Minden művet bizonyos szempontok alapján írnak, meghatározott olvasó(k)nak, meghatározott célból. Ami fontos, bekerül, ami nem az nem. Szerintem ennyire egyszerű.
Emlékeim szerint az említett művek egyike sem azzal a céllal készült, hogy a magyarok cselekedeteit teljes részletességgel megírja, hanem hogy nem túl hosszú szövegben elmesélje, hogyan jutottunk oda, ahol a mű írásakor tart az ország.
Ebből a szempontból a pozsonyi csata talán nem volt olyan mérföldkő, amit külön említeni kellett volna.
(Pl. aki ismeri a négy keresztény evangéliumot, az tudja, hogy bár ugyanarról írnak, szinte mindegyikben van olyan történet, ami a többiből hiányzik. És van néhány olyan hitbeli kérdés, amelyik egyikben sem szerepel, a keresztények mégis egységesen elfogadták [amíg nem jött ezt megkérdőjelező egyházszakadás].)
Még valami. Keresztény krónikaírók címszó alatt Magyarországon az Árpád-háznak nevezett uralkodók idejében nem ellenséges, külföldi érdekeket szolgáló, pápista vagy egyéb csúnya jelzővel illetendő akárkiket nevezünk, hanem a király és az ország szolgálatában álló embereket. Az egyház ebben az időben Magyarországon a király fennhatósága alatt állt. A királyt pedig az ország választotta.
Kétségtelen, hogy a pozsonyi csata nem szerepel az Anonymus és Kézai által megírt krónikákban, és ez nyilvánvaló bizonyíték arra nézve, hogy már ezeket is "keresztény" szempontok szerint szerkesztették, vagy szerkesztették át. (Mert a pozsonyi csata egyébként tény, bár a helyszínét még vitatják egyesek.)
De azért vigyázzunk!
Hivatalos történetírásunk az ilyen hibákat arra használja fel, hogy krónikáinkat "egy az egyben" hitelteltelenítse, ezáltal félresöpörje az írott forrásokat, hogy a helyükre egy teljesen légbőlkapott őstörténetet állíthasson!
Volt némi hiányérzetem Anonymussal és Kézaival kapcsolatban, ezért utánanéztem és meg is találtam, pontosabban nem találom a krónikáikban az egyik legnagyaobb csata, a 907-es pozsonyi ütközet leírását. Ez azért is furcsa, mert ez olyan, mintha a törökök elleni győztes, világraszóló csatáink közül nem említenénk meg az 1456-os nándorfehérvári diadalt. Miért maradhatott ki a pozsonyi csata krónikáinkból? Már nem emlékeztek rá, vagy kényelmetlen volt a megbízóknak, a keresztény megrendelőknek ennek emlegetése? Anonymusnál sem Vata, sem Gellért, Kézainál csak Vata nem szerepel, Gellért viszont igen. Azért ezek fontos nevek és események. Azt azért tudjuk, hogy a történelemírás mindig propaganda volt, amire több mint 3000 éves bizonyíték is van, II. Ramszesz kádesi csatájának leírása a karnaki nagytemplomban. Ha csak ez az egy írás maradt volna fenn erről az ütközetről, akkor azt hihetnénk, hogy II. Ramszesz fényes győzelmet aratott, a valóságban csúfos vereséget szenvedett, a saját életét is alig tudta megmenteni. Ennek ellenére a felírat a templomban maradt, a fáraó magát odahaza győztesként ünnepeltette. De sok más történelemhamisítás is történt, a történelemkönyvek 80-90%-a közönséges hazudozás, rágalmazás, propaganda, mítoszteremtés (lásd Alfréd Rosenberg A XX. század mítosza) csak egyet említek a XX. századból a sok közül, amit szerintem mindenki ismer: Katyn. - Ezt csak azért írom, mert a saját, Kézai és Anonymus krónikáit is kritikusan kell olvasni - szerintem, habár egyesek árulásnak veszik, ha kétségbe vonja valaki akár csak egyes részek hitelességét is.
Grandpierre Attilához: neki van egy könyve, ha jól emlékszem Héliosz-elmélet a címe, ahol ő a Napba többet lát bele, mint ami: egy fizikai , magfúziós égitest. Magyar Adorján "beszélgetése" a szarvasokkal nem nagyobb tévedés, mert én jobban el tudnék beszélgetni egy hús-vér, esetleg háziasított szarvassal, mint a mai érvényes besorolás szerint élettelen Nappal, vagy a bibliai el nem hamvadó, égő csipkebokorral.
Némi kommentár az újabban felfedezett hazai újkőkori körépítményekhez:
Ha igaz az, hogy egész Európában 150-200 ilyen építmény nyomait fedezték fel eddig, akkor a Kárpát-medence ebből a szempontból is kiemelkedő jelentőségű hely, hiszen ennek közel a fele itt található. Lehet hogy több, mivel már húsz évvel ezelőtt is több mint hatvanról számolt be Makkay János német nyelven megjelent könyvében (amit magyarra szerintem azóta sem fordítottak le). De amint a cikk is bizonyítja, a modern eszközökkel az akkoriaknál jóval több az ilyen felfedezés manapság idehaza. (Biztosan tudható például, hogy csak Baranya megyében legalább 14 van.)
