröm, hogy az ősi magyar betűs írás - ismertebb nevén rovásírás - betűi, modern szóval karakterei, bekerültek a nemzetközi szabványokba, és ezzel valamennyire a nemzetközi köztudatba is! Nem lehet már úgy tenni, mintha rovásírások soha nem is lettek volna, és az írásjelek magyar voltát is sokkal nehezebb lesz ezek után kétségbe vonni. Azt persze nem hiszem, hogy még azok is mea culpáznak majd, akik a rovásírást a reneszánsz koholmányának állították nemrégiben, nekik vastagabb bőr adatott az orczájukra.
Mindössze egy apróságot szeretnék megjegyezni:
Az, hogy most elfogadottá lett egy rovásírásos betűkészlet, nem jelenti azt, hogy mindig mindenki ezzel írt volna. Sőt! Teljesen biztos, hogy a legtöbb rovásíró nem (egészen) ezzel írt. Évezredekről van itt szó, népcsoportok jövés-menéséről, nyelvek keveredéséről, írástudók ismeretlen reformjairól, feledésről-újításról, stb.
Mindebből az következik, hogy a régi korok rovásírásainak fejtegetőit (mint pl. Delibeli Józsefet) nem lehet egy manapság elfogadott norma szerint megítélni, hiszen ez a norma a szóban forgó írás születésekor még nem is létezett.
Na és még valami: a tudósításhoz mellékelt ábra a rovásírások feltételezett kapcsolatairól szerintem köszönő viszonyban sincs a valósággal.
folyt: A kérdés leginkább az, hogy melyik az a mai időszámítási pont, amelyhez Krisztus születése, avagy pl. Atila, Álmos-Árpád bejövetele elhelyezhető. S ebben az az 532 év nagyon is sokat mondó, de biztosra egyelőre nem vehető. Elképzelhető 284, de akár 555 évet jelentő költött történelem/történetiség is a mai időskálánkra vetített történelemszemléletbe ágyazottan. Atila nagy király és Álmos/Árpád tisztázása, elhelyezése az idővonalon a mi szempontunkból pedig rendkívül nagy jelentőségű kulcs! Jelenleg így látom. Bocsánat, hogy ennyire hosszú voltam már megint.
Az IGAZSÁG = EGÉSZSÉG! Értsd: iGaZSáG/eGéSZSéG, azaz egyetlen forrásból meg nem kapható, azonban összerakható. Pontosan így látom én is. Timeo hominem unius libri. Három a magyar igazság. Egy mérés nem mérés. Egy fecske nem csinál nyarat. Kivétel erősíti a szabályt. ... sorolhatjuka bölcsességek sokaságát, ami arra figyelmeztet, hogy az igazságot nem nyújtja senki és semmi tálcán, csupán összerakható, -egyeztethető, -illeszthető.
1. Azonban egy (fontos) forrás/összetevő az is, amit össze-vissza hazudtak/tévedtek a krónikások. Azt megérteni, értelmezni, feltárni pontosan annyira fontos, mint a régészeti leleteket értelmezni, összehasonltani, időben elhelyezni, mérlegelni. Nos, egy halom leletet úgy helyeztek el időben (pl. hunkori, korai és késői avarkori, meg árpádkori, ...), mikor még egészen tudománytalan módszereket fogadtak el tekintély elven vitathatatlanul, s máig kitörölhetetlenül. A régészeti leleteket is úgy volna helyes újraértelmezni, hogy mellétesszük a feltárás körülményeit, hogy lássuk, mi is az, ami arról biztosan kijelenthető (a római kori leletek többsége előre megírt történeti feltételezéseket igazolandó időbeliség szerint osztályozott, nem aszerint, hogy bármi bizonytotta volna elő- vag yutóidejű leletiségét is)
2. Tóth Gyula utolsó négy fejezetének mondandójának lényegét kíséreltem meg összefoglalni. Aszerint a tévedések/hamistások sokasága annyiféle, amennyi időszámtás találkozott az ókorban, megközeltőleg a mai időszámításunk szerint 0-1000-ig. Ebbe belefért 7/9 éves, 23 éves, 44/45 éves, 100/104 éves, 248 éves, 284 éves, 297 éves, 311 éves, 323 éves és 532 éves előre-hátra csúsztatás is bőven, s ezeknek még a legkülönbözőbb kombinációja is, sőt, többszörös csúsztatása is. Nos, Gyula ebben végzett kimagasló felderítést, azaz a krónikák tartalma szerint találta meg az időbeli tévedések kiinduló okát is. A krisztusi időszámtás egységes bevezetésének kezdetéhez teszi azt az időt, mikor a történetiség felrúgta az addig egyértelmű (egymást követő) logikát is.
3. Minden jel szerint Atila nagy király és a Turul-ház Csaba ágának (Álmos-Árpád-ház) visszatérése között eltelt mintegy egy évszázadra tehető a lényegi hamisítás ideje. Atila nagy király nyugat-barát fia (nevezzük elfajult fiúnak, szolgalelkűbbnek, opportunistábbnak az idősebb jogon örökös, Older-Elder-Aladárt, vagy ahogy tetszik) uralkodóházi ágának eltüntetése, pontosabban, mint gyökértelen, nem Atila, hanem önmaga jogán feltüntetése folyt nyugaton (lássuk be, hogy itt számtalan máig igaz módszer találkozik), míg Atila nagy király - ellentétes szempontból - írmagjának (Ernák), az elsőszülött (Előd/Old/Eld avagy Kálod/Káld/Klod/Keled) legkisebb (aba) öccsének (öcsCSABA) visszatérésével maradt meg szigetként az alnyugatiasodott, avagy elszolgásodott/szlávosodott (SZoLGa->SZLáV) környezetben az, ami ma a leghűbb örököse annak, ami volt. E kettő között - s ezt bizonyítják az orosz-szovjet kutatók folyamközi (Etel-köz, Levédia, Lebédi) kutatásaival éppen a honvisszafoglalás ideje előtti 100 évben létezőként feltárt fegyverkovácsolási, kézműves települések is, melyek a semmiből keletkeztek, majd szüntek meg 100 év után, mint jelentős pusztai településeink.
4. A kereszténység elterjedése Európában, s az azzal járó egységes oktatási rendszer, iskoláztatás, tanítóképzés tette aztán véglegesen lehetővé azt, hogy a helyi - ha nem is pontos, de - történeti (egymást követő, ok-okozati) rege, monda, mese hagyományokra alpozott történelmet a tekintély elvű, vonalvezetett, egykönyvű történelem szemlélet váltsa fel.
Imre!
Persze, hogy Illig tévedett, de nemcsak Illig, mindenki, aki egyetlen időbeli csúsztatással kívánja a hamisítást/tévedést megmagyarázni. Nincs ebben sem unius libri. Az arszakida (Ar/Ur/AD~AnnoDomini 248 = Kr. 0) éra jelentős alap, de nem a krónikás csúsztatások évszáma. A legtöbb 323, 44/45, 68=45+23, 311 és a többi. A kérdés leginkább az, hogy melyik az a
Róna-Tas András számomra közömbös, néha zseniális megállapításokat tesz, máskor meg olyanokat állít, hogy a falat kaparnám kínomban. Ilyen volt nekem a Zalavár = pozsonyi csata helyszíne is. Nem vagyok ismerős a Dunántúl nyugati és déli részein, de olyan folyó, ahol a németek az utánpótlást szállíthatnák egy százezres hadseregnek, tudtommal nincs a környéken, hacsak nem az Ipoly, amiről Trianon óta a csehszlovákoktól tudjuk, hogy Amazonas méretű.
Azt az említett kétnyelvű leletet jó lenne látni legalább fényképen, mert ha tényleg csak néhány tamga van rajta rovással, akkor rövid terjedelmű lehet.
Szerintem minden olyan leletünket, ami rovásírásos és biztos magyar nyelvű olvasata van, a lehető legnagyobb tiszteletben kellene tartanunk és múzeumok főhelyeire tenni, a tudományos lapokban világszenzációként bemutatni. Sajnos ezt sem látom, annak ellenére, hogy még a hivatalos tudósok között is van néhány, aki tényleg foglalkozik is rovásírásos leletekkel.
"Abban biztos vagyok, hogy nem erről a leletről beszélt Róna Tas, hisz ott egy olyan leletről van szó amelyiken kétféle írás lenne."
Kedves Zoltán, én nem tudok más leletről. Ha valóban létezik ilyen, akkor az is csak azt bizonyítja, hogy a valóban fontos leleteinket egy ideje nem mutatják meg nekünk.
Helyette megmagyarázzák (értsd: félremagyarázzák!) őket, vagy egyszerűen hallgatnak róluk.
Boór Feri: A tudományok (pl. a történelem) önmagukban nem állnak meg. Én a történelemkutatást független időszámítás felállításával kezdeném, ami úgy tudom, nem létezik. Elképzelek egy hatalmas táblázatot, aminek az alapja a ma elfogadott időszámítás. Legyen az első napja "Jézus születése". Amit nem tartok még biztosan megtörtént eseménynek sem, legkevésbé biztos időpontúnak, csak egy nemzetközi megegyezésnek a mai naphoz képest.
Amit az írásbeli források állítanak, hogy megtörtént, azt esetleg lehetséges megtörténésnek tartom. Mikor biztos, hogy tényleg megtörtént: (de ideje még nincs, akármit is írnak rólal). Akkor, ha konkrét régészeti leletek teszik valószínűvé, hogy volt ilyen. Volt ilyen nevű császár, krónikás, ókori állam, háború, építkezések, városok, stb. Egy bizonyíték semmire nem elég - lehetőleg egy csomó lelet kell. A "nagy táblázatba" felvenném: Mezopotámia. Biztosan létezett, mert sokezer írásos tábla és építészeti lelet... az írások megfejtése ugyan több, mint problémás, de VOLT. Ideje, korszaka még nincs. Milyen esemény volt előtte, ami biztos, hogy megtörtént? Olyan konkrét esemény, aminek az idejét akár csak párszáz éven belül rögzíteni lehetne - Mezopotámia előttről nem ismeretes. Mi volt utána? A kereskedelmi, államközi okokból írt KÉTNYELVŰ írások tartalma és hitelessége igencsak valószínű, feltéve, hogy mindkét nyelvet rendesen megfejtették. Dehát ilyen is alig van... az akkád nyelvet sem fejtették meg megbízhatóan. Most átugornám a 4 ezer éve biztosan létező hébert... mert annak az írása is csak 2 ezer éve olvasható ki biztosan. De akkor már a latin korban vagyunk. Hoppá! Az irodalmi latin - úgymond - nem a köznép által beszélt VULGÁRIS latin. Akkor meg nem lehet tudni azt sem, hogy MIKOR ÍRTÁK a LATIN irodalmi akármiket? Lehet, hogy csak többszáz évvel később a nem is római korban? Lehet bizony. Szóval bármely valószínű esemény (valszeg létező személy) idejét mindig csak "ehhez képest - ahhoz képest" lehet körülbelülre megadni. Tényleg voltak szkíták, hunok, stb? Pénzérmék vannak? Rajta van egy fej és megfejthető írás? Vannak jellemző régészeti tárgyak, temetkezés, épületek? Mert akkor valószínű, hogy tényleg volt olyasmi.
Mindezt a TÖRTÉNELEM tudomány egyedül egyáltalán nem képes meghatározni. Tehát a történetkutatás / régészet / íráskutatás / geológia / nap-holdfogyatkozások / vulkánkitörések / klímaváltozások kutatása egyetlen kutatási tömb kellene, hogy legyen. Ilyen tudomány még nincs. A hatalmi érdekekből való csalások (ez a legfontosabb, ez a legbiztosabb), a laza mesélőkedvből, az utólagos értelmezések által leírt "események" valóságtartalma az én szememben nem biztosabb a népmeséknél.
Fóthi Erzsébet előadása a MTA konferencián nagy hatással volt az egész hallgatóságra (még Róna Tasra is) Lehet hogy elkerülte a figyelmemet de ha eddig nem került fel erre a honlapra akkor nagyon ajánlanám hogy felkerüljön, mert más az ha valaki előadást tart valahol és más az amikor egy ilyen a természettudományi előadás a MTA kongresszusán hangzik el!
Itt megtekinthető: https://videotorium.hu/hu/recordings/details/6493,A_Karpat!medence_6_11._szazadi_tortenetenek_embertani_vonatkozasai
Kedves Imre! Köszönöm a zalavári lelettel való felvilágosítást. Itt azonban másról lehet szó. (Most pillanatnyilag nem tudom, hogy hol, de talán pont a múlt-koron olvastam, hogy tévedés volt az, hogy ott glagolita írás lett volna Zalaváron.) Abban biztos vagyok, hogy nem erről a leletről beszélt Róna Tas, hisz ott egy olyan leletről van szó amelyiken kétféle írás lenne.
