Folytatás, az utolsó mondat maradt le: Most nem kell menni iskolába, mert a fél osztály beteg. Ilyenkor ki kellett hívni a háziorvost, aki igazolta, hogy (ha volt is) nekem már elmúlt…
Utánanéztem, hogy melyek napjainkban a (kezelés nélkül) leghalálosabb betegségek: 100%-os halálozást egyik sem, de 90%-osat már okozhat 2-3. De mikor, milyen körülmények között? Akkor, ha az együttélő népesség (falu / város / keresk. útvonalak mentén, stb.) még soha nem találkoztak a kórokozóval. Mert ha találkoztak már, az akármilyen kevés túlélő között kialakul a részleges vagy teljes genetikus védettség. Ettől kezdve, védettségüket továbbörökítve, néhány nemzedék alatt felszaporodik azoknak a száma, akik vagy meg se kapják, vagy megbetegednek, de túlélélik. Még párszáz éve is gátat szabtak a kórokozók terjedésének a keveredését kizáró földrajzi akadályok (hegyvonulatok, tengerek, óceánok). Ezért van az, hogy a kezeletlen (sőt máig kezelhetetlen) tömeges halált okozó betegségek száma kevés. Ilyen gátak persze ma már, a hajózás és főleg a légiforgalom korában nem léteznek.
Két példa: 1. A HIV fertőzést az európai népesség jelentős (20-30?) %-a nem kapja el. Ezt csak olvastam – tehát ne hidd el – nézz utána(m). Mivel a HIV halált, kezelés nélkül is csak évekkel később, az AIDS kialakulása után okoz, azalatt a beteg még szaporodhat is… 2. Az apám és én védettek voltunk a tbc. ellen – az 1940-50-es évekről van szó – amibe a mindkét oldali családom jó része belehalt. Nálunk anyám és egy kisöcsém. Apám majdnem anyám haláláig szexelt vele, aki évekkel korábban betegedett meg. Ha eddig nem kaptam el tőle, már ezután se fogom – alapon. Nem is. Apám csak 85 éves korában halt meg. Én meg Mantu (tbc átfertőzöttséget vizsgáló) oltást kaptam 7 éves koromban. Ami “lángoló” immunreakciót váltott ki: mintha leforrázták volna az alkaromat, még vörös csikok is futottak fel a vállamig. Miért nem mondtad, hogy tbc-s voltál, vagy talán tüdőgyulladásod volt? Neked nem is lett volna szabad beadnunk az oltást! – mondta az iskolaorvos. Semmilyen komolyabb betegségem nem volt amióta megszülettem – feleltem. Az orvos legyintett: nyilván nem emlékszik a gyerek… de apám is azt mondta, hogy nem volt semmi.
Tehát a pestis, az újkőkorban – valóban kipusztithatta Európa népességét? A honlapra feltett cikkből: “A pestis is egy viszonylag ártalmatlan baktériumból evolvált azzá, aminek ismerjük. Történelmileg újabb időkben ugyanez történt a himlővel, a maláriával, az Ebolával és a Zikával. Ez egy nagyon dinamikus folyamat, amely újra és újra megtörténik. Rettentő izgalmas megérteni azt, hogyan válik egy relatíve ártalmatlan kórokozó extrém virulenssé.” Az én válaszom Imre feltételezését is igazolja: NEM pusztíthatta ki. Azért nem, mert egy kórokozó csak azokban a népességekben okoz tömeges elhalálozást, amelyek (a távoli őseik sem) még sohasem találkoztak vele. Azért sem, mert az újkőkorban a földrajzilag elszigetelt kolonnák nemzedékek hosszú során sem érintkeztek egymással. Mert a természetes védettség a modern orvosi beavatkozások nélkül is kialakul – és öröklődik. Nekem minden M.o.-on ismert gyermek-betegségem megvolt (bárányhimlő, kanyaró, rubeola, mumpsz, szamárköhögés – csak járványos gyermekbénulás nem). Olyan enyhe tünetekkel, hogy volt, amikor csak telefonból tudtuk meg (vagy a piros pöttyökből), hogy lehet valami bajom. Most nem kell menni iskolába, mert a
Én azért azt hiszem, hogy nagy idők tanúi lehetünk, hiszen amint a példa is mutatja, nem lehet már diktatórikus eszközökkel elhallgattatni a kutatókat. Hogy aztán az időben meddig tudunk majd visszamenni, az még a jövő zenéje. De ha csak annyit elérünk, hogy a finnugor hazugságot feladják, már nem éltünk hiába.
