Elmaradt rendszerváltás: a cikk magyarázatot ad arra, miért tart még ma is ott a magyar nyelv és történelem kutatása, ahol tart. (Legalábbis ami a "hivatalos" kutatásokat illeti.)

A rovásírásról: Fentieket olvasva már nem is tűnik meglepőnek, hogy 1803-ban Kiskunhalason a jegyző (Tooth János) még el tudta olvasni a környékbeli juhászok fenyegető rovásírásos üzenetét. (A rovásírásos fa lapok és a jegyzőkönyvek még ma is megvannak, ld. A kiskunhalasi írástudó juhászok hagyatéka! c. írást)     

A Dunántúl közepén keletkezett: a cikk az eredeti helyén már nem érhető el.

Mezolitikum: ma már több mint 150 ilyen lelőhelyről tudunk idehaza. (A teljes Kárpát-medencéről nincsenek adataink.) Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az itt élő közösség játszotta a főszerepet az újkőkori Vonaldíszes kultúra létrehozásában is, nem pedig az eddig feltételezett déli bevándorlók.

Ez a "tudományos áttörés" persze csak félig áttörés, hiszen a kutatók még mindig nem jutottak el a valódi kezdetekig, az újkőkorig. Azt már látják, hogy a "népvándorlás" kori alapnépesség genetikai rokonságban állt a körülöttünk élő európai népekkel, (mint ahogy a mai népesség is genetikai rokonságban áll velük,) de ennek okát - a genetikai jelzők és a népesség terjedési irányát - még mindig fordítva képzelik el. Valójában ennek a rokonságnak az oka az újkőkori kárpát-medencei "népességrobbanás", és az azt követő kiáramlás, ahogy azt már sokszor, sokan megírták.