Nem igaz viszont az, hogy ilyenek kizárólag a Dunántúl nyugati felén (és Nyugat-Európában) találhatók, hiszen az Alföldön is akad jónéhány, de akad Erdélyben is, mondjuk pl. Kisompolyban Gyulafehérvár mellett, (ami ráadásul ugyanolyan kőépítmény mint Stonehenge,) és az Alföldön is, pl., Füzesabony, Herpály és Polgár környékén, de a szlovák régészek a Felvidék keleti részén is találtak már sokat, beszámolóikat Varga István révén ismerhetjük. Polgár környékén mellesleg magam is felfedeztem egyet, ami máig sincs hivatalosan publikálva. (Összesen négy van csak ekörül a település körül.)
Továbbmenve: érdemes elővenni azt az 1994-es információt, hogy például a Polgár-Csőszhalom dombon talált ötszörös körárokrendszer megépítéséhez kb. 40 000 m3 földet kellett megmozgatni! (1994-ben volt egy részleges feltárás Raczky Pál (MTA) vezetésével, beszámolója a neten is elérhető a nyíregyházi Jósa András Múzeum 94-es évkönyvében.) Ez a körépítmény hazai viszonylatban átlagosnak mondható, Stonehenge-nél viszont háromszor nagyobb, (de akad ötször nagyobb is!) és minimum 3000 évvel idősebb mint Stonehenge. De vajon hány ember kellett ennek a megépítéséhez? Ne felejtsük el, hogy akkoriban (7300 éve) még nem használtak fém eszközöket !
És aztán menjünk tovább: hatvan, nyolcvan, száz körépítményhez mennyi ember kellett? Mit ettek amíg árkot ástak? Ki termelte meg a szükséges élelmiszereket? Ki és hogyan irányította ezeket az építéseket, hogyan vehették rá az embereket arra, hogy részt vegyenek ezekben? Hihető-e még, hogy a honfoglalás előtt alig lakott volt a Kárpát-medence?
Magyar Adorján valóban nagy ember volt, magam is a tisztelői közé tartozom. Meg kell azonban említeni - ha már itt tartunk, - hogy elméleteiben keveredik a mítosz és a valóság, és ez bizony nem mindenki számára elfogadható. Példának okáért: Magyar Adorján az őseinkhez beszélő szarvasokról is ír. A hozzám hasonlóan földhözragadt gondolkodásúak a beszélő szarvasokkal nem tudnak mit kezdeni, mert fizikai képtelenségnek tartják az ilyesmit. (Valószínűnek tartom, hogy igazából honfitársaink 98 %-a is hasonlóképpen gondolkodik.)
Minden további nélkül megértem hát Grandpierre Endrét vagy Attilát, ha ők ezzel nem akarnak közösséget vállalni, miközben a kézzelfogható, tényekre alapozható magyar történelem megítélésében (velem együtt) ugyanoda jutottak, mint Magyar Adorján.
Csak egyet javasolhatok: ne egymás hibáit keresgessük, ne egymással vitatkozzunk, mert ez nem visz előbbre. Fogadjuk el mindenkitől azt, amit bizonyítottnak látunk, és ne foglalkozzunk azzal, ami nem feltétlenül az, vagy más kategóriába tartozik!
Csontos Péter nem akadémista, "csak" történész, mert Antallék "megfurták" a Magyar Őstörténeti Kutatóintézet felállítását, ő azóta szabadúszó. Nem is várt hasznot a könyv kiadásából, csak megjegyeztem, hogy nem lett belőle, mert már ezt is hallottam néhány helyen.
Nem Magyar Adorján találta fel a spanyol viaszt, de ő támasztotta alá saját kutatásból származó rengeteg adattal, hiszen amíg ez nincs meg, addig az egész nem más, mint teória, legenda, mítosz, és így az lehetne a Tarih-i Üngürüsz, Kézay és Anonymus is (bántás nélkül mondom, hiszen a papír sok mindent elbír, még a "szent" Bibliát is). Azért az elég furcsa, hogy Grandpierre Endre és fia, Attila sem említi meg sehol anak az embernek a nevét egyik írásában sem, aki az egyik legnagyobb, legaprolékossabb munkát elvégezte ezen a területen, míg a külföldieket igen.
Werbőczy István nekem a Hármaskönyvéről ismertebb, amiben a magyar nemzetiségű jobbágyságnak csak annyi "jogot" hagyott, hogy tulajdonképpen bármikor éhenhalhatott idegen nemzetiségű uraiért, a papságért (kb. 62 pontban írja le a jobbágyság megnyomorítását).
Sem hasznot, sem a költségeink megtérülését, SEM AZT REMÉLNI, hogy ne nekünk legyenek kölltségeink a saját kis pénzünkből. Ha a hatalmi érdekekkel szembeszállsz, az a legkevesebb, hogy Te állod a veszteségeket, amik ezzel járnak. Én is állom.