Így lehet megtudni, hogy miből állt 12.ooo-2ooo év között és miből lett (maradt itt, vagy áramlott vissza) a mai Európa génállománya. Onnantól kell előről kezdeni a nyelvek kutatását – amit a gyöknyelvészet segitségével, nagyjából tizezer évig visszamenőleg, irásleletek nélkül is el lehet kezdeni.
1.Meg kell nézni, mikor NEM volt még sivatag a Szahara. Abból a korból Észak-Afrikai nem-néger DNS-eket vizsgálni. A Sapiens min. 2oo.ooo éves. A Szahara a Würm jégkorszak óta, 11o.ooo év, több korszakban is lakható volt (nem volt sivatagos). Tehát az Észak-Afrikában élő „fehérebb” bőrű populáció világos, hogy Európából érkezett. Ezek sémi nyelveket beszélnek. Link, Wikipedia: A Szahara
2. Aztán a mezopotámiai sumér (ragozni épp csak elkezdő) és az akkád (már akkor is sémi nyelvűek) – 6-7ooo éves leletek DNS-ét. Ez a második korszak. 3. A 3ooo évvel ezelőtti Közel-Keleti (arám és héber) FEHÉRBŐRŰ-nek (északi tipusúnak) azonositható leletek DNS-ét. Az ázsiai sztyeppe eredményeit (mert NEMCSAK AZ számit!) egybevetni ezekkel. Mind a 3. korszakkal. 4. A mai baszkok már túlságosan kevertek, de a régen (3ooo évnél régebben) élők leleteit is.
Talpunk alatt (2-3 kilométerrel a Pannon-tenger akkori szintje alatt - azért ez ma már kevesebb) az emberiség eredete is - ami nem Afrika:-). Hanem a Rudapithecus.
Az előemberek a KM vulkánjainak törmeléke és az azóta rászórt földréteg alatt, Balaton környék, Ság hegy, stb.... amik még mindig a vizből álltak ki (a már bezárt Pannon-tó), kb. 7 millió év. Afrika csak ezután.
Jó tíz éve mondom, többször le is írtam, hogy az utóbbi húsz év régészeti és genetikai kutatásainak eredményei fényesen igazolják Magyar Adorján azon elméletét, miszerint a magyar nép mindig is itt élt, de valamikor réges-régen számtalan rajt bocsátott ki magából a szélrózsa minden irányába. Ezek a kivándorlók az idők során mindenütt beolvadtak az ott élők közé, de mindenütt olyan nyomokat hagytak maguk után, amelyeket a kutatók észrevéve, hol innen, hol onnan, hol amonnan kezdték származtatni a magyarságot. Ezt az innen-onnan származtatást még ma is tapasztaljuk, de nyilvánvaló, hogy jó megoldás csak egy van. (Nem jöttünk mi sehonnan sem.)
Lassan kikerekedik a Kárpát-medence központi szerepe az újkőkortól a vaskorig, az itteni őskultúra rendkívüli fejlettsége, (még akkor is, ha a görög-római emlőkön nevelkedett szakemberek sajnálkozva hiányolják a kővárosokat,) és már azt is elismerik, hogy ennek meghatározó szerepe volt egész Európában. Persze, lenne még mit hozzátenni, de ne legyünk telhetetlenek. (Hogy csak egy példát említsek, azokról a bizonyos bronzkori kardokról, amikről megírják, hogy itt is ugyanolyanokat találtak, mint mondjuk Trójában, Michelangelo Naddeo már kimutatta, hogy kivétel nélkül itt is készítették őket. Antimonbronz ugyanis csak itt készült, és az öntőformákat is csak itt találták meg a Kárpát-medencében.)
