Gepidák: kétségtelen tény, hogy a gepida leletek rendkívüli módon hasonlítanak a hunokra. Ráadásul jellemző volt rájuk a koponyatorzítás és a trepanáció is.
További érdekesség: Práczki István szerint a "gepidák" a "gyepüdák" szó leírása gy és ü nélkül.
Csángók és besenyők: Fischer Károly Antal - "A szkíta-szarmata nevek és szavak magyarázata a magyar nyelvből" c. könyvében - már 1917-ben bebizonyította, hogy a szkíták nyelve azonos volt a magyarral.
Angela Marcantonio írásai alapján annyit biztosan kijelenthetünk, hogy a magyar nyelv finnugor eredete egyáltalán nem tekinthető tudományosan bizonyítottnak, merő hipotézis mind a mai napig. Még messzebre is juthatnánk, ha a szerző tudná, hogy a magyar nyelv nem a honfoglalással került be ide a Kárpát-medencébe.
Szabédi Lászlót is ugyanez a korlát akadályozta a továbblépésben.
Elmaradt rendszerváltás: a cikk magyarázatot ad arra, miért tart még ma is ott a magyar nyelv és történelem kutatása, ahol tart. (Legalábbis ami a "hivatalos" kutatásokat illeti.)
A rovásírásról: Fentieket olvasva már nem is tűnik meglepőnek, hogy 1803-ban Kiskunhalason a jegyző (Tooth János) még el tudta olvasni a környékbeli juhászok fenyegető rovásírásos üzenetét. (A rovásírásos fa lapok és a jegyzőkönyvek még ma is megvannak, ld. A kiskunhalasi írástudó juhászok hagyatéka! c. írást)
Mezolitikum: ma már több mint 150 ilyen lelőhelyről tudunk idehaza. (A teljes Kárpát-medencéről nincsenek adataink.) Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az itt élő közösség játszotta a főszerepet az újkőkori Vonaldíszes kultúra létrehozásában is, nem pedig az eddig feltételezett déli bevándorlók.
Ez a "tudományos áttörés" persze csak félig áttörés, hiszen a kutatók még mindig nem jutottak el a valódi kezdetekig, az újkőkorig. Azt már látják, hogy a "népvándorlás" kori alapnépesség genetikai rokonságban állt a körülöttünk élő európai népekkel, (mint ahogy a mai népesség is genetikai rokonságban áll velük,) de ennek okát - a genetikai jelzők és a népesség terjedési irányát - még mindig fordítva képzelik el. Valójában ennek a rokonságnak az oka az újkőkori kárpát-medencei "népességrobbanás", és az azt követő kiáramlás, ahogy azt már sokszor, sokan megírták.
Gepidák: kétségtelen tény, hogy a gepida leletek rendkívüli módon hasonlítanak a hunokra. Ráadásul jellemző volt rájuk a koponyatorzítás és a trepanáció is.
További érdekesség: Práczki István szerint a "gepidák" a "gyepüdák" szó leírása gy és ü nélkül.