"A Besenyők magyarral egyező nyelve: Tény, hogy az Etelközben és az Al-Dunánál még a XIII. században is többségben élő besenyőkre és kunokra rátelepedett oláhok nyelvében még nyomokban sem mutatható ki török hatás! Márpedig ez török nyelvű besenyők esetében elképzelhetetlen lenne. Magyar nyelvi elemek és kölcsönszavak ugyanakkor nemcsak hogy az erdélyi és moldvai, de a havaselvei , sőt dobrudzsai oláhok nyelvében is nagy számban mutathatók ki. S a helynevekre is ugyanez áll: Moldvában és Havasalföldön nem lehet török helyneveket kimutatni, magyar nyelvből származtathatókat annál inkább. Ha egy népcsoport átveszi egy másik nép nyelvét, az vagy tökéletesen kicseréli nyelvét, vagy a saját logikájához és nyelvtanához nyomorítja hozzá, benne hagyva egy sereg árulkodó idegen elemet, de az átvett nyelv eredeti struktúráját teljes egészében megőrző dialektust nem képes teremteni! Egy nyelvnek nem lehet egyidejűleg a kiejtését rosszul, a legfinomabb logikai struktúráját pedig jól megtanulni” (Kánnai Zoltán: Besenyők és úzok)
Michelangelo Naddeo írja a 10000 éves magyar kontinuitás c. könyvében: "A magyarok hibája, hogy az első technológiai tömegpusztító játékszer (a bronz kard) az árják kezére kerülhetett."
Továbbá: "A bronzkori Európában nincsenek "indoeurópai" kardok: az öntőformák Pannóniában voltak!"
Gepidák: kétségtelen tény, hogy a gepida leletek rendkívüli módon hasonlítanak a hunokra. Ráadásul jellemző volt rájuk a koponyatorzítás és a trepanáció is.
További érdekesség: Práczki István szerint a "gepidák" a "gyepüdák" szó leírása gy és ü nélkül.
Csángók és besenyők: Fischer Károly Antal - "A szkíta-szarmata nevek és szavak magyarázata a magyar nyelvből" c. könyvében - már 1917-ben bebizonyította, hogy a szkíták nyelve azonos volt a magyarral.
Angela Marcantonio írásai alapján annyit biztosan kijelenthetünk, hogy a magyar nyelv finnugor eredete egyáltalán nem tekinthető tudományosan bizonyítottnak, merő hipotézis mind a mai napig. Még messzebre is juthatnánk, ha a szerző tudná, hogy a magyar nyelv nem a honfoglalással került be ide a Kárpát-medencébe.
Szabédi Lászlót is ugyanez a korlát akadályozta a továbblépésben.
Elmaradt rendszerváltás: a cikk magyarázatot ad arra, miért tart még ma is ott a magyar nyelv és történelem kutatása, ahol tart. (Legalábbis ami a "hivatalos" kutatásokat illeti.)
A rovásírásról: Fentieket olvasva már nem is tűnik meglepőnek, hogy 1803-ban Kiskunhalason a jegyző (Tooth János) még el tudta olvasni a környékbeli juhászok fenyegető rovásírásos üzenetét. (A rovásírásos fa lapok és a jegyzőkönyvek még ma is megvannak, ld. A kiskunhalasi írástudó juhászok hagyatéka! c. írást)
Mezolitikum: ma már több mint 150 ilyen lelőhelyről tudunk idehaza. (A teljes Kárpát-medencéről nincsenek adataink.) Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az itt élő közösség játszotta a főszerepet az újkőkori Vonaldíszes kultúra létrehozásában is, nem pedig az eddig feltételezett déli bevándorlók.
Ez a "tudományos áttörés" persze csak félig áttörés, hiszen a kutatók még mindig nem jutottak el a valódi kezdetekig, az újkőkorig. Azt már látják, hogy a "népvándorlás" kori alapnépesség genetikai rokonságban állt a körülöttünk élő európai népekkel, (mint ahogy a mai népesség is genetikai rokonságban áll velük,) de ennek okát - a genetikai jelzők és a népesség terjedési irányát - még mindig fordítva képzelik el. Valójában ennek a rokonságnak az oka az újkőkori kárpát-medencei "népességrobbanás", és az azt követő kiáramlás, ahogy azt már sokszor, sokan megírták.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Adalék a Csángók és besenyők íráshoz:
"A Besenyők magyarral egyező nyelve: Tény, hogy az Etelközben és az Al-Dunánál még a XIII. században is többségben élő besenyőkre és kunokra rátelepedett oláhok nyelvében még nyomokban sem mutatható ki török hatás! Márpedig ez török nyelvű besenyők esetében elképzelhetetlen lenne. Magyar nyelvi elemek és kölcsönszavak ugyanakkor nemcsak hogy az erdélyi és moldvai, de a havaselvei , sőt dobrudzsai oláhok nyelvében is nagy számban mutathatók ki. S a helynevekre is ugyanez áll: Moldvában és Havasalföldön nem lehet török helyneveket kimutatni, magyar nyelvből származtathatókat annál inkább. Ha egy népcsoport átveszi egy másik nép nyelvét, az vagy tökéletesen kicseréli nyelvét, vagy a saját logikájához és nyelvtanához nyomorítja hozzá, benne hagyva egy sereg árulkodó idegen elemet, de az átvett nyelv eredeti struktúráját teljes egészében megőrző dialektust nem képes teremteni! Egy nyelvnek nem lehet egyidejűleg a kiejtését rosszul, a legfinomabb logikai struktúráját pedig jól megtanulni” (Kánnai Zoltán: Besenyők és úzok)