Hasonlóan fontos bizonyíték lenne a nyelv, de ugye, 6-7000 éves nyelvemlékeink nincsenek. Mégis, ha már tudjuk, hogy innen 7000 évvel ezelőtt házépítő földművesek indultak el Európa egyéb régiói felé, akkor azt is fel kell tételeznünk, hogy ezek például a házuk akkori nevét is innen vitték magukkal az új hazájukba. Mit ad Isten, a nyugat-európai házak még ma is rokonai a magyar ház-nak! (Haus, house, hus, husa, casa, stb.) Hasonló szemmel kellene vizsgálódnia nyelvészeinknek is ahhoz, hogy a finnugor abszurdtól eljussanak a valósághoz.
Sokat segíthetne ebben a gyöknyelvészet is, de erről egyelőre hallani sem akarnak. Ám az idő nekünk dolgozik!
Véleményem szerint a "kutatás" önmagában még nem érték, hiszen kutatni haszontalan dolgokat is lehet, akad is rá példa bőven. Ugyanakkor hiszem, hogy aki a kutatásokat finanszírozza, - esetünkben a magyar nép - annak joga van meghatározni azt is, hogy a pénzén mit kutassanak. A kutatás szabadsága semmiképp sem jelentheti azt, hogy a kutatók tetszésük szerint szórakozhatják el a nekik adományozott milliárdokat. Érdemes egy pillanatra visszaidézni, mit is mondott gróf Széchenyi István, amikor gyakorlatilag megalapította az Akadémiát:
"Nekem itt szavam nincs, az országnak nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha feláll olly intézet, melly’ a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segíti honosinknak magyarokká neveltetését, jószágaim’ egy esztendei jövödelmét feláldozom. Érett meggondolással teszem ezt, azért célra vezethető felvigyázást kívánok, hogy a nemzetnek ajánlott summa haszontalanul el ne pazaroltassék.”
Kedves József, az észrevétel jogos. Maradjunk annyiban, hogy Bendefyvel nem értek egyet.
Ami a Kurultájt illeti, bosszantó ez a törökös nyomulás, amibe mintha szép lassan behúznák az ország politikai vezetőit is. Ma már úgy beszélnek "török tudatú" népekről, mintha mi is közéjük tartoznánk. Nekünk viszont semmiféle török tudatunk nincs, és soha nem is volt, ezt azért tudnia kellene minden történelmünket nagyjából ismerő embernek, még a politikusoknak is. Attól tartok, hogy a finnugor csöbörből a török vödör felé tartunk, ha így folytatjuk. Azt is állítják egyesek, hogy a magyarok enyhén ferdeszeműek, de én erre is csak azt válaszolhatom, hogy mégcsak enyhén sem. Színtisztán europidok vagyunk.
Írta, hogy nem ért egyet írásom címével és előszavával, akkor nem velem, hanem Bendefy Lászlóval nem ért egyet, én világosan fogalmaztam, a kiírtakat "csak felvetésnek szántam... Engem elsősorban az írás tárgyaként az a Magyarból származó márvány feliratos tábla érdekel." (Elnézést, de csak a könyvéből volt hozzáférhető.) Velem akkor nem értene egyet, ha a tábla feliratáról közölt volna más olvasatot. A visszatérő magyarok pedig nem csak írhattak (ez már törölve), hanem írtak is ómagyar rovásírással. Az más kérdés, hogy ez egyáltalán székely-e, vagy csak magyar.
Amúgy cikkem okán mongolozni és kurutájozni, mintha közöm lenne hozzá, sértő és nem is helytálló.
Már ezt is többször megírtam, a tőlünk keletre élő mongolid népek rokonításával, pláne magyarként való azonosításával nem értek egyet. A "madzsar" szó nem azonos a magyarral. Jellemző csúsztatás a kurultájosok által idézgetett "madjar" szó (egy Kazahsztánban élő népcsoport neve) ami valójában Madi-hívő, Mohamed-hívő értelmű, tehát mohamedánt jelent, és még véletlenül sem magyart.
Ebből következően Delibeli József legutóbbi írásának sem a címével, sem az előszavával nem értek egyet, de mivel hiszem, hogy a honfoglalóként visszatérő népek kárpát-medencei eredetű rokon népek voltak, nem tagadhatom meg a nekik tulajdonított írások összevetését a székely-magyar rovásírással.