Kedves Várnai János! Nagyon sajnálom, ha csalódást okoztam Önnek. Meg értem azt, ha önnek Róna Tas nem szimpatikus, de ő ezt a leletet, mint lehetséges eszközt hozza fel a korai rovásszövegek megfejtésére. Valóban említi, hogy tamga is lehet, de csak mint lehetőség. A lényeg abban van, hogy kétféle írás található a leleten, hogy ki ismeri, erre egyelőre nem találtam választ. Ha viszont meg tudták állapítani azt, hogy az egyik szöveg latin betűkkel írt görög szöveg, azt meg is érthették. Ebben az esetben viszont azt is el tudom képzelni, hogy itt valami csalafintaságról, lehet szó. Én nem hinnék el mindent amit Róna állít, főleg nem akkor, ha azt nem is állítja hanem mint lehetőség említi. Magam nem foglalkozom a rovás (írások) megfejtésével, (székely vagyok) de mindent elolvasok, ami azzal kapcsolatos. Varga Géza hun fibuláján 3 jel található, mégis nagy becsbe tartja, sőt könyvmennyiségi irodalom jelent már meg róla, (nemcsak tőle). A hamisítás vádja ebben az esetben is előkerült.
"Ám a lényeg: a legutolsó fejezetét olvasva az is belátható, hogy tévedésről itt nem lehet szó, csakis szándékosságról! Nos, ez az, amit még maga a szerző sem akar, még mindig nem, elfogadni. Hogy miért? Mert így vagy úgy, de ereiben szittya vér csörgedezik. :)"
Kedves Feri!
Köszönöm a hozzászólásodat, de Tóth Gyula szóban forgó írását én éppen azért vettem át, mert az általa említett időszámítások figyelembevétele mindent a helyére tesz és mindent megmagyaráz. Így az eredetileg feltételezett Illig-féle időbetoldás (kitalált eseményekkel) valószínűtlenné válik, miközben a magyar krónikák eddig "tarthatalan" időadatai meg rendre igazolást nyernek. Mindössze az eltérő időszámításból adódó különbségekről van szó, ezt igazolja az is, hogy az események leírása szinte mindig potosan megegyezik. (Igaz, a szereplők neve gyakran megváltozik.)
Az időszámítások közül számunkra leginkább az Arszakida lehet fontos, mert használata azt bizonyíthatja, hogy nekünk a pártusokhoz mégiscsak volt valami közünk.
Szó sincs itt végső megoldásról, csupán egy kulcs tényező felderítéséről, amely megmagyarázza, hogy miért találták Illig és mások úgy, hogy ~598 és ~895 között ~297 nem létező évet írtak (főként a nyugati) krónikákba, amennyit általánosan nem lehet csalni, mivel a Hold ciklusokat és a Nap ciklusokat összehangolva csakis e kettő legkisebb többszörösét, azaz 19 x 28 = 532 évet lehet feltűnés mentesen csalni.
Tóth Gyula a legutóbbi 3 fejezetben azt a felismerését írta meg, hogy ez az 532 év éppen egyenlő az Arszakida éra és az ún. Diocletianus éra kezdőpontjai közötti évszámok különbségével: Kr.e 248 + Kr.u. 284, miközben számtalan jel mutat arra (s ezt a fejezetet idézte Imre itt a honlapon), hogy a diocletianusi mártír kor hamisított, valószínűleg nem létezezett, utólag beleköltött eskete-meskete (ezen én egyáltalán nem lepődnék meg, ha igaz), s valójában a koptok nem "mártír", hanem "pártus" éraként kezdték meghódíttatásukkor a saját időszámításukat (mert hogy az látszólag egyenlő a diocletianusi avagy mártír kori érával).
Ezt támasztják azon tények is,
1. hogy a krónikák a 3. századtól a 8. századig (500 ~ 532 ~ 500 év) minden évszázadban megírták a hunok (Atila korát) történetét különböző (ám beszédes) nevű népekkel és vezérekkel,
2. hogy sokaknak gyanús már az iszlám és a niceai zsinattal kitagadott áriusi kereszténység azonossága, s hogy az arabok (mórok) korábban léptek Hispánia földjére, mint azt vélik, s
3. hogy mind a gótok, mind a frankok, mind az angol-szászok dinasztikus alapító uralkodó házai magyarul értelmezhető nevő elsőszülött illetve idősebb gyermek király neveket idéznek (természetesen) magyarul - pl. Atalus-Alarik-Aldarik, mint Kálod(ik)-Káld-urak (pl. Klodvig), Előd-Eld-urak (pl. Aladár-Althar-Arthur), Kral-Karl-Erik-Rex-királyok (pl. Karolingok), ... stb.
4. s mi több, mindezek alapítói legendás (mesebeli) sárkányőlők voltak, akárcsak a mi Fehér ló fia legendánk hősei,
5. s a krónikás évszámok elképesztően rímelnek időben össze-vissza a julianus, a görög, a makedón, a szeleukida, az arszakida és az arab érák közti (44, 23, 323, 311 és 248 és 284) éves különbségekkel is, mint amikor egy-egy szobatojás krónikás megkísérli a különböző és eltérő évszámokat (szándékosan avagy rosszul) egy skálára összesimítani (s ez is tény).
Ám a lényeg: a legutolsó fejezetét olvasva az is belátható, hogy tévedésről itt nem lehet szó, csakis szándékosságról! Nos, ez az, amit még maga a szerző sem akar, még mindig nem, elfogadni. Hogy miért? Mert így vagy úgy, de ereiben szittya vér csörgedezik. :)
2014.07.27 19:28
Krizsa
„ A végső megoldás. Ha valaki összefoglalná... A zsidók ma is a mezopotámiai hónapneveket, a holdhónapot (a napévre kiigazítgatva) stb. használják. Tehát van fogalmam, hogy mitől lehetnek egészen durva elérések - aztán meg szándékos hamisítások is. De így se világos.
Sajnos megnéztem az imént az említett videó 7 perc körüli részét. Ebben azt hallottam, hogy a "bretzelausburgi csata" (lehet hogy rosszul írtam, de Pozsony eme nevét még a németek is 5-6 féleképpen írták a történelem évszázadai során) nem a Dunánál, hanem Zalavár mellett volt.
Amit rovásírásos leletként mond, annál viszont hangsúlyozza, hogy nem biztos hogy rovás, hanem lehet tamga is. Ez magyarra fordítva annyi, hogy mivel a tamga egy nemzetségjel-féle, nem egy hosszú szövegről van szó, hanem legfeljebb néhány szóról, ami sajnos nem visz közelebb a rovásírásunk megfejtéséhez.
Elnézést kérek a kiábrándító sorokért, remélem legközelebb vidámabb téma kerül elő.
Imre 28-adikán 15 óra 44 perckor lejegyzett gondolatai eszembe juttatták, hogy valahol egy olyan fontos rovásírásos leletet találtak, ami megoldhatja egyértelműen a honfoglalás kori rovásszövegek olvasását. Egy alítólagos kétnyelvű szövegről lenne szó, rovással és latin betűkkel, talán görög szövegről lehet szó. Nem tudom hogy ez mennyire ismert a mi táborunkon belül, én még soha nem hallottam róla, ezért Róna Tas elszólalásának tartom. (gondolom nagy titok lehet hogy a lelet nem publikus?) Ha valaki többet tud róla nagyon kérem írja meg. Zalavári leletről van szó és amannyit tudok róla az a következő videón hallható a 7,1 percnél.
Amikor a hülyeségek visszanyesegetéséről írtam, főként arra gondoltam, hogy ezt maguknak a tudományos élet hivatalos képviselőinek kellene megtenniük.
Erre egy agráros példát hoznék fel egykori egyetememről, hogy ne legyen belőle sértődés: a mesterséges megtermékenyítést azért találták fel annak idején, mert a nagy értékű lovak nemesítő szándékú pároztatását meg kellett oldani úgy, hogy egy tenyészmén nem tud száz és ezer kilométereket utazni naponta, hogy minden arra érdemes kancával párosíthassák. A lovak szaporodási rátája alacsony, jellemzően egy csikót ellenek, két ellés között évek telnek el. Ugyanezt az eljárást később a teheneknél is bevezették hasonló okok miatt. Egyik tudóshölgy ki akarta dolgozni a módszert sertések esetére is. A többi tudóstársa viszont feltette a döntő kérdést: ha a disznó évenként tucatnyi utódot hoz világra, akkor mi szükség van mesterséges megtermékenyítésre, hiszen a szaporulatból mindig lesz annyi megfelelő tenyészkan, ami biztosítja a sertések génállományának megfelelő minőségen tartását, nemesítő keresztezéshez sem kell állandóan hurcolni a tenyészkanokat (legfeljebb néhány havonta, ez pedig az állatot nem viseli meg), ezért felesleges kidolgozni a mesterséges megtermékenyítést sertésekre.
(A hangsúly azon van, hogy a többi tudóstárs megmondta az illetőnek, hogy hülyeséget csinál.)
Mindezt pl. a nyelvészet területére lefordítva: ha az AD és az ADAT szót is - egymástól eltérő - idegen nyelvekből akarják származtatni a nagyon-tudósok, akkor esetleg egyeztethetnének egymással, hozzátéve azt is, hogy a magyar AD szóból a magyar -AT képzővel előállítható az ADAT, pont úgy mint az ÍR - IRAT, MOND - MONDAT.
Valamikor a 90-es években láttam először Sándor Pál Ripacsok című filmjét, de jóval később jöttem csak rá arra, mit is mond nekünk az, hogy "egyedül nem megy".
Minden tisztességes magyar ember előbb-utóbb észreveszi, hogy a történelmünk nem egy valódi, tényszerű történelem. Már a legutóbbi évtizedekben történt eseményekkel is baj van, (hogy is volt az a rendszerváltás?) de minél messzebbre megyünk az időben, annál inkább azt tapasztaljuk, hogy a ma elfogadott "hivatalos" történelem köszönő viszonyban sincs a valósággal. Így például az őseink által megírt krónikákkal sem. (Ha valaki bizonytalankodna, megnyugtatom, nem a krónikákkal van a baj.)
Hasonlóképpen tapasztaljuk azt is, hogy a nyelvünkkel foglalkozó "szakemberek" azaz a hazai nyelvészek félremagyarázzák a nyelvünket, például amikor azt állítják, hogy a kör szavunk a másoktól átvett körülmény és környezet szavakból keletkezett elvonással. Normális ésszel ilyen nem lehetséges, itt csak szándékos kiforgatásról lehet szó. Minden nyelvünket védő elmélkedés közül kiemelkedik a gyöknyelvészet, mert a magyar nyelv valóban gyök-rendszerű, lásd éppen a kör gyök szóbokrát! (A körből lett a körül, abból a körülmény, stb.)
(Azt a bizonyos szerves magyar műveltséget most kihagyjuk, mert még ezen az oldalon sem értik sokan, hogy miről is beszélünk.)
Sokat írtam már a régészeti leletekről, amelyek egyértelműen bizonyítják az itt élő népesség 8-10000 éves folyamatos jelenlétét, amiket többnyire nem mutatnak, nem emlegetnek, amiket valakik időről időre eltüntetnek, elrejtenek, eléjük minduntalan hamis néznivalókat tesznek. De ha már tudjuk, hogy vannak ilyenek, akkor nincs veszve minden.
És igen, volt nekünk valaha egy magyar betűs írásunk is. "Rovásírásos" leleteinket csak a legutóbbi időkben kezdtük el számba venni, na persze ezt is csak úgy amatőr módon.
Az utóbbi évtizedek genetikai kutatásai pedig megcáfoltak mindenféle korábbi eredetelméletet. Genetikailag nincsenek se szlávok, se indoeurópaiak, se finnugorok, mindez csak mese volt tehát.
Mindez mára elvileg közismert, mégsem változott szinte semmi. Nem érdekli már a nagyközönséget ez az előadás.
Ha nem akarjuk feladni, akkor az ördöggel is össze kell fogni. Egyedül nem megy...
... Szumírul a GAR - a nagy égi rend, lendület, a KÖRforgás, amely a mindenség tenGERének (tény-garának), anyagi, élő létező valóságának forrása is. HUNGAR ~ hOmBOR ~ OBOR ~ IBÉR ~ OPAR ~ AVAR ~ EMBER is és az OMBOR ~ a'la hUNGobARd ~ lONGObard ~ LOMBARd ~ EMBER is. És a HUNGAR ~ ONoGUR ~ UGOR-OGUR ~ EMBER is, de a HUNGAR ~ VENDGAR ~ VENGER és VANDÁL ~ EMBER is. Sőt, a MAGYAR ~ MAHGAR, tehát szumír, szanszkrit égi eredetű, MAGasságos, fenséges, NAGY EMBER is és élt, mint MADJAR, tehát méd-mada EMBER is és volt még ~ MADAR, tehát egyiptomi MADÁR (szent) EMBER is! A mahGAR és hunGAR számos nép nevének forrásai is: venGER, vanDÁL, GERmán, GALL, portuGÁL, anGOL, GAEL (gél), KELta, HORvát (HARvót-KRAvót), HARúz (russz) és bolGÁR, nánDOR, GRúz, uKRán, lenGYEL, manDZSÚR, monGOL, KOReai, euszKARi (baszKOR), basKÍR, onoGUR, kutiGUR, utuGUR, ujGUR-ujHUR-juGUR, saraGUR, ... és meggyőződésem, hogy még a KARatán, JORdán, JERetyán, KÜRt-GYARmat népneveknek is, ... ahogy a SPÁN a hiSPÁN, ZSuPÁN, iSPÁN, ... forrása is és ahogy a MÉN vagy MAN a MANN, MEN, woMAN, MANus, huMAN, MOON, MONd, MONth, aleMAN, oMÁN, ... forrása is. Ahogy az UBORKA-OMBORKA-UNGORKA kifejezés őrzi a nyelvekben ezt az áthalláast, áthangzást máig is.