Őszintén sajnálom, hogy rögtön egy kis korrekcióval kell kezdenem: szó sincs róla, hogy Magyar Adorján találta volna fel a spanyolviaszt, a magyarság kárpát-medencei eredetét! (Ezt maximum a Csontos Péter-féle akadémisták állítják, mint pl. a hivatkozott linken is.) Előtte ezt már sokan megírták, nyilvánvalóvá tették, mint például Baranyai Decsi János, Werbőczy István, Király György, vagy éppen Marjalaki Kiss Lajos.
De ha jobban belegondolok, még a Kézai és az Anonymus-féle őskrónikák is elismerik az itt élő "szolganép" meglétét és továbbélését amikor ennek meghódításáról írnak, nem is beszélve már a Tárih-i Üngürüszről, miszerint Hunor népe a saját nyelvén beszélő népet talált itt.
Szó sem lehet tehát holmi Magyar Adorján-plágiumról Grandpierre K. Endre esetében.
Ami pedig a kiadásokat illeti, magára vessen az, aki ebből hasznot akart húzni!
2015.08.13 10:25
suhu
„ Kromek Pál Hozzászólásához...
A nevem Suhajda Gábor, most látom, hogy ez lemaradt.
1. A szarmata leletek valójában csak szarmata koriak, így azok nem csak a szarmatáké, hanem a velük együtt itt élő ősnépé, és a korábban beköltöző szkíták utódaié is.
2. A szarmaták is szkíták voltak, ezt számtalan forrás bizonyítja, de egyetlenegy sincs, amelyik germánnak, vagy indogermánnak állítaná őket. Minden efféle állítás tehát hamisság.
3. Rendre visszatér a minden alapot nélkülöző nomád jelző, miközben a leletek egyértelműen letelepedett kultúráról, településekről szólnak. Úgy látszik, hibás történelmi ismeretekkel rendelkező régészeink nem tudnak megszabadulni ettől a tévképzettől sem.
4. Megint egyszer igazolódott, hogy itt a leletek tömege, relatív sűrűsége a világon egyedülálló, felejtsük hát el végre a bármikor is üres Kárpát-medencét!
5. A megtalált leletek nagy részét most is gond nélkül bele lehet illeszteni a hazai sorba, így még az itt megjelenő szarmata KORI kultúra is csak részben tekinthető pártus-"iráni" eredetűnek.
Kromek Pál hozzászólásához Csontos Péterrel kapcsolatban (Magyar Adorján - Ősműveltség)
Csontos Péter - és én is - azt nem értettük, hogy egy kézíratot hogyan nem tudott az emigráns magyarság több mint 20 évig kiadni, állítólagos pénzhiány miatt. Ha az emigrációnak nem volt pénze rá, miből lett volna a Kádár-rendszer Magyarországán egy fiatal, kezdő embernek? Arra Tomorynénak mégiscsak volt pénze, hogy lefilmeztesse, majd Xerox másolatot készítettesen róla, amit Magyar Adorján 1978-as halála után meg tudott küldeni magyarországi kedvencének, Grandpierre K. Endrének, aki ettől a kutatási adattól megtáltosodva, hihetetlen pályát futott be. Tette mindezt anélkül, hogy Magyar Adorján nevét akár a szövegeiben, akár a bibliotékában megemlítette volna. Csontos Pétert - aki nemcsak "őstörténeti kiadványokkal kereskedő ószeres", hanem turkológus történész - ez zavarta, és az a vélt/sejtett szándék, hogy így akarják Magyar Adorján munkáját elorozni és sajátként eladni az epigonok, mint ahogy Péter egyik írásában néhányat be is mutat közülük: (http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=eladasos&pid=58001).) Pétert a rendszerváltás előtt kiválasztották az MTA keretén belűl felállítandó Magyar Őstörténeti Kutatóintézetbe munkatársnak, aminek feladata a rogyadozó finn-ugorizmus helyett valós magyar őstörténeti kutatás lett volna, de 1990-ben Antall József a tervezetet egy tollvonással áthúzta, mert ő "keresztény Magyarországot" akart. Péternek az egész kiadásból anyagi haszna nem származott, sőt még ő járt a könyvesboltokba az eladott példányok kiadói áráért - sokszor nagyon késve kapta meg, magyam is voltam vele többszőr, például a mai Magyar Demokrata tulajdonosánál, Bencsik Andrásnál. Többszőr mondta, hogy a könyvet ne olyan drágán adják, hiszen kb. 60-70 százalékos haszonkulcsot raktak rá a kiadói árra, de hiába.
Az Európai Unió, mint ahogy 2ooo éve, ismét gyarmatosítani akar. A legértékesebb és még soha nem "betörhető" területek (a kiváló termőFÖLD), a KM és persze a görög álomszigetek. Befektetnek (a maguk hasznára) és eladósítanak - hogy szótfogadj végre!!! BE SE KELLETT volna menni. Kimenni bármi áron!