Azt is megírtam már többször, hogy a belső-ázsiai eredetű mongolidok keleti rokonainknak a legnagyobb ellenségei voltak, akik a Kárpát-medencétől keletre gyakorlatilag kiirtották, vagy beolvasztották őket néhány évszázad alatt. (Lásd pl. az avarhunok menekülését, vagy Timur Lenk (Tamerlan) pusztításait!) Ez adott lehetőséget később a szkíta-hun jellegű népek törökké nyilvánítására is.
Már említettem, hogy az MtDNS kutatások szerint minden európai nő ázsiai eredetű, ezért a tudósítás ide vonatkozó részét nem szabad komolyan venni. (Többé-kevésbé ismert, hogy ezek a vizsgálatok Szent László koponyájáról sem hoztak értékelhető eredményt). Továbbra is az Y kromoszómás vizsgálatok a mérvadóak!
Azért nem, mert CSAK a legészakibb „finnes” (finn, észt és lapp-féle) nyelvekkel van ŐSRÉGI (min. 10.000 éves) kapcsolata éspedig a Würm jégkorszaktól (amikor KM-től feljebb nem lehetett túlélni). A „finnesek” a felmelegedéskor visszamentek északra, megtanulták elejteni a nagyvadakat is, kibirni a hideg klimát - és végleg ott is maradtak. A többi finnugornak nevezettek, akik már alig vannak, a legtöbbnek (a 16 nyelv közül) élő nyelve sincs már, irodalmuk és szótáruk soha nem is volt. Ezek a nyelvek az elhurcolt változtatásokat már a KM-ből szétspriccelt őseurópai (nem, még ne nevezzük ősmagyarnak sem) leszármazott nyelveiből kapták. Emiatt vannak náluk további hasonlóságok a magyarral (IS). A következő, a Drias eljégesedésben ismét menedék lett a „középtáj”, jelesen a jó nagy Kárpát-medence. Ekkoriban ismét, több hullámban érkeztek északról is a KM-be.
Az őseurópai nyelv a ma is gyöknyelvként működő sémi nyelveknek is a „bölcsője” volt – de a későbbi sémi nyelvűek populációja még sokkal délebbre vándorolt. Még Észak-Afrikát is benépesitve (a ma ott élő fehérebb bőrű – nem-négerekről van szó). Az európai ősnyelv pedig, a gyökszerkezetét primán MEGTARTVA, a továbbiakban ragozásra tért át.
Konklúzió: a magyar (és az összes ragozó nyelv!!!) gyökszerkezetét ma már nem lehet a sémi nyelvek ismerete nélkül kutatni.
A feltett cikk (persze, hogy jó), de még mindig a régi kesergést folytatja. Annak megértéséhez, feltérképezéséhez, hogy mi is az a magyar nyelv, RENDSZERES, tudományos gyöknyelvészeti kutatásra van szükség. Azt csinálom 2008 óta, vagyis tíz éve.
1. Szerintem teljesen mindegy, hogyan hívták (ők maguk, vagy mások?) azt a népességet, amelyik az írásos forrásokat megelőzően, (tehát több tízezer évtől kb. 3000 évvel ezelőttig) belakta a Kárpát-medencét a környező hegyvonulatokkal. Abból a korszakból, amikor még nincsenek (megfejtett, de megbízhatók is?) írásleletek – ezt úgyse fogjuk megtudni. A „benti” ős-szlávság és valszeg az avarok – génállománya is – a mai magyarság ősei. A kérdést úgy kell feltenni, hogy kik beszélték a kivételesen gazdag, ma is élő ősmagyar gyöknyelvet? Mert minden megvan – a fejünkben. Legrégibb rétegeit, az őshagokkal / azok ősgyökeivel még a génjeinkben is hordozzuk: velük születünk.