Tóth Gyula egy rendkívül fontos történeti mérföldkő, azaz Atila király nevéhez kötött ún. turulos ház népesség formáló hatását vesézte rendkívül alaposan ki. Bizonytékait feltárva annak, hogy nem csupán az őskorban, de az ókorban is hatalmas hatással volt őseink nyelve, műveltsége, teremtett világa (amelyhez a MAGŐR magyar áll a legközelebb máig) azon népekre, amelyek uralkodó hivatalnokai máig is elégedetten figyelik és támogatják elfajuló testvéreink - régen elfajult testvéreinknek is tetsző - szolgalelkű tanait (MTA és hivatalos történészet) miközben számos nyugati kutató művei bizonyítják, hogy az igazság, egészség - tetszik vagy sem - győzedelmeskedik. Lásd Grandpierre Attila cikkeit, könyveit, kutatásait, az abban idézett, szinte csakis nyugati, indoeurópai hivatkozásait!
A kígyó a farkába harap - akkor is, mostan és majdan is! :)
Esetenként a hasonlóság formai, máskor értelmezésbeli, tartalmi. Nyelvben is, leletekben is. A gyöknyelvészet és gyöktörténészet legkritikusabb elemei, hogy melyek tekinthetők valóban úgy, mint az egynek (egy ősnek) egyenes romlás-fejlődés virágai? Egy vagy más (statikus, állapot szemléletű) hasonlóság önmagában még nem bizonyít. A változás folytonosságának (dinamikus, időbeli folyamat szemléletű) kimutatása az, ami megcáfolhatatlanul bizonyítja a szavak és régészeti leletek ok-okozati összefüggéseit. A folytonosság tagadása a hivatkozókat (ma ezek a hivatalosok) mindig önkényessé, önérdekűvé teszi.
Katalin! Ahogy más, úgy Te is, én is mondom, ragozom minduntalan a magamét, amíg mások meg nem únják. :)
Nem kell aggódnod, hogy a nyelvészet és valós őstörténet - avagy sokszor helyesebben: valós ősműveltség - kutatás egymástól oly távol esnének, hogy törölnie kellene hozzászólásaid, hiszen éppen abban a Magyar Adorján féle mondatban találkoznak a régészeti leletek, a génkutatás és nyelvészeti bizonytékai, hogy NEM JÖTTÜNK MI SEHONNAN SEM! Ez pedig kőbevésett történelem és megrőgzött nyelvészet! Írtam én erről egyszer egy régi rege régészet áthallásos elemzést AtaIsTen címmel (akit idegesít Paál Zoltán: ARVISURA regéje, az nehogy elolvassa!), hogy a véletlent tegyük és értelmezzük akként, amint a szó mondja, azaz hogy nem vélt, tehát "vélt-telen"!
Magyar Adorján "A lelkiismeret aranytükre" című művében az őstörténetről (avagy ősműveltségről) beszélve magát a MAGYAR kifejezést is elemzi és - bár, teljes bizonyítás nélkül, de hitelesen - megemlti, hogy számos területen még ma is, de hajdan mindenképpen e szónak volt egy tágabb értelmezése is, nevezetesen MAGYAR = EMBER értelmezése is. Ennek fényében "Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan" Tamási Áron mondat is értelmezhető nemcsak átvitt, hanem közvetlen értelemben is.
Imre által most idézett (A végső megoldás) Tóth Gyula munkássága is - többek közt - odajut, hogy nem létezett annyi nép (és nyelv és műveltség) a Kárpát medencében, mint amennyit egymástól (s főként valós eredetüktől) függetlenül, külön eredeztetnek máig is. S a gyöknyelvészet - tetszik-e avagy sem az MTA uraknak - a "gyöktörténészettel" (értsd: semmi sem gyökértelen, s leginkább ott marad fenn, ahol keletkezett, s onnan terjed, ahol keletkezett) együtt fogja áttörni a hivatalos todomány elmeszesedett-elmeszedettvedett csontfalait (Térképek a Kárpát-medencéről).
Tóth Gyula munkássága is hozzájárult ahhoz, hogy világosan lássuk, hogy Magyar Adorján meglátása nem csupán az őskorban, hanem az ókorban is igazult: a MAGYAR (átvitt értelemben EMBER) ~ HUNGAR is. Tudom, unalmas is lehet, hogy ismételgetem minduntalan, de nagyon is ahhoz tartozik, amit bizonyítanak - itt, e honlapon is - a Kárpát-medencéből kirajzó műveltségek tárgyi leletei is.
Azaz ugyanezt bizonyítják az élő és holt nyelvi leletek is, amely szerint a HUN ~ KÖR (hieroglif) = NÉP, EMBER, EGY (máig a legkülönbözőbb holt és élő nyelvekben kelettől nyugatig). Ez rendkívül fontos nyelvi lelet, amint a KŐKÖRÖK is, avagy a KÖRKERESZTEK (keltakereszt, hóruszkereszt, horogkereszt, palóckereszt, szarmata kereszt, kínai földjel, krí-mandala kereszt, lüd kereszt) is. Azaz pl. a HUN=EGY a hONE, hEINe, hUNA, hUNO, hUNI, ... és a HUN=EMBER a HOMo, HÍM, KAN, KÁN, KUN, KHÁM, EMbrió, OMbre, AMbra, UMbri, ... kifejezésben köszön vissza máig a nyelvekben is (itt a BAR-BÁR-BER-BÉL-... gyökre nem térek inkább ki). A GAR (~HAR~JAR~) pedig máig él a "nagy GARrral érkezett" magyar kifejezésben is, bár önálló szóként már nem értelmezzük (hacsak a KAR, joGAR, KORona, JÁR, GYÁR szót elvontan nem értelmezzük). Szumírul a GAR - a nagy égi rend, lendület, a KÖRforgás, amely a mindenség tenGERének (tény-garának), anyagi, élő létező való
Ilyen elködösítő, ellehetetlenítő, hozzáférhetetlenné tevő módszere a nyelvészetnek és az íráskutatásnak (ami "tudományosan" nem is létezik, illetve az "amatőrnek" kinevezett Varga Géza az egyetlen kutató) - tucatnyi van. Hagytátok - 15O éve - hogy már mindent LEFEDJENEK.
1. A magyar alapszavak ezreit (szinte mindet) szétszórták, mint jövevényszavakat és ezt tanítják ma a magyar általános iskolától. A "nyelvek folyton változnak", ez a tudományos falfirka, pedig az ősi gyöknyelvek évezredeken át sem (alig) változnak.
2. A szavakat csak a tud. által ránkparancsolt legújabb "átvételtől" eredeztetik, amihez 2-3 ezer éves SZOMSZÉDSÉGOT tételeznek fel - akkor is, ha fikarcnyi bizonyíték sincs erre.
3. A hangutánzó és "hangulatfestő" (az meg mi?, zagyválás) szavakat nem eredeztetik sehonnan, pedig az ősi szókincs mind hangutánzás - a természet hangjaiból.
4. A 15O éves, Darwin előtti, fajvédő, primitív nyelvészet által előre kreált nyelvcsaládokat azóta sem kutatják ergymás között. Ezért a hangváltozások a "tudományban" csak a nyelvcsaládokon belül számítanak - pedig az összes nyelvre érvényesek.
5. A finnes-északi nyelvekből azért hiányoznak az újabb (6 darab) mássalhangzók, tehát mind, mert oda a mai napig sem jutottak fel. És nem azért, mintha a továbbfejlődő (pl. a magyar, héber) nyelvekben ezek a finnes szavak hangváltozós párjai volnának. A hangváltozással keletkezett újabb rokonszavak csak a továbbfejlődő nyelvek belső változatai - miközben a "finnes" nyelvek úgymaradtak és kész.
Amennyire tőlem telik, próbálkozom én is ezzel, (lásd például: ősi lábnyomok a Kárpát-medencében!) de ellenfeleink még most is eléggé előttünk járnak.
Rájöttek például arra, hogy az embereket sokkal könnyebb megvezetni, ha nem láthatják azt, amiről szó van, emiatt egy ideje nem is mutatnak meg semmit a jelentősebb leleteinkből. (Például a Polgár-környéki hatalmas újkőkori körépítményekből sem.) Amit mutatnak, az már az unalomig ismert, és többnyire jelentéktelen. (Kincsek a középkorból, stb.) Sajnos, a jelenlegi szabályok miatt, és a jelenlegi körülmények között ezt meg is tehetik. Semmi olyat nem láthatunk, amiből más következtetésre juthatnánk, mint amit a hivatalos töténelemhamisítók elhitetni szeretnének velünk. Szerintem viszont a régészeti leleteknek kötelezően közzéteendő közkincseknek kellene lenniük, tehát semmi körülmények között nem lenne szabad elzárni őket a nyilvánosságtól! Viszont a régészeti leletek manapság gyakorlatilag a szerzői jogok kategóriájába tartoznak, (mint pl. egy könyv,) és a feltárást vezető régészek maguk dönthetik el, mit mutatnak meg belőlük a nagyközönségnek, és mit nem. Ha tovább mennék, megkérdezném azt is, hogy kik ezek? De nem megyek tovább.
2014.07.28 11:32
varnaijanos
„ Kezdetnek azért vissza lehetne nyesni legalább a szemmel láthatóan valóságtól elrugaszkodott megállapításokat a tudományos közéletnek nevezett valamin belül is. Mert az egy dolog, ha valaki pénzért vagy saját képességei hiányos volta miatt leír valamit, az meg egy másik, ha senki nem írja meg róla, hogy az illető hülyeséget írt.
NINCS HOL MEGJELENJEN a tudományos-tudománytalan baromságok cáfolata. Ha megjelenik is, az "nem tudományos". Tehát gyakorlatilag nem jelenik meg. S az, hogy mi tudományos és mi nem, szintén a megatrösztök döntik el. Azért nincs hol megjelenjen - a tud. kereteken belül - cáfolat, mert ezt is (mint mindent) el lehet intézni pénzzel.
Kezdetnek azért vissza lehetne nyesni legalább a szemmel láthatóan valóságtól elrugaszkodott megállapításokat a tudományos közéletnek nevezett valamin belül is. Mert az egy dolog, ha valaki pénzért vagy saját képességei hiányos volta miatt leír valamit, az meg egy másik, ha senki nem írja meg róla, hogy az illető hülyeséget írt.
Nyest: alap, hogy normál - a nyelvi standardizmus.9Krizsa2014. július 28. 07:47
A közösségi (helyi-geográfiai, eltérő életkörülmények, célok, másmilyen kultúra, stb.,) felfogás mindig differenciálta és ezután is fogja a világ nyelveit. A "helyi" önvédelmi érdeket a nemzet, szerencsés esetben nemzetállam képviseli.
Ez az ÉRDEK kibékíthetetlen a tőke-koncentráció rablási érdekeivel. Persze a közös műszaki-tudományos világnyelv is szükséges. A "műveltségi nyelv" - de hol vagyunk attól - soha nem lesz a nemzetek nyelve. A "művelt" világ kétnyelvű lesz, részben már ma is az. De ez a közös nyelvezet soha nem lesz a nemzetállamok, vagyis a helyi közösségek nyelve.
Ezt a fel nem ismert érdek-ellentétet használja ki cinikusan (tudatosan) minden mega-gyarmatosításra törekvő töke-koncentráció. Az ókorban a "latin", utána a német, az angol, spanyol, holland, portugál, és jelenleg (ismét angol nyelven és "csak" kultúrgyarmatosításnak álcázva) a mind jobban koncentrálódó tőke.
Ezt a folyamatot a "helyi" közösségek ellentétes és tudatos tervezése kell, hogy kordában tartsa.
A honlap tulajdonosa, aki sokat segíitett nekem a saját honlapom: Gyöknyelvészt G-portal létrehozásában - ha úgy látja, hogy egy történelmi honlapon offolok - minden hozzászóásomat szó nélkül törölheti. Most bemásolom - ha helyesen teszem - a mai hozzászólásomat a Nyest-ről.
Azt kellene végre megérteni, hogy NINCS "tiszta" tudomány. Ilyesmi nem létezik. Mert ahol fizetéseket, takarítókat, felszerelést, épületek állagőrzését kell fizetni, ott a vezető tőkéscsoport (jelenleg az EU) dirigál. Azt csinálja a tudomány, amit megrendelnek nála. Ezért az orvostudomány NEM fog foglalkozni az ember minél jobb és olcsóbb jóérzésével, egészségőrzésével. ÉRTED? Azzal nem. Hanem a haszonnal: milliárdos (nagyrészt felesleges) oltáscsomagok eladásával egész államoknak. Évenkénti tökfelesleges műszeres szűrésekre kötelezéssel, mert ahhoz nagyon drága felszerelés kell és abban van az üzlet, stb.