Nagyon érdekes, hogy a régészeink nem veszik észre, hogy ezek a "nagyrévi" paticsfalak itt nem előzmény nélküliek. Amúgy a kultúra egyéb jellemzői sem azok, de mégis, ezúttal is kötik az ebet az idegen karóhoz.
Persze mindig utánanézek a kijelzett információknak, vagy linkeknek, akkor is, ha az nem az én nyelvészeti területem. Kromek "gravett-finn" párhuzama minden összehasonlító nyelvészeti valószínűség szerint is ttelitalálat.
K.Pál - üdvözlöm! - nyelvészeti irányával azonban nem értek egyet. Szerintem a történeti gyöknyelvészet csak különböző nyelvek összehasonlításaként definiálható. Legalábbis én nem látok lehetőséget arra, hogy EGYETLEN MAI nyelven belül is (amik szókincsbeli jellemzői is modern koriak), helyes volt elindulniuk az említett, általam is nagyrabacsült, gyökkutató elődeinknek.
A gyöknyelv nem toldalékolt nyelv. Pedig a magyart a szabályok toldalékolják.
A magyar nyelvben a toldalékok zöme is gyök, lehet, hogy elavult, vagy használaton kívüli, de gyök.
Magyarországon István korában letértek a hivatalos beszédben a magyar nyelvről ezt a germán és a latin váltotta fel. Az addigi kultúránkat, ami a gyöknyelvre épült felváltotta a latin-germán alapú toldalékolás. Nyelvtörténeti szempontból ez az „Ó-magyar kor”. Érdekes elolvasni az ide vonatkozó érettségi tételt. link Összehasonlítva azzal, ahogy én fogalmazom meg ezt a kort link2.
A lényeg: a gyök, nem szótag.
A magyar gyöknyelvészetben, felejtsük el a szótagolást, az elválasztás szabályait, és a helyesírást, mert nem jutunk egyről a kettőre. Akkor csak a véletlen egyezések halmazát sorolhatjuk.
A nélkül, hogy kitérnék a gyökelemzésre, amit természetes módon Varga Csaba, Kiss Dénes, Maráczi László, Magyar Adorján, és Czuczor-Fogarasi gondolatait követve építek, egy linket még elhelyezek ahol az előbb említett szót elemeztem, fenntartva az itt elhelyezett előző leírásom. Tönköly
A jelenlegi legnagyobb kihívás előttem az i.e. Kárpát-medencei „magyar nyelv” azonosítása. Most ezen dolgozom.
Szóba került valamelyik hozzászólásban a finn nyelv. Igen, én is Kárpát-medencei eredetűnek gondolom, vagy tíz éve kifejtettem. Én az utolsó gravettiek távozásához kötöttem. Az utolsó gravetti kiáramlás cirka 18 ezer éve történt. Vagy 10-15 éve írtam, ha érdekel valakit, megkeresem. Még a finn gondolathoz egy mondat. A magyar nyelv alaphangja a „B” hang. Ezt a finn nyelv jelenleg nem használja.
Érdekelne, ha megtudnád adni a linket, hogy Varga Csaba hol foglalkozott ezzel a szóval: tönköly
Nem tudom ki ez a Deák István, de azt világosan látja, hogy a magyar élet nem a honfoglalással kezdődött, és hogy az akkor itt élőket nem lehet kihagyni a magyar őstörténetből. Hogy aztán ezek nem csak az avarok meg a hunok maradékai voltak, az a finnugrista történelem cáfolata szempontjából majdhogynem részletkérdés, - a totális finnugor bevonulás mindenképpen mese. A teljes igazság pesze sokkal messzebbre visz.
Hurrá! Imre linkjének a második szakaszát egy-az-egyben visszaigazolja a finn-magyar-héber összehasonlító gyöknyelvészet. Pedig én a történeti-régészeti ismerekről semmit nem tudtam:-))).
Igen. 1o.ooo évnél régebben vált szét a mostani "északi populáció" a KM nyelvűektől. A KM szubsztrátnyelv azóta (a legészakibb területeket kivéve, de azok nyelvei is hasonlítanak még egy kicsit) - mindenhova elterjedt Eurázsiában.
Ó, hát ez... hálás köszönet mindenkinek aki ezt kiharcolta. Namost vége a letagadásnak, meg a "török" ogham írásnak (ami lehet vagy 5ooo évvel későbbi...). A 22 betűs latin írást nagy keservesen illesztettük végül, sok kettősbetűvel, a szükségleteinkhez, de az írásemlékeink nyomorékok. Tessék mindenhol hangoztatni, hogy NEM a Halotti Beszéd reprezentálja a korabeli magyart nyelvet. Az avarok - szerintem - már magyar nyelvűek voltak. Az avarok és az avar rovás... szerintem ez volna a következő cél.
Ősi írásunk a rovás, az ISO/IEC 10646:2014 nemzetközi szabvány nemzeti bevezetéseként MSZ ISO/IEC 10646:2015 hivatkozási számmal közzététetett a Magyar Szabványügyi Testület hivatalos lapjának, a Szabványügyi Közlönynek 2015. július 1-i számában. http://www.magyarrovas.hu/?func=cikk&id=magyar-nemzeti-szabvany-lett-osi-irasunk
Kedves igaz történelem iránt elkötelezett társaim!