2. Nem jutottunk előbbre a magyar népnév eredetével. Ha eddig nem, egyelőre én se keresem tovább. A magyar szó jöhetett „kintről” is, a Fekete-tenger alsó vidékéről, Grúziából? és lehet, hogy nem túl régen... de ez a szó, a mai népnevünk sem változtat azon, hogy a jelek szerint a világ leggazdagabb és legérettebb gyöknyelvét beszéljük. Aminek a kialakulásához min tízezer évi egyhelyben maradás volt szükséges. Ezt honnan tudom? Onnan, hogy a „felső” (a legészakibb) finn és az „alsó” (a közel-keleti) héber (pontosabban a teljes sémi csomag) ezt igazolják vissza. Azt, hogy a magyar nyelv „középen”, eleinte mindhármuk részvételével, majd az északiak (min. 10.000 évvel ezelőtti) vissza északra vándorlása után, továbbra is együtt fejlődött még az őseurópai nyelv. Hol? Mivel a „nagy” Würm jégkorszak alatt a KM-övezetnél feljebb nem lehetett túlélni, pontosan ott. Majd az őssémi nyelvek hordozói még lejjebb vándoroltak – nemcsak Mezopotámiát, hanem Észak-Afrikát is belakva, a Közel-Keletre. S a héber szerepe itt „csak” annyi, hogy ez a legjobb, mert 3000 éves bőséges, ma is szabadon olvasható és érthető írású gyöknyelv. Ős-magyarok is... Mezopotámiáig? Nem ős-magyarok. Azért nem, mert azidőtájt még csak ős-európai nyelvről beszélhetünk. De ebben már benne voltak a „mi” egyszótagú ősszavaink? TermészetesenJ. De a sumér szerintem még nem ragozó, hanem egyszótagú gyökszavakat még csak egymás után rakosgató, „éneklő” típusú nyelv volt. S az „éneklők” (kínai félék) is gyöknyelvek maradtak? Igen. Mint ahogy az összes (csak később ragozni kezdő) mai ragozó nyelvek.
Makkay János írását nagyon jónak tartom, (különösen tetszik a zalavári szláv hamisítványok leleplezése,) van azonban néhány pont, ahol nem értek egyet vele.
Nem hiszem például, hogy Árpád népe törökül beszélt volna, nincs is erre semmi bizonyíték. Sőt! a Tárih-i Üngürüsz valahol azt írja, hogy Hunor népe itt a saját nyelvén beszélő népet talált. Ha ennek a honfoglaó-őslakos keveredésnek az eredménye a magyar nyelv lett, akkor mindkettőjüknek magyarul kellett beszélnie.
Azt írja továbbá, hogy nincsenek források a honfoglalás idején itt élő magyarokról, ezért egyesek a hasukra ütve állítják, hogy üres volt a Kárpát-medence. De hát hogyne lenne, elegendő Anonymust átolvasni a szokásosnál kissé figyelmesebben:
Itt élő magyarokat írtam, és nem véletlenül. Ha Anonymus írását elfogadjuk, akkor egyértelműen állítható, hogy az itt élők túlélték a honfoglalást, ezért értelemszerűen részét kellett hogy képezzék a későbbi magyarságnak. Ahogy mondani szoktam, már csak az a kérdés, melyik csoport milyen létszámú volt? Erre pedig a X. századi sírok adják meg a választ: legalább 10:1 az arány az őslakók javára. A régészeti feltárások legalábbis ezt bizonyítják.
Ja, és ne felejtsük el, hogy a Pannon-tenger alatt - KM - mindenhol palagáz van. Amire nemrég még azt mondták, hogy nem gazdaságos kitermelni. De azóta az USA már megoldotta. Szóval nemcsak a jó földek és a sok vizünk - vonzó:-).
Én is úgy gondolom, hogy aki közzétette őket, annak kellett volna előállnia valamiféle bizonyítékkal. Mert egyébként: messziről jött ember azt mond, amit akar.
Ezt miből kellene tudni? A kódex(ek) lapjainak, akár csak egynek fényképes másolata sincs? Milyen betűkkel irták a hun szövegeket? - mert gondolom, hogy nem latinnal.
A finn kota szóról én is akartam írni, legalábbis azoknak a szótáraknak a segítségével, amilyen nyelveket legalább egy kicsit ismerek – és kiismerem magam.
Meg az is sokat segít, ha a szóbokrokat is láthatom, a szertágazó jelentéseikkel. Ilyesmi persze csak a mai, minél nagyobb szótárakban van.
Persze ez bekorlátozza a távoli nyelvekre való rálátásomat – nem baj. Minden kutatási módszernek vannak előnyei és a hátrányai.
A finn kota = kunyhó, lapp kota = sátor. A finn teltta = sátor, telvi = tél. Finn koti = lakóház, otthon, szállás, haza (hon) – koti-maa = szülő-föld. A kotilo = (de aranyos) csiga.