A nyelv-, és történelem tudomány NEM fog azzal foglalkozni, hogy nem Afrika, hanem a KM az emberiség bölcsője. Azzal nem. S hogy a magyar nyelv (nem a legrégibb, mert azok a sose írogató északi kisnyelvek, hanem) a LEGÉRETTEBB eurázsiai-amerikai ősnyelv. Mert a magyar nép-nyelvFELEMELÉSE nem érdeke a vacak, folyton változó keveréknyelveikkel kínlódó mindenkori gyarmatosítóinknak.
A megoldás: a MAGYAROK VILÁGSZERVEZETÉNEK külön, a hivatalos tudományt semmibe vevő történelem, íráskutatás (rovás, hát persze), és NYELVKUTATÁSÁnak megszervezése.
PÉNZ NÉLKÜL? Mert ahol fizetések, takarítók,drága felszerelásek, stb. vannak, ott már belepofázás, végül is eltiltás lesz a témától.
Itt a "kitalált középkor" elméletéről van szó, aminek a rejtélyét többen, többféleképpen magyarázzák. Ez a mostani egy egészen jó megoldás, lehet hogy ez lesz a végső. (A magyar krónikák eddig értehetetlennek tűnő dátumait mindenesetre kiválóan megmagyarázza.)
A végső megoldás. Ha valaki összefoglalná... A zsidók ma is a mezopotámiai hónapneveket, a holdhónapot (a napévre kiigazítgatva) stb. használják. Tehát van fogalmam, hogy mitől lehetnek egészen durva elérések - aztán meg szándékos hamisítások is. De így se világos.
Varga Csaba: „a szófajok a romlás virágai”. (befejezés)
S van-e köze a WALLESI KELtának a németalföldi holland-francia VALLON-hoz? Ha volt BEL- és AN-G@R is valaha, akkor lehetett G@LL- vagy G@R-MAN is az, ami ma angol, gael, meg német avagy francia?!
Véleményem szerint: az ÍR szavunk pontosan annyira hordta hajdan még az AR és ÁR és az ER és ÉR és az OR és ŐR és az ÚR és ŰR hajdani értelmét, mint ezek mai folyományai! Azaz, az ARany ÁR az ARány is, de ÁRad is, ami elÉR is. Elvont EReje, ÉRtéke az ÍRáshoz legalább annyira hozzátartozhatott, mint amennyire az ÉRintés az IRtáshoz. Amint az ORom (kitüremkedőn) és az ÉRdem is ERővel ŐRzőn tornyosul, melyből mindig az URaknak juttatik számolatlanul. Tehát az ÍRás ARány és ÁRam is, ERed is és elÉR is, sőt URal is! A RÓ, Rovás ellentétes hatású, de nem feltétlen a ROssz kifejezése csupán, lásd: robosztus, rokon, románc, róna, rosta, rotál, rózsa, …
A nyelv nem matematika!
Imre (ÍR az KI is?) kérdésére majdnem válaszul: az ÍREK pedig ILLÍRek, a KELták túlÉLő URai. J Értsd: annyira ILLÍRek, amennyire pl. a hispániai IBÉRek rokonai a Kaukázusi IBÉReknek, amennyire a hiSPÁNok szkíta kapitányok (SPÁNok) is, avagy a GALICIAiak a halicsi GALICIAiakkal rokonok, s sorolhatnánk a keleti bárdoktól a lom- vagy longo- és kelta bárdokig, avagy a poroszló európai szarmatáktól a száli mada médekig.
Wikipedia az illír nyelvről: „Annyi bizonyos, hogy az ógörög és az ókori makedón nyelv erősen hatottak rá (vö. például illír királyok nevével: Kleitusz, Glaukiasz) – nem KELTA ős és/vagy GALL íjász?). Az illír szállásterületekre érkező kelták nyelve hasonlóképpen erős nyomot hagyott az illír helynévanyagon – vagy fordítva – olyannyira, hogy a történetírás a mai napig bizonytalan annak megválaszolásában, hogy egyes ókori törzsek illírek vagy kelták voltak-e. Hasonló, egymás nyelvére elevenen ható kapcsolatot feltételeznek az illírek, illetve a trákok és a dardánok között”. Nocsak, dahák vagy dákok és danák vagy dánok voltak-e a dardánok? A trákok is megérdemelnének már egy kis azonosítást?
Elgondolkodtató megnézni a római Illír császárok avagy Marcus Aureliusok (AUR-ELI-US) és a tetrarchák (tetra-ARch) történetét is, ha máshol nem, hát a Wikipedián! És Illyria történetét is: „Bardülisz – netán balti BÁRD? kik voltak a bárdok, akiket aztán megénekelt Arany János is, mint wallesiek? – vagy Kleitusz király – KELTA talán vagy – illír király neve is – gondolatjelek között a megjegyzéseim.
Folytatás: 1.sakál és angyal – 2. város, ami sziget – 3. romhalmaz és a város.
1. A sakál borzalmas hangon visít bele a nagy csendbe. Mint aki végveszélybe került... meg fog halni. A halottak – már angyalok. 2. A város (település), itt a Közel-Keleten messziről úgy látszik, mint egy sziget a sárga homoktengerben: ÍR-ORSZÁG: tengerben sziget. 3. A sémi nyelvek nagyon sok szavukban őrzik a szörnyű katasztrófa, a vulkáni kitörésekkel együttjáró utolsó, „az Özönvíz” emlékét.
A szavak etimológiájához rengeteg ismeret és gondolkozás szükséges. A mássalhangzóknak kb. a fele őshang. A hangok megadják, hogy mikori lehet az a szó (mennyire ősi)? A hangok statisztikai előfordulásából nagyjából azt is lehet tudni, hogy földrajzilag hol keletkezhettek az újabb beszédhangok. A nyelv teljes szótáranyagának átvizsgálása után meg azt tudhatjuk, hogy mi mindenre gondolhatott, aki azt a szót használni kezdte.
A magyar RÓ nem az ÍR gyökfordulása, hanem egy egészen más szó. A RÓ rá-vésés, az ÍR pedig „körmöl és befest”. A héber ari, árje = oroszlán. A magyar „ír” és „ki-irt” (ir-te) legősibb eredete a ragadozó karmok sebzése. ÍR-mag: a magja is kiirtott. Irdal: bevagdal (a szalonnát). A héber ore = feltárja, kiüríti, átönti – ennek a magyarban az „ár-ad” és „író” (túróról leöntött lé) felel meg.
Tóth Imre. Nagyon jó téma, érdemes foglalkozni a XR és az RX gyökszavaival. Az első meglepő dolog az, hogy ha már kiszemeltünk egy bizonyos X magánhangzót, még mindig eltérő jelentéseket kaphatunk. Pl. a magyar ír és /gyógy/ír – ró /vés/ és /meg/ró. A héber ír, arim=város /-ok és az arám-héber ír, irin=angyal /-ok. Ehhez nem vagyunk hozzászokva, mert egy gyökszónak ált. egy jelentése szokott lenni. Mi lehet az ok? Az egyik ok az, hogy még az ősi gyöknyelvek sem maradtak érintetlenül a környező nyelvek ráhatásaitól, ők is felszedhettek különböző nyelvei rétegeket. Így lett a héberben az ír város is és angyal is – amiket csak az eltérő (az arámban a régies) többesszám különböztet meg.
Az eredeti ok pedig ez: az ősi magánhangzók mind torokhangok voltak, de idővel, a legtöbb nyelvben, lelágyultak. Ezek később úgy működtek, mint két különböző magánhangzó. Próbáljuk kimondani: gyomot irt: érezhető, hogy az i, bár mi már nem tartjuk számon a torokhangokat, még a magyarban is „kemény” maradt. Írta – itt pedig lágy (és hosszú) az í-t ejtünk. A héberben minden magánhangzónak fennmaradt a torokhangú és a lágy változata is. A magyar ÍR és RÓ (mit csinál?) szavakat kvázi-azonosnak tartjuk – habár tudjuk, hogy különböző írás technikákat neveznek meg.
Lépjünk egyet vissza: a héber I önmagában is szó, de még milyen! A torokhangú i jelentése = romhalmaz, a lágy i = sziget, sakál, nincs, -talan. Elmélet: Az R az egyik kozmopolita (minden nyelvben) igeképző. Három kozmopolita igeképző van: a legősibb a J, a legáltalánosabb az L és a „rosszat / valami rosszabbat csináló” az R. A mai nyelvtanok csak az utóbbi 2-3 ezer évben alakultak ki. Ez előtt a szófajok (ige-névszó) sem különültek még el – a nyelvek (a megértés) sokkal közelebb voltak még egymáshoz. Az ősnyelvek „alapszavai” IGESZERŰ kijelentések voltak. A héberben ir = rom (összeomlik), ír = város (elszigetelődik), ir = angyal (halottá válik) – a magyarban ír és gyógyít.
Barabássy lenti hozzászólásával és ezzel: "...minden eszközt meg kell ragadni, hogy a 21. századi történelemszemléletet kialakítsuk" tökéletesen egyetértek. A nyelvészet azonban sajnos úgy került bele a magyarok történelmébe, hogy a nyakára hurkolta a pányvát.
Az is igaz, hogy ez elsősorban történelmi honlap. Ezért igyekszem minden nagyobb lélekzetű írásomat a párhuzamos, a gyöknyelvészeti honlapomra feltenni - ide pedig csak annyit, amennyiről itt is szó esik.
Üdvözlöm B. Miklóst, és megköszönöm, hogy reagált.
Köszönöm a hozzászólásokat. Szeretném azonban leszögezni, hogy itt a lényeg nem azon van, hogy az „ír” szó a törökből vagy finnugor esetlege héber eredetű lenne. Az egész cikkemben nem a nyelvészeti háttér a lényeg. Ezért kérem, ne erről az oldalról közelítsenek a cikkemhez. A lényeg az hogy a 20-ik század végéig általános volt az a hit, ami meghatározta a történelem tudomány megdönthetetlennek gondolt alapjait, hogy a magyar nép bevándorlóként érkezett a Kárpát-medencébe. Ezt állította még László Gyula is, bár ő azért majdnem tovább is jutott. Ez azért volt, mert soha sem a nép történetét tanították, hanem mindég a vezető rétegek történetét. Mint a fáraók, kánok, kínai és római császárok, hadvezérek mint Nagy Sándor, Dáriust, Hannibál stb. hőstetteit, háborúit. Ez volt a történelemtudomány vezérfonala, ez ma is. Hogy olyan népek történetét is vissza tudják keresni ahol nincs egyértelmű, bizonyíték arra, hogy ezelőtt 2000-4000 évvel is volt valamilyen nagy vezér akihez kapcsolódni tudunk, ezért megindult két irányú gondolkodás. Az egyik a nyelvészeti alapon való finnugor történelem szemlélet, a másik az, hogy valahol távol vagy közel magunkénak kikiáltottunk vezetőket, akikkel a magyarságot azonosítani próbáljuk, vagy magas kulturális közegekbe helyezzük a magyarságot (sumer vagy egyiptomi, milétoszi, hun stb.) Szeretném hangsúlyozni, hogy én egyiket sem vetem el vagy fogadom el. Mindeniket meghallgatom és próbálom megérteni. Amibe belekötök az pedig az, ami egyértelmű rosszindulatú igaztalan megállapítás. Azt pedig kívülről egy más rendszerrel nem lehet megcáfolni csak belülről a saját rendszerén belül. Tehát ha valaki a finnugor nyelvészetet akarja arra felhasználni, hogy a magyar alapszókinccsel bizonyítsa azt, hogy az a populáció amelyik a magyar alapnyelvet beszélte az a kőkorban élt akkor az első amit megnézek, hogy valóban mi az ami ezt bizonyítja? És rájövök, hogy a következtetés az a rosszindulatnak a ne-továbbja. Ehhez pedig nem szükséges elfogadnom a finnugor nyelvészetet, ez egyszerűen nem igaz. Ha viszont a finnugor nyelvészet módszereit alkalmazom, akkor bizony sok érdekes dologra rájöhet az ember, ami viszont már nem lenne a (finnugor) nyelvész-történészeknek tetsző dolog.
Ha valakinek kedve van a szavakat ellenőrizni, másként csoportosítani azt megteheti, de én nem vagyok hozzá vitapartner. Én a hivatalos álláspontot arra használom, hogy az ők ellentmondásaikra rávilágítsak.