A félelmem már nem félelem, hanem igazolt tény. Nem lesz temetés, nem kíséri a hamvakat, a maradványokat végső útján a jelenlévő tömeg. Morvai - rossz tanácsadokra, vagy saját egojára hallgatva? - csupán az igazságot (hogy Petőfi 1823-1856-ig élt és Barguzinban halt meg) pártalapításra használja fel ("hol katolikus, zsidó és cigány megfoghatja egymás kezét"), s ezzel a földig égeti a kegyelet gyertyáját, azaz a mi életünkben már nem lesz a költő óriásnak nemzeti kegyeleti temetése.
Morvai, a rendelkezésére álló csontarabokat (a test 66-99%-a Hankó Ildikó tudtával vagy részbeni tudomásával egy kolostorban van elhelyezve), néhány ujjpercet és csontdarabot egy betonszarkofágba helyezte el a Fiumei úti temetőben, ahol hivatalosan nem tudnak sem temetésről, sem Petőfi sírjáról és a magyarországi oldalági és a barguzini egyenesági leszármazottak sem vesznek részt a temetésen.
Maradt az irodalomtörténeti kutatás, amelyet az MVSZ által létesített Petőfi Intézet folytat tovább (mást ez már nem érdekel, hiszen 10-ből 1, hanem százból, csak a forradalmi felvonulás lehetőségét kereste a Petőfi ügyben), amely eleve kudarcra van ítélve. Ugyanis semmilyen cél nem szentesít eszközt. Szomorú magyar valóság a magyar műveltség teljes feledésbe merítettségében.
Természetesen. Csupán nem feltétlen így és oda, s a legkevésbé sem hatalom politikai szándékkal, ahogy Morvai meghirdette, azaz az egy hónappal későbbi nagygyűléssel a Hősök terére meghirdetve. A koponya Kiszely özvegyénél, Hankó Ildikónál van, avagy még nála sem. Ugyanis - állítólag Hankó Ildikó arra hivatkozva nem adta ki Morvainak, hogy - Kiszely néhány megbízható emberre hagyta, hogy akkor adják ki az őrzés helyét, ha annak eljött az ideje (hogy ez mit jelent, nem tudni). Úgyhogy Morvai úgy rendezi meg a temetést, hogy nincs nála a koponya, csupán a a koponya nélküli maradványok.
Katalinnak lehetne igaza, ha ez valóban temetési szertartás volna, azonban, amint írtam: nem éppen az, aminek látszik.
- a Petőfi sírral rendelkező család nem járult hozzá (nyilván politikai nyomásra), hogy oda temessék édesanyja mellé (ha egyáltalán még ott vannak a maradványai, hiszen egy éve felújításra hivatkozva, elparavánozva megbolygatták a sírt, aztán a felújításnak nyoma sincs, de behatolásnak igen).
- Morvai megszakította a kapcsolatot az MVSZ Petőfi Bizottságával, holott ő is alapító tagja volt, s e bizottságnak köszönhető, hogy majd 20 éves hallgatás után már nem lehetett tovább takargatni a Petőfi ügyet.
- A temetést úgy hirdette meg, hogy összekötötte egy hónappal későbbi politikai nagygyűléssel
- Sportcsarnokban rendez szertartást
- Senki más nem nyilatkozhat a nagyrendezvényen, csak Morvai Ferenc
Petőfi Sándor holtában való meggyalázása és a magyar nemzet megalázása?
A Magyarok Világszövetségének Petőfi Sándor Bizottsága július 15-én rendkívüli sajtótájékoztatón ismerteti álláspontját a július 17-re meghirdetett „Petőfi-temetésről”. A sajtótájékoztatót tartják:
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke
Fuksz Sándor, az MVSZ elnökhelyettese, az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának koordinátora
Kiss Endre József, az MVSZ Elnökségének tagja, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának igazgatója
Mégsem értek egyet. A fájdalmat, a tetem csonkolását is vállalni kellett, mert így TÖBB történt, mintha ez nem történt volna. Ez még akkor is "megtörtént" dolog, ha csak kiabáló kétségünket fejezi ki: nem tudjuk biztosan, mi történt Petőfivel.
A másik meg az, hogy nem tarthatták maguknál, lakásban? hol? Petőfi (bármilyen tetem) csontjait, mert az jogi (brutális) következményekkel járt volna. Tehát el kellett temetni.
"Az előző hónapban láttam a TÖNKÖLY szóra voltatok kíváncsiak. Nekem egyszerű magyarázatom van. Két gyökből áll a TÖNK - KÖLY. "
Kedves Pali, őszintén szólva furcsa ez a megfejtés, megköszönném, ha megmagyaráznád!
Hivatalos nyelvtanításunk a szótagolás szabályai szerint TÖN-KÖLY-re bontaná a szót, míg pl. Varga Csaba elvei szerint a TÖNK-ÖLY lehet a helyes felbontás. Kíváncsian várom a magyarázatot!