A finn talo = ház, épület, telek, gazdaság – talo-rivi = ház-sor.
A magyar ház gyökváza HZ, a finn koti váza KT. Ezekből a T, K, H mind őshang, a Z viszont az utolsóként megjelenő mássalhangzók (Z/Zs, G) egyike. A FN nyelvészet szerint a váltóhangok “simán” felcserélhetik egymást. Mondjuk – de egy szóban akárhány? Egyszerre kettő is, amikor beláthatatlan időkülönbség volt a 2 csere között? Ilyet csak nagy körültekintéssel (vagy azzal se) fogadnék el.
Jó, akkor körültekintek. A KT gyökszavai: két (szét) ↔ köt (össze), kút (ha gémeskút, vödör van a nyélre kötve).
Ha megnézed a ‘két’ szóbokrát: kétes, ketté-kettő → szét… + a ‘köt’-nek: kötél, kötés, kötvény → össze.
A HZ gyökszavai: haza, ház, híz(ik), hoz, húz → a gyökszavak közös értelme: hozzá. Az ősi zöngétlen T hangváltozási sora → zöngés D / zöngétlen S/Sz → zöngés Zs/Z.
Ezek mentén bármelyik nyelvben történhetett csere. Kérdés, hogy mikor és hogy megmaradt-e az értelem?
Az ősi zöngétlen K → a szintén ősi és zöngétlen H-ra, erősebb változat a Ch-ra → végül a zöngés G-re.
A körültekintés eredménye: a KT és a HZ gyökszavai és azok bővitményei – egészen másról szólnak.
A kota eredeti értelme szétvagdosott ágak, nád, csontok, stb.-ből összekötözött sátor, kunyhó. A ház, haza pedig az ‘otthon’ – ami (főleg télen, amikor hóz-ikJ) haza-húz.
A finnugrizmust joggal elutasító, de jobb híján török eredetet valló honfitársaink gyakran állítják, hogy a magyarok ősei jurtákban laktak. Ennek semmi alapja sincs, a jurta szó ugyanúgy idegen a magyar nyelvtől, mint a finnugor kota. A magyaroknak háza volt már hétezer évvel ezelőtt is, és ez a szó terjedt el később egész Európában.
Krizsa Kati elemzése gyök-szempontból fényesen igazolja ezt.
Tájékoztatásul közlöm, hogy Varga András: Ősi magyar nyelvtan c. munkája 3 részes, ebből csak a 17 oldalas első rész van a szozat.hu oldalon, de a másik kettő is letölthető az osnyelv.hu oldalon .zip formátumban. A 3 együtt kb. 50 oldal.
Varga András „Ősi magyar nyelvtan” cimű irásával sok tekintetben egyetértek. Bemutatja, hogy a ránkerőszakolt indoeurópai (értsd indogermán) mondattan egyáltalán nem alkalmas a magyar (és a többi természetesen kifejlődött nyelv – teszem én hozzá) elemzésére.
Saját nyelvtanunkat plusz oktatási anyagot kellene kifejlesztenünk. Ez is igaz. Kezdj hozzá! Miért nem mindjárt Varga András - vagy akár én, még ma este? Mert 1. én mondattannal egyáltalán nem foglalkozom. 2. Amig a reménybeli ÚJ magyar nyelvészet nem érti meg, hogy mik azok a GYÖKNYELVEK, addig úgyse lesz erre képes senki.
A modern „európaiság” ellenérve az, hogy a kis magyar nyelv amúgysem alkalmas a nagyvilágban (értsd az EU-ban) való „részvételünkhöz”. Ezért, hamár hisztériásan ragaszkodunk a magyarságunkhoz, akkor minimum kétnyelvűnek kell lennünk (plusz angol, esetleg spanyol, német). Emiatt, szerintük az a jó a magyaroknak, ha minél könnyebben tanulnak „más nyelveket”. Ahhoz pedig a nem-magyar nyelvtanozást ajánlatos elsajátitani – az általános iskola első osztályától.