Végül a lényeg. Ezen a honlapon minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy a 21 századi történelemszemléletet, kialakítsuk. Annak pedig az eredője nem lehet csak az, amiben biztosak vagyunk. Mint látható a finnugor nyelvészetnek a népességre vonatkozó része biztos, hogy hazugság! Viszont Seminóéktól máig, amióta a hamvasztásos temetkezéseket beszüntették a Kárpát-medencében azóta antropológiailag és genetikailag is bizonyított az, hogy a mi őseink a Kárpát-medencében éltek. Tehát van egy biztos ismeret. Ettől kell elindulni! Az is bizonyított, hogy a vogulok és az osztjákok soha nem képeztek egy populációt a magyar népességgel, mégis még mindig onnan indulunk el. Ebből is látni, hogy a nyelvtörténetet teljesen helytelen módon alkalmazták eddig és minden olyan fejtegetés ami a nyelvészetből indul és a történelemhez jut az hibás. Egyszer visszafele is kellene ellenőrizni a dolgokat. A biztosból elindulni, és megnézni, hogy mi az, ami a nyelvben is megjelenik. Egyetlen példa: ha régészetileg a KM-ben bizonyított tény az, hogy itt a fémmegmunkálás már 4000 éve létezett akkor ez meg kell jelenjen abban a nyelvben is amit az itt élt ős-szüleink beszéltek. És ha valaki azt mondja, hogy például az arany az a latinból vagy görögből került a magyarban akkor én azt mondom szerintem fordítva. Mert ugye az első arany tárgyak az erdélyi érchegységből (Verespatakról) származnak. Tehát egyértelmű hogy Varga Csabának igaza van (volt). Köszönöm Imre neked és a többi vitapartneremnek hogy felfigyeltek
Nekem az ÍR szó kissé bonyolultabb feladványnak tetszik. Mintha kettős gyökere lenne: egyik az ír, mint gyógy-ír, ir-galom, ír-mag=reményt hordozó utód, azaz mag, stb, a másik a ró, azaz karcol-karmol mint a ró-zsa, vagy a rovó, azaz rovásíró. Mára e kettőből Í-R-Ó lett, de az előbbi mintha pozitív, az utóbbi meg mintha negatív töltésű lenne.
De mit kezdjünk az író, (tejtermék) írel, (fonalat erősít,) irt, (ront) stb., szavainkkal?
Irdal, irdatlan, iromba?
(Az irat, iromány, iroda, stb. már nyilvánvalóan újkori magyar fejlemények, ezért ezekkel nem kell foglalkoznuk.)
További töröknek tekintett jövevényszavak: ír, gyűrű, harang, szérű.
Ír. A héber ari = oroszlán, erúj = átöntés (közösülés is). Gyöknyelvészet 161. oldal: „A magyar ’ír’ szó nem rovást, hanem már a tintaírással való „körmölést és befestést” jelenti. Bár ez is a ragadozó karmok bevéső, és vérzést okozó emlékét őrzi, az „ír” szó a héber ir = város -sal rokon. A korai városállamok működésében legfontosabb az ÉK-írás volt.
Gyűrű – a héber gerá = nyelőcső. A rokonítás nem biztos, de valószínű.
Harang – a héber he-rijá = kürtölt, hi-rnin = dalolt, felvidította. Ez a rokonítás sem teljesen biztos, de valószínű. Magyarázat: igaz, hogy a ’h-’ a múlt idejű héber igék jó részének előragja, de enélkül is rokon az értelem, mert a ranán = dalol, ujjong. (Vesd ö.: dalol a róna, vagy ringat az anyuka – és dalol is hozzá a babának.) Az afro-sémi előragok nagyon sok nyelvben végleg felragadtak az eurázsiai szavakra – de a hivatalos nyelvtudomány, mivel az afro-sémi nyelvek hatásával a mai napig nem hajlandó foglalkozni, semmit nem tud.
Szérű (a taposós „gabonacséplés” helye). A héber szarúa = elterülő, sze’ér = szétszór.
Barabássy Miklós valóban fontos kérdéseket feszeget, meg is köszönjük neki!
Ami a török jövevényszavakat illeti, fogós ravasz kérdés, mivel már maga a "török" kategória is mondvacsinált és zavaros. (Sokan ebbe sorolják például a hunokat, az avar-hunokat, és a honfoglalókat is, szerintem alaptalanul.)
Két-három jó kritikát olvashattunk már ebben a témakörben itt is, és talán nem árt, ha újból megemlítem őket:
Dr. Aczél József: Ősgörög eredetünk és a kun-szkíta nyelv c. könyvében kereken megcáfolja az úgynevezett r-es török szavaink csuvas-török eredetét, nagyon helyesen rámutatva: kizárt, hogy egy ilyen átvétel során csakis az r-es szavakat vettük volna át, mást nem, de egyébként is, azok a bizonyos szavak (borjú, gyűrű, harang, ír, karó, ökör, sár, szérű, szűr, tar, tenger, térd) már a szanszkritban és az ősgörögben is megvoltak, tehát egyszerűen nem lehetnek török eredetűek. (Kr.u. 552 előtt nem ismertek "török" népeket.)
Mészáros Gyula, aki az Akadémia megbízásából Csuvasföldön kutatta a nyelveink közötti rokonságot, korábbi véleményét megváltoztatva kijelentette, hogy mindaz ami rokonnak tekinthető, az a mi őseink nyelvéből került át a csuvasba, és nem fordítva.
Kánnai Zoltán: Néhány szó a kazárokról c. írásának "Honnan gurul a gyűrű" c. fejezetében hasonló következtetésekre jutott, érdemes ebbe is belenézni!
Barabássy Miklós cikke fontos dolgokra irányítja rá a figyelmet. Az viszont, hogy a hivatalos nyelvtudomány megállapításaiból indul ki azért nem állja meg (legalábbis részben) a helyét, mert a hamisítás szintje ennél sokkal mélyebb. Olyan hogy finnugor szókincs (mármint tisztán finnugor) a magyar nyelvben nem igazán van, olyan hogy türk nyelvekből átvétel szintén nagyon ingatag lábakon álló feltételezés, hogy Árpád és a "honfoglalók" türk nép lettek volna, az megint csak kérdéses, mert akkor sokkal több rokon vonás kellene legyen a magyar kultúra és a türk népek kultúrája között, a méltóságneveink döntő többsége sem türk, hanem meghatározhatatlan eredetű sztyeppei, vagy olyan amit a perzsák is használtak, vagy mezopotámiai ékírásos nyelvekben is jelen levő, de a gyula méltóságnévnek etruszk megfelelője is van, stb.
Arról pedig, hogy a finnugor szókincs mennyire finnugor, elég annyit: az ÉN és TE névmásokat naponta használjuk, nincs esélyük komolyan megváltozni még ezredévek alatt sem. Hogy mondják "finnugorul"? A finn megfelelők minä; sinä a törökkel azonosak (men, sen). A manysi (am, om, ǝm; naŋ, näy(ɣ)) és hanti (mǟ, mā; nöŋ, noŋ, naŋ, näŋ) kellene legyen a legközelebbi rokonságban, de ennél az albán (unë, mua; ti), az etruszk (mi, me, thi), óír (mé, tú) és egyéb kelta nyelvek (pl. breton: me, te), a szír (ʾenā; ʾat, ʾatti) és bármely más sémi (héber, arab, stb.), de még a mexikói maja (in, at) és azték (ne, te) is mintha kissé közelebbről lenne rokonságban. És ha az utóbbi kettő amerikai nyelvvel való egyezés "véletlen", akkor a teljes finnugor szókincsre is ugyanilyen valószínűséggel rá lehet mondani ugyanezt.
A Barabássy írást két külön tanulmányban dogozom fel és a Gyöknyelvészet honlapra, a hasonló modulba teszem fel. B.Miklós véleménye az, hogy a magyar nyelv a KM-ben alakult ki. Eddig nagyon helyes. Csak sajnos, szerinte, a török jövevényszavak, úgymond, "sokban gazdagították a nyelvünket". A tegnap feltett írásomban ezt cáfolom meg azzal, hogy a "török jövevényszavaink" 4/5-öd részének már a héberben is megvannak a rokonszavai. Az pedig nem lehet másként, csak:
1. Már a törököt megelőzően is meg kellett legyenek vagy a magyarban, vagy a héberben - vagy mindkettőben. 2. Több, mint 4 ezer éve kellett, hogy meglegyenek valamelyikben - vagy mindkettőben. 3. Anatólia van közel a Kaukázus térségéhez, nem a KM. Tehát a magyarnál sokkal fiatalabb török vette át a jövevényszavakat a Közel-Keletről, amik a magyarban régesrég (szerintem már a héber nyelv kialakuása előtt) megvoltak:-).
A másik tanulmányomban a Barabássy cikkében említett finnugor szavakat fogom vizsgálat alá venni. Azok héber rokonszavait is megkeresem. Meglátjuk, hogy ebből milyen következtetéseket lehet levonni.
Ja és Hacki Tamást még én is hallottam fütyürészni Magyarországon. A TV-ben - szenzációs volt. De azt máig se tudtam, hogy orvos és egyetemi tanár is, nemcsak fütyürészett. Azt sem, hogy velem egykorú. A szpíker, a kitűnő, folyton cigiző Antal Imre már meghalt - áldott legyen az emléke.
Megvan, gyerekek! Van már egy értő társam. Biletz Feri "ugyanazt gondolta" amit én, de egészen más irányból kiindulva. Külön esze van, s ez nem semmi.
Sorakozzunk fel, magyarok! Mert harc nélkül, 15O év elkéséssel - már nem fog menni.
"Ha a magyarság nem fogadta volna el a kereszténységre rácsimpaszkodott középkori vérgőzös HATALMASKODÁST, vajon állammá tudott volna szerveződni a magyarság, vagy NEM?"
A magyarság nem fogadta el azt a bizonyos valamit, amit nyugaton kereszténységnek neveznek, de köze sincs a jézusi tanításhoz, vagy csak nagyon kis mértékben. Nálunk az államszervezés sem ezen alapult, hanem az eredeti keresztény tanokon. Ezt érdemes mindenkinek átgondolnia, aki még nem tette volna meg. Árpáddal és Szent Istvánnal egy olyan államszervezési modellt kaptunk, amely sokkal emberibb, mint a nyugatiak Római Birodalomra épített, annak testvérgyilkosságon (Romulus és Remus története) alapuló modellje és életszemlélete. A nyugattól annyira külön álltunk, hogy a magyar keresztény (később a katolikus) egyház nem tartozott Róma fennhatósága alá egészen a közelmúltig. Az Árpád-házinak nevezett királyaink pedig nem is fizettek Rómának egyházi adót.
Ezzel nem mondom, hogy nálunk nem is volt vérgőzös hatalmaskodás (elég Dózsa György kivégzésére utalni), csak mértékében nem volt akkora, mint nyugaton.
Az a kevés követőm - KÉREM - kövesse mégis a.. Nyest (Nyelv és tudomány)-ban közzétett hozzászólásaimat, mert ITT még mindig nem alakult ki párbeszéd, habár én már régóta erre várok.
Ma részletesebben elolvastam a Fehér Mátyás anyagot. Az nyilvánvaló, hogy a kereszténység történetébe, mint mint szú a fába, mint a ragályos betegségek az emberiségbe, 2 ezer éve belerágta magát az anyagi (igen, kapitalista) versengés, és a SZENNYES hatalmi vetélkedés. Várnainak is igaza van abban, hogy a józan magyarság, a magyar tanuk alaposan szájkosarazták az inkvizióció vérszomjas fenevadját, de ettől a szenny még szenny marad.
Jön az igazi kérdés: Ha a magyarság nem fogadta volna el a kereszténységre rácsimpaszkodott középkori vérgőzös HATALMASKODÁST, vajon állammá tudott volna szerveződni a magyarság, vagy NEM? A fiamnak van egy "közmondása" (nem biztos, hogy az ővé, de mástól még nem hallottam): "Amit nem lehet megkerülni, az szeretni KELL - és a káromkodást egyelőre megtartjuk magunknak."
ELTELT 2OOO év. Még ma is meg kell tartani magunkban a káromkodást, vagy elég volt ez a 2 ezer év? Biztos-e az, hogy évezredeken keresztül el kellett fojtani magunkban a káromkodást és a valagba rúgással (pl. a primkó FN elméletet) még mindig várakozni kell?
Hogy lehet elhinni és megtűrni azt, hogy a magyar nyelv a kihalt / írástudatlan / 2O-2OOO személy által beszélt szibériai-uráli szórványokból kapkodta volna össze a FANTASZTIKUSAN GAZDAG, PÁRATLANUL ŐSI nyelvét - miközbem lóhalálban menekült - úgymond - mindenhonnan? Vagy eljutunk végre az igazsághoz, hogy ezek szórványok csak a KM-ból származó ragozó nyelvek szétszóródott maradványai. Eljutunk-e végre ahhoz, hogy nekünk nincs mit védeni és sajnálni rajtuk, mert 1. ez nem a mi dolgunk, 2. már úgyis ELOLVADTAK - vagyis eloroszosodtak.
Sikerült megragadni a lényeget, Fehér Mátyás Jenő adatainak nem szabadna hiányozni az iskolás tananyagból, hozzátéve, hogy ez a teljes ránkmaradt inkvizíciós anyagnak a nagy része, ennél sok nagyságrenddel több inkvizíciós per nem is volt nálunk. Míg a németek és a spanyolok naponta több embert vontak inkvizíciós vizsgálat alá, mint a magyarok pár évszázad alatt ... És az mit jelentsen, hogy a ferenceseket misszióba küldik a bosnyák bogumil eretnekség ellen, egy évszázad múlva a küldetésük teljes kudarc, míg pl. a franciák az albigenseket és katharokat leradírozták a föld színéről? ...