Mint bizton tudjátok, Morvai hajthatatlan maradt és a jövő héten temetést rendez egy sportcsarnokban, majd a Fiumei út fejfái alatt.
Morvai önfejűségének köszönhető, hogy megtalálták, s megmentették Petőfi csontjait, s ugyancsak önfejűségének köszönhető, hogy a temetés ezer sebből vérzik. S önfejűségében mégis annyira naiv, hogy elhitte, politikai alkuval (az életveszélyesen fenyegető háttérhatalommal a jelenlegi politikai vezetésen keresztül kötött kompromisszummal) elér valamit. Az alku tárgya sem változott évtizedek alatt. Az MVSZ-szel semmit, az MVSZ nélkül lehet "valami". Aztán ő is, mint mások, később veszi észre csupán, hogy az a "valami" önmaga dugájába dőlő torzó, avagy mérföldekre szaglik.
Száz szó is egy: Petőfi csontjai (megtalált feje) nélkül, egy eldugott helyen temetést rendezni (csakazértis) = ????? (válaszolja meg magának mindenki!)
Petőfit hősként kellene, a Hősök terén, a Hősök sírjában elhelyezni, ezt kellene egységesen követelni, s a háttérhatalommal folytatott alkut pedig a politikai hatalomnak nevezett bábjátékosokra hagyni (ahogy eddig, úgy most is, a gyomorforgató nyelvcsapásokat rájuk hagyni). Én így látom ezt is. Nem kellene "az oszd meg és uralkodj" elvnek megfelelni. Következetesen kellene haladni tovább (Morvai+MVSZ+...), s a többit a Jóisten intézi.
Jómagam éppen akkor tárgyalok többedmagammal a polgármesterrel (elfogadtuk a meghívást, s csak utólag vettük észre, hogy ez az a nap), tehát nem megyek sem a sportcsarnokba, az "ünnepi" műsorra, sem az eseményre, hogy végignézzem hogyan temetik el "fejetlenül" egy óriás maradványait. S mivel, ha nem volna jó okom a távolmaradásra, valószínű elmentem volna - na nem a sportcsarnokba - és tanúja lettem volna, hogy nem ér véget egy óriás golgotája, a polgármesteri meghívás a tárgyalások folytatására némi megkönnyebbülés is, holott annak is éppen kegyelet avagy kegyeletsértés a legfőbb témája.
Itt (Fehérvárott) állványerdőt emelnek azon a helyen, ahol 15 király és megannyi királyné síremléke fekszik jelöletlenül és agyonvitatva, s szakrális szertartásjátékra hivatkozva dalestet szerveznek 3 napig a hajdani bazilika romjain helyet foglaló öltönyös, nyakkendős és nyaksálas 2000-es társaságnak (elit), ott pedig nagy tömeget (népet) és nagy fel- és megindulást remélnek nyíltan a költőóriás legkevésbé sem szakrális, s még végtiszteletének sem nevezhető rendezvényére alapozva.
Mindegyik ugyanazon a vonalon halad: azt hiszik, a cél szentesít, holott csak az út lehet igaz. Félek, ez az út sem az, aminek látszik.
A konkollyal kapcsolatban megjegyezném, hogy van az a szegfűféle növény, amit Kromek Pál említett, és van a Bibliában szereplő konkoly, ami pázsitfűféle, a búzának közeli rokona. Tudományos megnevezése: szédítő vadóc (Lolium temulentum). Azért (volt) veszélyes gyomnövény, mert hasonlít a búzára, és ha belekerül a búzalisztbe, azt elkékíti és megmérgezi.
Üdvözletem mindenkinek. Említettem, hogy a magyar nyelvel, annak elmásított vonatkozásaival foglalkozom. Első sorban Magyar Adorján gyök elképzeléseit folytatva. Főleg, a gyökhangok, (mássalhangzók), hangpárok, és gyökök, majd a ragozás és a szavak jelentésével. Ősi képi tartalmával. A magyar nyelv erre épül ezért értjük, és ezért tanulják mások nehezen. Sajnos a nyelvi reformok, a nyelvújítás, a nyelvünktől idegen szabályok manapság eltakarják a nyelv ősi tartalmát, ezért kialakultak, létrejönnek olyan mesterséges képződmények a nyelvünkben, melyek tönkreteszik. Még ismerem a somogyi nyelvjárást abban élek. Ezért nekem könnyű visszanyúlni a forrásokhoz.
Az előző hónapban láttam a TÖNKÖLY szóra voltatok kíváncsiak. Nekem egyszerű magyarázatom van. Két gyökből áll a TÖNK - KÖLY.