Összbenyomás Dr. Révész Péter előadásáról – a minoszi lineális A és a krétai hieroglifák megfejtési kisérleteiről. A tárgyakon fellelhető rovásjelek egymáshoz azonositását, az ehhez vezető 13 kritérium alapján való számitógépes kiértékelést – célravezetőnek tartom. A megfejtések módszertani kérdéseihez kivánok hozzászólni.
A minoszi kultúra hosszú fennállása indokolja (melynek csak a virágkora i.e. 26oo – i.e. 1500), hogy ezalatt nem egyetlen mai (magyar? / ógörög?) nyelvjárás folyamatosságát kell ott feltételezni. És valóban, hiszen háromféle irást is találtak a helyszinen: egy hieroglifás és két szótagirást. A lineális A azonban, aminek megfejtését tűzte ki a szerző, már feltehetőleg egyazon nyelv írása. Így már indokolt, hogy a megfejtést főleg a minoszi kultúrát megelőző, szintén kettős iráskultúrájú (hieroglifás és rovásos) ős-magyar nyelvre “ráolvasva” igyekszik keresni – de nemcsak. A szerző mind a magyar rovás és nyelv, mind a lineális A, mind pedig a minoszival szomszédos (de későbbi) Cariak hangirás (milyen nyelv?) együtt-analizálásával igyekszik kiolvasni a bemutatott tárgyi leletek irásait. Máris felmerült bennem, hogy az azonosnak tekintett föniciai = óhéber (sémi) rovásjelekhez, amik ismertek – miért nem hasonlitana? De igaza van. Ezek a rovásjelek csak alakilag hasonlók, de a hangértékeik (s ez igazolt, biztos), egészen eltérőek. A szerző azt is hangsúlyozta, hogy az ősmagyar és a minoszi iráskultúra egyaránt agglutinativ (láncragozó) nyelv(ek)re utal. Tehát nem SÉMI (magánhangzókat hajlitgató = flektáló) nyelvtipus.
Krizsa: pedig a földrajzi közelség is adott és időben is kb. “ugyanott” vagyunk. A kérdés az, hogy a sémi és a láncragozó még nem, vagy már nem közös nyelvtipus? Mert az Összehasonlitó Történeti Gyöknyelvészet alapján a sémi és agglutináló nyelvek 1 és 2 mássalhangzós gyökvázai – továbbá ezek kb. 2000 gyökszava, kifejezetten rokonszavak. Következtetés: a még nem (ma is csak keveset) ragozó ős-sémi nyelvben kell látni az európai nyelv-őst – a láncragozás pedig egy későbbi nyelvállapot.
S itt elakadtam. Mert sem a videóból nem tudtam “levenni”, sem máshol nem találom a szerző által bemutatott minoszi irásjelek táblázatait. S enélkül nem lehet további következtetéseket levonni. Kérem a honlap szerkesztőjét, hogy (ha van rá lehetőség, és a szerző is beleegyezik) tegye fel a kérdéses táblázatokat is.
Honfoglaló sír: Magyarosrszágon a X-XI. századból összesen kb. huszonhétezer sírt tártak fel a régészek. Ebből az ilyen honfoglaló sír valamivel kevesebb mint ezer. Pontosabb képet alkothatnánk persze, ha X. századi arányokat önmagukban ismerhetnénk, de sajnos, csak ezek a hivatalos adatok állnak a rendelkezésünkre. Ha feltételezzük, hogy a XI. században már senki nem temetkezett honfoglaló módra, akkor a feltárt sírok számát - jobb híján - megfelezve, a 13500:1000 arányhoz jutunk. Ez is bőven igazolja a László Gyula által hirdetett legalább tízszeres őslakó/honfoglaló arányt.
A Dr. Nagy Ákos "Vércsoportok" cimü vetitett előadása hol látható? Tegnap még itt is fenn volt. Egyebek között a magyarság KM eredetét is bizonyitja. Nagyszerűnek találtam. Az O (kelta, középkelet-Európa, Afrika és ezektől tovább), A (kaukázusi), B (Mongolia), AB (KM eredet lesz) és az RH negativ (baszk) eloszlást az ezekből levonható következtetésekkel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Folytatás, az utolsó mondat maradt le: Most nem kell menni iskolába, mert a fél osztály beteg. Ilyenkor ki kellett hívni a háziorvost, aki igazolta, hogy (ha volt is) nekem már elmúlt…