Sajnos azt tapasztaltam, hogy hiába hozzáférhető ez a mű, van aki azt igyekszik magyarázni, lám milyen sok szörnyűség történt nálunk is inkvizíció néven. Talán Rasdi "sámánasszonyé" az egyetlen olyan eset az összes inkvizíciós per közül, amikor valódi túlkapásról van szó, ez pedig inkább kivétel, mint szabály, ha szinte az összes többi meg arról szól, hogy nem fizet valaki az egyháznak tizedet, mert olyan körülmények közé került, hogy nem teheti, de csak halasztást kér arra az időre, amikor meg tudja fizetni; vagy feljelentik a haragosai a gyógyítót, de annyi tanú van mellette - néha még papok is - hogy felmentik; vagy eretnekséggel vádolnak valakit, de 2-3 esetet kivéve felmentik még a sámánokat/táltosokat/bábákat is azzal, hogy "hit ellen nem vétett". Az agyonművelt és űbercivilizált nyugaton nagyjából mindenki máglyán végezte volna a Fehér Mátyás Jenő által közölt jegyzőkönyvekben szereplő vádlottak közül.
A Fehér Mátyás egészen biztos, hogy valódi. Ennyi adatot, de még a tizedrészét sem szed össze senki a levegőből.
Olyan sok "magyar szervezet" van a világon - és annyira kevés pénz kellene (de ember és munka sok kellene) ahhoz, hogy közkinccsé tegyük. A fiatalok, a kis gyerekeikkel, a megélhetésért küzdenek. De művelt, vagy sokszorosan művelt idősebb ember is rengeteg van. Életcéljuk meg, nemcsak a TV néző, eltettyedt tömegnek, akik még a számítógép kezelését is lusták megtanulni - hanem ezeknek sincs. Hogyan lehetne? Hiszen tízezreket állíthatnánk munkába. Akik BOLDOG, büszke, termékeny 2O-3O évet kapnának ezzel ajándékba. Mert az értelmes élet, hasznos munkával - igen - a nemzetedért - a legnagyobb ajándék. Elég volna annyi, hogy ingyen (vagy olcsón) közzéteheti... Mégis, valaki olyannak kellene ezt megszervezni, akinek egy kicsit több pénze (egy kicsit több, mint nekem, meg Imrének) és befolyása van.
Ezt a könyvet - Fehér Mátyás - fel kellene dolgozni 1O-2O közérthető cikkre. Meg egy Wikipedia szócikkre. Meg elirányítani a különböző társalgási fórumokra. De még nekem sincs cikkem a gyöknyelvészetről a Wikipedián. Gondolkoztam azon, hogy én kellene megírjam... de talán mégse én. Végül, ha még 1-2 évig se lesz, biztosan megpróbálom egyedül is.
A "Fehér-anyag" se ér kevesebbet, távolhatásában, mint az én gyöknyelvészetem. MUSZÁJ NEKÜNK elmerülni az IND-finnugor zagyban, mikor a Kárpát-medence (és nem Afrika) valszeg az egész emberiség bölcsője?
Adalék a bivalyokhoz: Füzesabony mellett a régészek találak rézkori (kb. 6000 éves) "tehenes temetkezést", ami szerintem a lóval temetkezés őse lehetett. Na persze ennek sincs túl nagy reklámja.
Biztos (hogy tévedés). 2OOO évvel ezelőtt a rothadt keresztény-gyilkos rómaiak végül rádöbbentek, hogy a mindenbe belenyugvó, szelíd keresztény vallást (a továbbiakban) mégsem üldözni kellene, hanem a keblükre ölelni. Mi van ennál jobb?
Amerika végül rájött, hogy a rothadt ál-demokráciájukat már nem a fehérek nagyképűségével lehet megtámogatni, hanem egy jó trükkel: most legyen egy fekete a... az államfő. Úgyis mi irányítjuk, még a gondolkozását is a nagyon-nagyon felszabadult szinesbőrűnek. Hadd büszkélkedjen a magas polcra felállított ... bohócunk / ügyvivőnk. Azért nem becsülöm le ennyire az Obamát... biztos, hogy esze is van. De nincs meg neki a "fehérek" 1O (3O?) ezer évnél is régebben begyakorolt ravaszsága.
Hasonló jelenség: befogadtuk a falasákat. (Háttér: előzőleg amerikai négerek jöttek elég szép számmal, ÉS ITTMARADTAK. És mi nagyon meggondoljuk, hogy a hívatlanokat csak úgy kitehetjük-e?... ). Jó, akkor ezek már maradjanak, még nincs sok belőlük, de több nem jöhet... végülis hol zsidók ezek?). A falasák azonban "félig-eléggé" tényleg zsidók - voltak Etiopiában is. Majdnem feketék is. Na, ugye, hogy nem vagyunk fajvédők? Nekünk a fekete is zsidó. Meg hát nem is egészen feketék ezek...
Leállítottuk az amcsi négerek "csak úgy" becsúszkálását - de a falasák a mieink, azok jöjjenek. A bőrszínük is inkább a jemeni és indiai zsidókra hasonlít, a pofikájuk meg majdnem európai. Még nagyon szépek is (tényleg). Ami igaz, hogy 1O-15 év alatt tisztességesen be is olvasztottuk őket. A zsidó valójában nem rasszista.... csak azt várja el, hogy aki zs., az tudjon is valamennyit a zsidóságról. Meg hogy sose váljon nekünk ellenséggé.
Hm. Biztos, hogy valóban zsidók fordították le?. Mert zsidóknak - az I. által adott Tórát (tanítást) - kifejezetten tilos lefordítani! Azért nem szabad, mert tökéletes fordítás semmilyen más nyelven nem létezik. (Nekem se lett volna szabad - mivel betért zsidó vagyok - újrafordítanom a Teremtéstörténetet. A teremtéseteket! Eddig még egy se szólt hozzá. Pedig akkorát alkottam! Például egy sor durva fordítási hibát is kijavítottam, Károlyitól kezdve - a magyar Ótestamentumokban.
Alexandriáról tudtam... a görögbe, Itáliába terjedésről is - de nem sokat. De már az is a római gyarmatosítás idején volt. Voltak olyan elgörösödött, elrómaiasodott zsidók, akiket már az összeomlás (Jeruzsálem ostroma) előtt vonzott a "modern élet" Megkapták... 2 ezer évig kereshetták a hazájukat.
Annyira nem kellett őket szétszórni, már 2000 éve is szinte mindenfelé voltak kisebb-nagyobb közösségeik, pl. a görög világ egészében és attól keletre, viszont nyugatra Európa nagy részére talán a rómaiaknak köszönhetően jutottak el nagy számban.
2000 éve egyébként a legnagyobb zsidó közösség tudtommal nem Jeruzsálemben, hanem az egyiptomi Alexandriában élt. Ezt erősíti meg az is, hogy az Ószövetség görög fordítását a ránk maradt hagyomány szerint 70 alexandriai zsidó hittudós végezte el. Hogy mennyire voltak tudósok, az más kérdés, egy helyen pl., "Mózes arca felragyogott", vagy ehhez hasonló szöveg helyett "Mózesnek szarvai voltak" került a szövegbe.
Nagyon csodálkoztam, amikor kb. 4 éve azt láttam a magyar interneten, hogy "bullshit". Mert azt itt mondják olyasmire, hogy csalás / hülyeség. Szóval a kazár áttéregetés valszeg bullshit volt. Vagy csak néhány főnök magánakciója.
A zsidókat a rómaiak szórták szanaszét. Onnantól egy dolog biztos, az, hogy megjelentek a kelták vándorlási útvonalain (spanyol / francia és felfelé), elérkeztek a németalföldre, de lejjebb, Pannoniába is.
És mi volt MINDEZEK ELŐTT 8-1O ezer évvel? Az elképesztően sok gyök-párhuzam miatt - a magyarral - szerintem az őseik a KM-ből mentek le délre. Ismét leírom: ezt a gyök- és az archaikus nyelvtani hasonlóságokon kívül mással nem tudom bizonygatni. Csak még azzal, hogy az askenázi zsidók között ma is kb. 3O% a "nagyon-németes": szőke-vörösses, kékszemű, vékony arcú-orrú, stb. Ez pedig kelta-dolog és nem kazár.
A kazárok esetében úgy látom, hogy még ha a vezető réteg át is tért a zsidó hitre, a nép nem feltétlenül, vagy méginkább: feltétlenül nem. A főváros, vagy néhány nagyobb település esetében még csak rá lehet venni az embereket áttérésre, de falvakban nem látok esélyt ilyesmire. Az európai kereszténység nagy részétől mai napig rendkívül távoli a valódi keresztény tanítás, pedig vannak 1800-1900 éves folyamatos keresztény múlttal bíró települések is. De ha megnézem egy átlag angol, német vagy görög mit gondol a kereszténységről, köszönő viszonyban nincs azzal, amit jóféle magyar falusi nénikék és bácsikák gondolnak.
Az askenázi zsidókról úgy tudom, hogy a Galíciában, cári oroszoknál és máshol, német nyelvterülettől keletre élők is a jiddis nyelvet használták. Nem szlávot, nem kazárt, vagy egyebet. Ezt vajon hogy tudnák magyarázni azok, akik szerint ők kazár származásúak? Egyáltalán miért kell német-héber-arámi keveréknyelvet beszélni egy nagy szláv tömbben és honnan ered az, hogy ezt a nyelvet beszélik keleten is, nem csak a német nyelvterületen?
A falasákkal kapcsolatban nem rossz jelzőként írtam, hogy négerek. Egyébként eddig tényleg csak olyan képeket láttam róluk, ahol fehér-fekete keverék bőrszínűeknek látszanak.
Valami nagy sumákolás van az európai (az eredetük, DNS szintén európai) zsidók mikortól levésével kapcsolatban. Magyar földön már a római korban is voltak. Tehát az állítólagos honfoglalás - (valójában az utolsó visszajövési hullám) előtt. Igenám, de az "európai" nyelvük ónémet, s akkor biztos, hogy ott voltak a legtöbben, legtovább. A jiddis az ófelnémettel kevert héber-arám nyelv, és ma is él. Hát akkor inkább "feljebbről" valók, mint a KM.
Igenám, de francia földön is voltak... mégis, a jiddis-németet venném komolyan. Az egy kiforrott nyelvvé vált. "Szelypítős" nyelv is, mint a székely és a görög. (ehhez még sokat kellene magyaráznom, de azt Varga Csaba is megtette már.) Az eu (askenazi) zsidók egyik jellemző kinézete a vékony de atlétikus, keskenyfejű, kékszemú, világosszőke, kissé szeplős, esetleg vörösses, keskenyorrú - "német" típus! Tehát valamikor nagyon régen el lett titkolva, hogy honnan...? Szerintem (bizonyítékom, a gyökökön kívül nincs) az eu zsidók is kelták voltak. A közel-keleti GALÁTÁK is kelták, s ez biztos, tehátr igenis lejutrottak oda is. És szerintem a máig tisztázatlan eredetű rómaiak is délre jutott korai kelták.
De a németek ezt nagyon-nagyon nem szerették. Senki más nem "fújt annyira" a zsidókra... mert a gyűlölet, a rómaiaktól (és nem a Habsburgoktól) kezdve, vedd észre, minden egyéb "kisebbségi problémát" felülírt.
Hát akkor mégse tértek be a kazárok. Ha sehol senki nem tud róla... meg miafrancnak tértek volna be egy ilyen kis kóceréjba, mint akkoriban már a zsidó vallás volt.
Érdekes, hogy kismillió cikk van magyarul a falasákról, de egyetlen normális képet nem tesztek fel róluk. Pedig be akartam linkelni egy szép csoportot. Ha néha rendesen látszik egy fej, vagy fejecske, az biztosan vaskos ajkú "négeres". Persze, hogy azok is gyönyörűek... csak nem jellemzőek. Csak nem vagytok félre informálva?:-) Pedig ma már mindenhova széttelepítettük, hogy megszokjuk és megszeressük őket. (Lakásadással, vagy 1OO%-os köcsönnel 2O évre). Itt is sokan vannak a park-játszótéren. Együtt játszanak a "fehér" és a hozzájuk hasonló bőrszínű jemeni, indiai származású gyerekekkel. A fiatal óvónénike is falasa - vezetgeti a sok szőke orosz totoját. Ja és egyetemisták, végzett orvosok, banktisztviselők is vannak már.
A kazár cikket azért vettem át, mert tagadja a kazárok zsidó hitre térését. Magam is úgy gondolom, hogy ez az áttérés inkább a szkíta kerszténységről a zsidó-kereszténységre való áttérés lehetett, és feltételezem, hogy ezt értelmezték hibásan a történészek.
Hogy valójában kik voltak a kazárok, és hogy milyen nyelven beszéltek, arról Kánnai Zoltán idevágó írása tájékoztat tisztességesen bennünket: Néhány szó a kazárokról
Az etióp zsidók (falasák) nem négerek. Csak sötétbarnás-feketék. Arcuk és testfelépítésük kifejezetten fínomvonalú. Általában alacsonyabbak, európai ízlés szerint szépek. A szájuk is keskeny, az arcuk kedves - a gyerekeik, a fenőttek méretéhez arányosan kisebb súllyal születnek. A négerekre csak a több-kevésbé gyapjas haj emlékeztet. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem látni köztük négeres beütést, pl. szélesebb ajkat, még sötétebb bőrt, de ez nem jellemző.