Érdekeség:
Amikor gyerek voltam a kisparasztoknál és a T.Sz-ben is szorgalmazták a tönkölybúza vetést. Akkoriban valószínű a Szovjetunióból hozták a magot. Most is előttem van a búza: rövid szárú, erős, tömör búzafajta, kevés szalmával, de jól aratható, nem dől meg, közepes hozamú. Hát ilyen a tönkölybúza. Ősi búzafajta, (nem zabféle) már nyolc ezer éves egyiptomi feltárásokban is fellelték. Újabb régészeti feltárások, az Alpok déli lejtőin is említik. Tudomásom szerint jelenleg, az Osztrák- Német régészet is bizonyítani kívánja a Kárpát-medencei eredetét.
Szóval a TöNKÖLy szó magyar eredetéhez nem fér kétség, már a kinézete is olyan mint a TÖNK. És ha sok a búza akkor előfordul benne a konKOLy. A KoLY-KöLY gyökpár, (magas és mély hangrendű, hangváltással) (A konkoly vagy vetési konkoly a szegfűfélék családjába tartozó, 50–70 cm magas, világszerte elterjedt vetési gyomnövény) A magas hangrendű hangok az isteni szint a mélyhangrendű a földi szint. Isten csupa magas hangrendű, ördög mély, ellentétpárok a nyelvünkben. Hasonló ellentétpár a KoLy-KöLy azaz a TönKöly és Konkoly. Kedves Imre és Miklós.
Úgy látom nem lelett volna beidéznem azt a bejegyzést. Nem szerettem volna vitát. A szándékom egyszerű, szerettem volna, hogy lássátok. Aki írta, elkötelezett híve és rajongója az említett íróknak.
Csak ne arról vitatkozzunk, hogy ki a nagyobb magyar, ki költött többet valamire, ki vesztett, ki keresett rajta, mert ez méltatlan a magyarság ügyéhez.
Anélkül hogy 5-ikei hozzászólásod helyességét kétségbe vonnám szeretném mégis más megvilágításba helyezni. Amit magam sem helyeslek az az, hogy a szerzők viselkedését ne kritizáljuk. Ezt akár személyeskedésnek is lehet venni. Azzal azonban, hogy írásait boncolgassuk, sőt esetleg helyreigazítsuk, vagy szakszerüen bíráljuk igenis messzemenően egyet értenék. Sőt én írásomban külön kértem is az olvasóimat hogy támadják esetleg kifogásolják írásomat.
Ha a megállapításaim gyenge lábon állnak akkor annak tisztázása az igazság megismerésének egy nagyszerű lehetősége. A lényeg hogy maradjunk szakmai téren és kerüljük a személyeskedést.
Látom én is, hogy a mi oldalunkon álló kutatók (vagy híveik) időnként összekülönböznek, rivalizálni kezdenek egymással. Nem tartom szerencsésnek, mert ezek a viták nem erősítenek, hanem gyengítenek benünket. Én a magam részéről mind Magyar Adorjánt, mind Grandpierre Endrét tisztelem, és állítom, hogy mindkettőjük munkássága jelentős mértékben hozzájárult a magyar ősmúlt tisztázásához. Minden tiszteletem azoké, akik a radiokarbonos kormeghatározás forradalmi eredményeit megelőzve rájöttek arra, hogy a hazai őskultúra ősibb még a Mezopotámiainál is, és a modern genetika szintén világraszóló eredményei nélkül is hitték és állították, hogy a magyar nyelv és nép egyértelműen európai eredetű.
Minden korban bátorság kellett ehhez, mert a hatalom szele mindig más irányba fújt. Igen kevés ember képes arra, hogy igazáért-magyarságáért vállalja a gúnyolódást, a kirekesztést, esetenként a meghurcoltatást is. Becsüljük meg őket, és fogadjuk el mindegyiktől azt, ami szerintünk beleillik a valóságba, s felejtsük el vélt vagy valós gyengeségeiket! Biztos vagyok benne, hogy csak ezáltal juthatunk előbbre.
...folytatás 3. Endrét is nagyon jól ismertem, többször egyengettem chicagoi útjait, előadásait. Zseniális ember volt Endre, volt benne egy egy jó adag egoizzmus is. Egyik itteni útja aékalmval egy jó magyar családnál szálásoltuk el egy pár napig. Egyik nap a házigazdáknak mind dolga volt és Endrét nem akarták a házukban egyedúl hagyni, nekem éppen volt időm és válaltam a testörségi feladatot. Gondoltam jó alkalom less vele hosszan elbeszélgetni. Én mint rováskutató sok érdekes újdonséggal szolgálhattam volna számára, de az lett belőle, hogy nagy elősdást tartott nekem az ő őstörténelmi munkáiról. Amikor rám kerűlt a sor, elkezdtem, de vagy két perc múlva azt látom hogy az asztalnál űlve mélyen horkol. Na, gondoltam , szegény ennyire ki van merűlve nem szabadna traktálnom. Szépen elhallgattam, a negy csendre fekébredt és a legnagobb energiával és életerőveé folytatta az ő előadását. Mint érdekességet jegyeztem meg ezt, nem nehezteltem rá, de nem is tudtam elfelejteni. Különben nagyon élvezem zseniákis írásait, főleg mint őstörtlnelmi detektív tehetségét, ahogy például a királygyilosságainkat tárgyalja.
...folytatás: Csontos végűk is kapcsolatba kerűlt Nagyar Csabával , Adorján öccsével, akivel mi is jó kapcsolatban voltunk. Csontos addig mahinált, amig sikerűlt Magyar Csabát ellenünk hangolni, és minket ezáltal leválasztani az egész ügyről. A lányeg azon volt hogy e nagy mű sikeres kiadása az egy Csontos Péter dicsőség legyen, mindenkit kitúrva maga mellől. Eredeti ötlet aaz volt, hogy itt Amerikában is gyűjtsünk pézt arra, hogy lefényképeztessük az egész anyagot újra. Ez nem jütt össze, De Tomory Zsuzsa adott 1500 dollárt Csontoséknak e céllra. Végül is úgy oldódott meg a helyzet, hogy Magyar Csabának volt valami vagyona, amit pénzzé tett és így Csontos szerkesztésével végre megszületett a majd 2000 oldalas ŐSMűVELTSÉG, nagyon szép kiadásban Az elején 20 dollárért árulták, de már ujabban láttam , hogy 80 euróért árulják néhány helyen. Csontos nagy csinnadrattával írta meg könyvbemutató cikkét, és végtelenűl lehordta az ameriaki emigrációt, mert nekümk innen nem sikerúét megoldani a kiadást. Tomori Zsuzsát levénasszonyozta, ahelyett, hogy legalább kis elismessel illette volna pénzadományáért mely talán 10%-át fedezte teljes kiadási költségnek.
Tomory Zsuzsa összegyújtütte hosszú levelezéseit Magyar Adorjánnal, és ezeket rendesen szövegszerkesztővel átirva CD lemezem megörökítette.
Abban nem kételkedem, hoigy Grandpierre K Endre a Zsuzsától kapott anyagot hivatkozás nélkül felhasználta. Endrét is nagyon jól ismertem,
Üdvözlök mindenkit.
Egy a magyarsággal kapcsolatos zárt csoportban tegnap, Grandpiere K. Endréről az alábbi vélemények jelentek meg. Kedves Pál. Tomory Zsuzsát nagyon jól ismerem , már vagy 30 éve nagyon jó barátságban vagyunk. Én itt Chicago egyik kertvárosában lakomm , ő meg tőlem 1 órai autózással a wisconsini határ melletti Szilver Lake kisvárosban. Egész életét magyarságkutatásnak szentele / szenteli, eszményképe Magyar Adorján, akivel annak idején évekig levelezett. Semmit nem ad elő mint sajátját amit Magyar Adorjántól tanúlt. Nála nincs jobb Magyar Adorján kutató és szakértő. Magyar Adorján Ősműveltség című munkáját, hagyatékával együtt Szerbiában őrzik. Már nem tudom mikor, azt hiszem a 60-as években, egy jómódu amerikai magyar, a Magyar család segítségével lefilmezte az egész kéziratot, kihozta Amerikába azzal a szándékkal, hogy szövegszerkesztővel atírja a kéziratot klsőbbi kiadásra. Aztán megbetegedett , meg megidősödött, a filmtekercs (mint 35 mm-es mozifilm) máshoz került, ahonnan egy philadelphiai magyar református pap segítségével Tomori Zsuzsa rendelkezésére bocsátották. Én vittem el Zsuzsát Phiadelphiába, autóval. Tommory Zsuzsa és én írtuk volna át a kézíratot kiadás céljából. Tomory Zsuzsa saját kőltségén elvitte a filmet egy hivatásos fényképészlaboratóriumba ahol kockánként kinagyították és teljes nagyságu Xerox másolatokat csiunáltak, amiről elvileg könnyű lett volna dolgozni. Sajnos maga a film évek alatt sok helyen kiszáradt , rengeteg oldal része túl vagy alúl exponáltak voltak, ami azt jelentette, hogy akár féloldalak is csal hófehérek vagy szénfeleték lettek. Az egész mű kb 70% volt csak olvasható. Ez az olvashatatlanság a teljes terjedelere osztódott meg. Ezért a művet lehetetlen lett volna rekonstruálni, a sok gyönyörű rajzról, ábrálról nem is beszélve.
Mindez a 80-as évek végefelé kezdődött. Ebben az időben még levelezőviszonyban voltam a magyarországi Csontos Péter őstörtrénelmi irodalom gyűjtóvel és kereskedővel. És beszámoltam neki az itteni Magyar Adorján ŐSMÚVEÉTSÉG photopéldánnyáról, amiről azonnal szeretett volna másolatot lapni. Azt is tudattam vele, hogy példányunk nagyuon sérűlt és új felvételekre kenne szükség. Csontos végűk is kapcsolatba kerűlt Nagyar Csabával , Adorján öccsével, akivel m
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Tartozok egy hozzászólással Suhajda Gábornak.
A beidézett szöveg egy zárt titkos fb csoportból származik. Az írója kilétét nem illik megadnom.
Akit érdekel az ott elhangzó beszélgetés, az jelezze és felveszem. A téma a magyar eredet.