A kazár és zsidó kapcsolatról szóló cikkben több furcsa dolog is van.
1. A kútfők egyetlen szót sem szóltak a zsidó kazárokról? Én ezt nem tudom bizonyítékként elfogadni. Etiópiában élnek a zsidó vallású, etnikailag néger falasák, akik magukat Salamon királynak Sába királynőtől való utódainak tartják. Nem hiszem, hogy a közelmúltig különösebben sokat foglalkozott volna velük a zsidóság főáramlata. Ha a kazárok esetleg tényleg zsidó hitre tértek, velük szintén miért foglalkoztak volna a vér szerinti zsidók, tekintve, hogy a zsidóságnak erősen közösségi jellege van, nem vesznek be maguk közé bárkit, főleg tömegesen nem? (Szerintem.)
2. Török nyelvű kazárok? Eddig ahány helyen komoly emberek írtak kazárokról, nem sikerült megfelelő olvasható szövegmennyiség alapján beazonosítani a nyelvüket, csak feltételezték, hogy a türkökhöz tartozhattak. Úgy látszik a bizonyításról lemaradtam. (Vagy valaki csal?)
3. A Kazár Birodalom a magyar Alföldig terjeszkedett? Ilyet sem hallottam még. Biztos az ismereteimben van a hiba, mert a hazánkban valaha feltételezett kismillió germán, szláv és egyéb, egymást néhány 10 évente kiirtó népecske között nem vettem még észre, hogy a kazár is köztük lenne, vagy bármilyen nyomot hagytak volna maguk után, akár régészetileg, akár máshogy a kazárok. (A honfoglalónak nevezett magyarság bejövetele előtt.)
Nagyon érdekes az újonnan feltett cikk a kazárokról. Az európai zsidóságnak azonban van egy jelentős %-ban előforduló fenotípusa, ami szőke, gracilis, kissé szeplős és a németekhez hasonlít legjobban. Ezzel hogyan lehet "elszámolni"? Azt már tudjuk, hogy génszinten ők is elsősorban európaiak. A magam részéről nem tartom valószínűnek a magyarok részvételét a kazár sztoriban... és egyelőre a zsidókét sem. A zsidó vallás nem is térítő, sőt inkább ellenzi a térítést. S ez régen is így volt? Azt már nem tudom.
Érdemes volna mindent összeszedni erről, amit csak lehet.
Várnai: igen. Az ablak nem ablal, hanem "fosztó-lyuk" nélkül-lyuk a falban. Igen, az ulica nem utca. A héber aluc = szorongatott, ilec = kényszerítette. Tehát:az utca szűk hely, nem pedig szabad tér.
Tökéletesen egyetértek, hogy a héber csak egy csepp az eurázsiai nyelvek tengerében, ahol szintén sokszáztól sokezer hasonló szó van a magyarral. Ha páronként vesszük a két-két nyelvet. Ezért volna szükség arra, hogy minél többen válasszanak a magyar mellé egy általuk nagyon jól ismert másik nyelvet és szótárszerűen dolgozzák fel az összes "rövid" szavaikat. De csak szótározás az nem segít!, mert a nyelvtanokat is kifejezetten jól kell ismerni. Anélkül óriási tévedésekbe fut bele a szótározgató. Én azért választottam elsőre a hébert, mert az is gyöknyelv, mint a magyar (és mert azt tudom legjobban). De most az orosszal foglalkozom, ami már csak "rontott" gyöknyelv, majd utána a németet szándékozom összehasonlítani, ami egyáltalán nem gyöknyelv már.
Az aba-apa, és még rengeteg szó szinte közkincs a nyelvekben - ez is tökéletesen igaz.
Hozzátennék egy újabb észrevételt az ABLAK és sumér ABLAL kapcsán. Közkeletű, de szemmel láthatóan és egyértelműen TÉVES ugyanis ezt a magyar szót ebből a sumér szóból eredeztetni. Szóvégi, vagy akármilyen K-ból miért lenne a magyarban L? (Ugyanilyen a szláv: ULICA és a magyar: UTCA egybevetése. Van akit meggyőz elsőre a két szó hasonlósága, de a magyar szó az ÚT kicsinyítése, a szláv szó meg vélhetően egy UL, ULI szó kicsinyítése, ha van egyáltalán ilyen szó. De az UL-ból hogyan lesz ÚT? Sehogy. Szerintem.)
A sumér ABLAL szó eredetije: AB = ablak, ez hordozza a szó fő jelentését. Ez az alak ment át az akkádba is APTU alakban. (A -tu végződés bizonyára a nőnem jele, ezt Krizsa Kati talán megerősíti, vagy nem, én a sémi nyelvekhez nem értek.) A LAL szótag számos más sumér szóban is megtalálható úgy, hogy kézzel fogható értelmet nem hordoz. Eredeti jelentése egyébként: kötni, mérni, magas lenni, fizetni. (René Labat és John Halloran szótárai szerint.)
A magyar ABLAK szintén összetett szó, de itt a szó második szótagja (LAK, LUK, LYUK) jelenti a nyílást.
Katalin észrevételéhez: a névelők kapcsán: a héber kapcsolat csak egy csepp a tengerben, számos más nyelvet is vizsgálhatnánk. Az említett sumér nyelvben pl. van egy -A szóvégződés, ami nyomatékosító szerepű, gyakorlatilag a névelőnek felel meg, csak a szó végén áll.
Az ABA, APA szó nem csak héber, hanem kozmopolita. A világ szinte minden nyelvében van párhuzama a PAPA és BABA változatokkal együtt: édesapa, nagyapa vagy tiszteletre méltó férfi jelentéssel. Ez utóbbi miatt illetik az egyházi embereket ilyesféle szavakkal: PAP, PÓPA, PÁPA, vagy a török bölcset: Gül-BABA.
Azt hittem, hogy sokkal több táblázat is lesz a linkben, nemcsak az „a, az – ablak”. Mindegy, akkor ennyire reagálok. Ha a források meg vannak adva benne, érdemes megvenni lehet Sarkadi könyvét. A fejlécben: a héber A betű (a kvadrátírásban, aminek elődje a fönícia rovásírás volt) nem K-szerű jel, hanem ilyen: א. Kézírásban pedig egy álló vonal + egy oldalra fordított V – de ez sem „K”, mert nem kötik össze.
Miért pont a héberhez hasonlítok majd? Mert szerintem a sémi nyelvek őse is a kárpátnyelv volt – és mert a délvidékről az időszámítás táján érkező avarok valszeg nagyon sok héberesen átformált, de eredetileg szláv-magyar szót hoztak vissza.
1. A héber ha (névelő) = a, az és a lágy H, mint más sok nyelvben, leesett a szó elejéről. A héber zu (mutatószó) = az, ze = ez. A táblázatban megadott „ad” stb.-hez nem tudok hozzászólni, de a könyvben biztosan megvannak a források. A források se biztosak? nem baj. Mindenre oda kell figyelni, és mindent egybe kell vetni az eddigi ismereteinkkel. 2. Nem ismerek magyar „apo-„ előképzőt.
3. A P/B kereszt hangváltozás gyakori dolog, ahol a B az újabb (délről érkező) hang. A héber aba = apa. S pont Abafi a Néprajzi Lexikon „apaposztó” szócikkének a szerzőjeJ. Nyilván a már nem értett (avar) „aba” szó vált családnévvé, és az „Abafi” név annak a fia. Ezért az abaposzó szerintem férfiruhának való (sűrű, vastag) posztó lehet. Lásd még Aba Sámuel, Abaújfalu, stb.
4. Abajgat. A B/V változó hang. A héber avuj = ojjaj! avjóna = nemi vágy... nyilván abajgatták a lányokat. 5. A mellénev középfokának eredetéről (-bb) nincs fogalmam.
6. Abál (szláv obar=főtt hús). A héber hubál = párolt /hús/ - s a lágy H valszeg leesett.
7. Abba: az-ba, teljes hasonulás. A héber b’-, ba-, be- csak előrag lehet, de a magyarban mindkettő: igekötő és utórag is. Pontosan ugyanazt jelentik mind a két nyelvben: be- / -ba, -be, -ban-, -ben.
8. Az abbé eredete a francia abaie – tehát ez is a héber aba = apa szóra megy vissza.
9. Abbeli: az-beli. A héber bul=tömb, bilá=elnyelte – bála, bél, bili. Az L kozmopolita (minden nyelven működő) igeképző. 1O. Az „abc” eredete tényleg a latin.
11. Abcúg. Eredete valóban német. Ennyire újkori jövevényszavakat azonban, ha a magyar nyelv eredeteit akarjuk megtalálni, nem érdemes elemezni. Vagy a tájékoztatás érdekében mégis érdemes? De akkor külön kellene kezelni őket.
12. Nem vonom kétségbe, hogy van (volt), de nem ismerem az „ábdál” szót. Én soha nem elemzek olyasmit, amit nem ismerek. (A Néprajzi Lexikonban sem találom.)
13-14. Az abesszín nem magyar szó, tehát érdektelen – s az -abilis képző sem magyar.
15. Ablak, a szlovákban oblok, de az oroszban már okno. A magyar-szlovák szó nyilvánvalóan azonos. A magyart és a kárpát-medencei szlávot közös előnyelvből származtatom. Érdekes, hogy a finn ikkuna azonos az orosszal és a KM szónak köze nincs hozzá.
Személy szerint dícséretesnek tartom azt, hogy Sarkadi Zsolt túllép a mesterségesen nyelvünkre kényszerített és láthatóan nem igaz keretrendszeren. A szóeredeztetéseivel kapcsolatban viszont több kérdés is felmerült bennem:
1. Ha a kisbetűs írás a-betűje előképeként a magyar rovásírás A-jelét adja (bár ennél ősibb alakokat is találhatna), akkor a nagybetűs A miért a K-ra hasonlító, hébernek feltüntetett jelből származtatható, holott arra is tökéletesen illene az előbbi rovás A-jel.
2. A magyar névelők (a, az); birtokragok, stb. miért a dravida nyelvből erednének, hiszen a világ szinte minden nyelvében van párhuzamuk. Az, hogy a dravida nyelvek (konkrétabban: csak a tamil) 2000 éves folyamatos írásbeliséget tudnak felmutatni, míg mondjuk a magyar csak 800 éveset, azt jelentené, hogy mindent máshonnan vettünk át, amiről nem maradt írásos emlékünk? Nekem ez finnugorizmus szagú, csak jóval délebbre helyezett rokonsággal.
3. A szanszkrit nyelv, bár nagyon régi és az írásbelisége folyamatos, mesterségesen létrehozott nyelv, ezért ebből konkrétan szinte semmi sem ered, mert volt más nyelv(ek)ben előzménye a szanszkrit szókincsnek. Legfeljebb nem tudjuk, hogy mely nyelvekben. Tehát a szanszkritból eredeztetett szavaknál fel kellene tüntetni szerintem, hogy vélhetően nem eredeti szanszkrit szóalkotások, hanem átvétel a szanszkritba egy ismeretlen (vagy esetleg ismert) nyelvből.
4. Az abál, abárol szavak az aba szóból erednek, lásd: abalé (amiben abálják a húst), ezt az aba szót kellett volna vizsgálni, rögtön kiderülne, hogy a szláv obar ezek szerint vagy átvétel, vagy a szlávban is képzett szó.
Orwell. A kiutazásom előtt kb. 15 éven át rosszakat - rémségeket - álmodtam. Mindig menekültem tűzből, atomháborúból. Én mindig életben maradtam, de hol vannak a többiek? Néha fogtam az egyik gyerekem kezét és azt is húztam. De senki más...
Már nagyon elegem volt ebből, keservesen panaszkodtam egy régi, egyetemről ismert barátomnak, hogy ez borzasztó! Aha. Ennyi az összes bajod, hogy rosszakat álmodsz? Nyilván nem vagy elégedett valamivel, vagy sok valamivel. Persze - semmivel. Az álmok mind önmagunkról beszélnek. Ennyit én is tudok. Akkor ne nyafogj ilyen kis marhaságok miatt. Ha mehetnéked van innen, menj el végre a ... csába. Ott se lesz minden jó, de közben sokat tapasztalsz, okosabb leszel.
... évvel később megjelent a lakásomban két rendőr. Mikor találkoztam utoljára... -val? Régen. Biztos? Igen. Tehát nem hagyott Önnél sem búcsúlevelet? ... Igen, öngyilkos lett. Egy marék gyógyszerrel és egy liter alkoholt ivott rá. De senkivel nem beszélt semmiről és nem hagyott búcsúlevelet sem. És maguk hogy kerülnek pont énhozzám? Mert a családja emlékezett arra, hogy Ön volt a legjobb barátja. Szóval nem... elnézést, hogy zavartuk.
A "viaszos lapok" persze önmagában egy külön honlapot érdemelnének... Szándékos, hogy az előző hozzászólásom "primitív". Értsük meg egymást, emberek: magunkra maradtunk. A magyar történelem is, a magyar nyelv is ÁRUVÁ vált. Már 2OOO éve. A hivatalos történelmünket 2OOO éve úgy írják, ahogy régen a római, aztán az osztrék, aztán a szovjet, 193O-44-ben a germán (elődei a kelta, galáta), ma az angol világuralom ANYAGI érdekeinek megfelel. Az "amatőrökön" kívül nincs már semmi, senki - magyar.
Az itteni hozzászóló közönség visszakozott attól a ténytől, hogy én Izraelből írogatok és hogy Imre szerint egy magyar nyelvkutató nem válik "hiteltelenné" attól, hogy Izraelbe ment férjhez egy budapesti származású valahogyan túlélő zsidóhoz. (Már régen meg is halt egy műtétben.) Ha Magyarországon maradtam volna, annyi nyugdíjam se lenne, hogy... szóval itt ki tudom dolgozni és adni a saját könyveimet is. Támogatni is tudom a Magyarországon maradt... stb. (A többi gyerekem meg már rég eljött velem - vagy utánam jött.) Nekem mi maradt? Fizikai (kertész) munka 7O éves koromra, mert ehhez azért itt is plusz jövedelmek kellenek.
TIZENHÉT MILLIÓ magyar (-ul beszélő) van a világon. Mire várnak? Én nem tudok latinul. Ha Te tudsz, dobd be magad. Én nem tudok finnül sem - bár az is egy GYÖKNYELV - ezért óvatosan, valamilyen szinten mégis hozzá tudok szólni a finnugor hazugsághoz. Két "jó öreg" gyöknyelven tudok: magyarul és héberül. Az angol-német tudásom, e leromlott keverék-nyelveké nem sokat segít. Az orosz (szláv) tudásom többet. Imrének is fenn kell tartani... nekem is...
Amit én itt hiányolok az a feltett cikkek rövid összefoglalása és aktualitásának indokolása. Például itt látom, hogy a "viaszos lapok" latinul vannak. Ez engem csípőből nem érdekel (mert csak a magyarra koncentrálok, ami ŐSI, a latint meg ott egye...), pedig talán érdekelne, ha tudnám, hogy miért tették fel.
Pünkösdhétfőn avatták a Kossuth téren Tisza István meggyilkolt magyar miniszterelnök újjáalkotott szobrát. A Magyarok Világszövetsége üdvözli a vértanú miniszterelnök emlékét őrző köztéri alkotás visszahelyezését. A néhai miniszterelnök emlékét az Igazságot Európának! című petícióból vett részlettel idézzük fel.
Az I. világháború kitörésekor Magyarország nem önálló államként, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia tagjaként kényszerült hadba lépni, hiszen 1867 óta a bécsi hadügyminisztérium döntött Magyarország katonapolitikai ügyeiről, ahogyan a birodalom kül- és pénzügyeit is Bécsből irányították.
1914. július 7-én gróf Tisza István magyar miniszterelnök a Koronatanácsban egyedül szavazott a háború ellen, sőt másnap levélben is kérte Ferenc József császárt, hogy a Monarchia ne indítson háborút. Még a vétója következtében meghiúsult háború-indítás újratárgyalásakor, 1914. július 14-én is csak azzal a feltétellel engedett a rá nehezedő nyomásnak, ha jegyzék születik a nagyhatalmak és az érintett országok felé arról, hogy Magyarországnak egy győztes háború esetén sem lesznek területi igényei a megtámadni tervezett Szerb Királysággal szemben.
E tényállással szemben a szövetséges hatalmak sajtója telekürtölte a világot azzal a gyalázatos hazugsággal, hogy gróf Tisza István szervezte volna meg az I. világháború kirobbantásának ürügyéül használt szarajevói gyilkosságot, amelynek áldozatául esett Ferenc Ferdinánd trónörökös.
Ezzel szemben a politikum akkor is tudta, és később cáfolhatatlanul igazolást nyert, hogy a szerb titkosszolgálat által kitervelt és levezényelt akcióról volt szó.
Amikor a Magyarország ellen koncepciózusan felépített háborúindítási vádat cáfolni lehetett volna, 1918. október 31-én otthonában, szerettei szeme láttára, gyalázatos módon meggyilkolják a háborút vétójogával is megakadályozni próbáló magyar miniszterelnököt, gróf Tisza Istvánt.
Tényként kell kezelni, hogy Magyarország nem tehető felelőssé az I. világháború kirobbantásáért.
Nem igazán kritizálom Rátkit. Mindenkinek joga van eltekinteni az összes magyarázattól, hogy miért, mennyi, melyik nyelvben hány elemi szókapcsolt vált értelem-hordozóvá,
Rátki: A hangok mechanikus kombinációjának begyűjtése az én felfogásom szerint inkább cégérnek, reklámnak látszik. Hogy egy mérnök "ebben az ügyben utazik." De Zoltán szerint mégsem az, hanem szerinte így alakultak ki a nyelvek. Élő szervezet azonban sosem hoz létre mechanikus terméket, hanem, ha már rendszer van benne, az mindig fraktálos rendszer. A nyelvek szerkezete is az.
Tehát megbánthatnám Rátkit, ha azt mondanám, hogy ez "csak" felsorolás. Meg igazából nem is az, például számítgépes statisztikák alapjául kitűnő lenne. Mert tényleg így lehet összeválogatni "mindent".
Én a gyöknyelvészet kidolgozása közben állandóan statisztikáztam (mezei, vagyis kézi listázás módszerével), amit bizony számítógépen kellett volna (kellene) csinálni. És persze hitelessé tenni – ha értenék hozzá. Mindebből a könyvemben csak a konkrét gyökök kétszótagúvá válását lehet látni, de azt következetesen. Először külön, csak héberül, aztán csak magyarul, végül a halmazok metszetét. Milyen kérdésekre kellene számítógépes statisztikákat építeni a gyöknyelvészethez?
1. Milyen a hangok geográfiai előfordulása a világ nyelveiben? Nálam persze egyelőre csak ebben a két nyelvben, pedig legalább 20 reprezentáns eurázsiai nyelvben kellene vizsgálni. Nálam a héber a „délvidéket” a magyar a KM-et reprezentálja. Hogyan rögzítem, milyen hangok vannak egyáltalán? Netán az IPA alapján? Más se hiányzik – az akkora zagy... Igen, én megint csak ennek a két nyelvnek alapján tettem, ahol mindkettő ideálisan fonetikus nyelv és a kiejtésük is elág jól „egybevág”. Már látjuk, hogy a hangok „magyaros” összekeresése minden további nélkül jó lesz a némethez, szlávhoz is, göröghöz és többé-kevésbé a latinhoz is, feltéve persze, ha a kiejtést és nem helyesírást vesszük alapul. De ez egyáltalán nem nehéz. A magánhangzók kiejtési variánsaival nem kell törődni, mert a szerepük alárendelt.
2. Milyen a hangok kapcsolódási statisztikája a mássalhangzó vázakban? Ezt készítettem el és meg is van a Gyöknyelvészet-ben. Ebből azt lehetett megtudni, hogy a nyelvek milyen hangokat preferálnak? Mik voltak előragok, amik Afrikából származó primer „minőségjelzők” voltak – s mi lett ezeknek a sorsa az eurázsiai nyelvekben? Pl. az L előragnak egészen különleges szerepe, szókezdőként feltűnően gyér szótári előfordulása van a nyelvekben – s miért?
3. - 4. – 5.... 200J.
A téma nagyon nagy – egy külön tudományág. A számítógépes feldolgozás hatalmas áttörés volna, ami az eddigi történeti nyelvészetet am blokk lesöpörné a porondról.
A kinek volt érdeke? kérdés a fő szerintem. A románok tekintetében Szaniszló Ferenc olyan adatokat kapott a korabeli magyar légierőnél dolgozó katonák rokonaitól, ami megérdemelne történészi szinten egy komoly vizsgálódást. Szintén ő mondta az amlített műsorában, hogy a németeknek elég lett volna, ha kijelentik: Magyarország szálljon be a háborúba, vagy enyhe meggyőzés is elegendő lett volna, vagy esetleg az ország megszállása. A szovjetek örültek, ha nem kell még egy országgal háborúzniuk a német, szlovák, román, stb. mellett.
A magyar vezetést nem lehet azért hibáztatni, mert a szovjeteknek tulajdonították a bombázásokat. Volt tapasztalatuk a kommunisták módszereiről, részben 1919-ből, részben az ide menekült lengyelek, oroszok, zsidók tapasztalataiból és jelentéseiből. Egyébként a hadüzenet nélküli háborúzás ismert szovjet módszer volt már abban a korban.
A zsidók megpróbáltatásaival ugyanez a helyzet: kinek volt érdeke? Megkérdeztem nagymamámat, amikor még élt, hogy nálunk Mezőkövesden (1938-as népszámlálás szerint a település lakossága: 21000 fő római katolikus, 100-200 közötti izraelita vallású) volt-e bármi bajuk a zsidókkal. Azt felelte, hogy békében megfértek egymással, semmi komoly gondjuk nem volt. Azt is azért tudni lehet, hogy Magyarországon jóval több zsidó élt, mint Ausztriában. Ráadásul rengetegen érkeztek menekültként is. Ezért is volt több áldozat, mint az osztrákoknál. Ha azt nézzük, milyen területeken dolgoztak zsidók, főleg kereskedők és iparosok voltak sokan közöttük. Azok döntő többségét, akik túlélték a háborút, kisemmizték (döntő többségüket mai napig) az eredeti foglalkozásukból, illetve vagyonukból. Kinek volt érdeke? (Nem kell megválaszolni, csak tegye fel mindenki magának a kérdést.)
A kérdés mindig az: kinek volt az érdeke? A hamis bombázások. A románnak esetleg... de meggyőző adatok nélkül ezt nem veszem komolyan. A németnek biztosan, mert nem lett volna lehetőségük a magyar katonákat, még az ország lerohanásával sem kiparancsolni.
A magyar arisztokráciának és nagytőkének igen, ez volt az érdeke - éspedig a "szovjetesedés" miatti félelmükben. S nekik nemcsak a zsidó nem számított (fogalmuk sem volt arról, hogy sok százezres lesz a pusztulás) - a magyar hadkötelesek pusztulása még annyira sem érdekelte. Mert arról igenis lehetett fogalmuk, hogy az sok százezres lesz). DE IGEN. Már lehetett tudni, hogy vesztes oldalon masíroztatják őket a hómezőkre. Tökéletesen idegen érdekekért. Trianon revíziója minden lélegzetvételnél? A világágésben kell kicsikarni?
Összegezem azt, amit eddig gondolok: a magyar kormány, Horthy is, amatőrök voltak. Egy ilyen CSÍNYBŐL (balesetből, tévedésból), gondolkodó emberek nem csinálnak háborút egy nagyhatalommal. Egy ilyen vezetésnek meg kellett volna hátrálni (öngyilkos lenni (volt is ilyen) / félreállni / külföldre menekülni, vagy akármit, elbújni a föld alá (mint apám, aki egy napot sem volt katona). Akkor egy teljesen szar csürhe veszi kézbe az uralmat? Persze. De akkor a magyar katona gyanakodott és ellenállt volna, nem pedig kimasírozik a hómezőkre. Az osztrákoknál 90.000 volt a zsidó áldozat? A magyaroknál - asszem - félmillió. Az osztrákok közül hányan haltak meg az orosz hómezőkön? Nem tudom, de nem hiszem, hogy sokan... A magyaroknál - félmillió". MINEK?
Még a Habsburg Otto megtűrése is jobb lett volna. Viccből, cselből? Persze - aztán le lehet mondatni. Vagy nem is muszáj, angol királynő is van, mit számít? De neki sem fogadtak volna szót vakon a magyar kisemberek százezrei - Hitler oldalán. A németek a magyarokat még a szlávoknál is alacsonyabbrendű keleti jött-mentnek tartották. Akkor MINEK?
Ha csak Magyarországon múlott volna, akkor kimaradunk. A németek állítólag kihagytak minket a Szovjetunió lerohanásának tervéből, míg a románokat, szlovákokat nem.
A közvetlen kiváltó ok, amiért be kellett lépnie az országnak, szovjet határhoz közeli városok (Kassa, Rahó, stb.) bombázása. Szaniszló Ferenc a Világ-panoráma c. műsorban pár hete olyan adatokat kapott, hogy a románok követték el ezt a gazságot (civileket bombázni nem túl magas erkölcsi színvonal). A románok attól féltek ugyanis, hogy ha kimaradunk és ők a vesztes oldalon végeznek, területeket kaphatunk vissza a háború után tőlük.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Mit bizonyítanak az új leletek?
Ahogy azt az újkőkorral kapcsolatban már régen megírtam, a korábbinak tartott leletektől eltérőek megjelenése egyáltalán nem bizonyítja új, máshonnan jövő népesség megjelenését, mert minden további nélkül elképzelhető az is, hogy "csak" a helyi népesség "fejlődéséről", szokásainak megváltozásáról van szó. Ez most a paleolit és mezolit-koriaknál is beigazolódott.
(Az új leletek révén vezetnek be mindig - persze csak papíron - újabb és újabb kultúrákat és népeket a Kárpát-medencébe is, a korábban itt élőket pedig minden alkalommal kihaltnak tekintik.)