Szkíták utódai: A szkíták a Kárpát-medencétől keletre elterjedő hatalmas füves területen váltak önálló kultúrával jellemezhető néppé, és a rézkorban kezdtek visszatérni a Kárpát-medencébe. (Akkoriban jelentek meg itt az első halomsírok, amiket már egyértelműen nekik tulajdoníthatunk.) A későbbi korokban is folytatódott ez a visszaáramlás, melynek során a szkíták fokozatosan vezető szerephez jutottak, de mint már tudjuk, ez soha nem járt az itt élők kiirtásával vagy elüldözésével, így még a "honfoglaláskor" sem. Árpád népe - ahogy a krónikáink is írják - szintén szkíta volt, Szkítiából származott, szkítaságukat csak a finnugrista magyarellenes történelemhamisítók tagadják, de még Szent Istvánt is a szkíták nagy királyának nevezte a római pápa. Érthető tehát, ha vannak, akik magukat ezek utódainak hiszik és vallják. Adalék:

http://leventevezer.extra.hu/Idezetek.doc

Időközben kiderült, hogy egy önmagát szkítának nevező csoport a fennálló társadalmi rend erőszakos megdöntéséről ábrándozott. Kár a szkíta nevet ilyen eszement dolgokkal lejáratni.

Újabb bronzkori települések: Ezek lakói ezúttal tényleg elköltöztek, valószínűleg ők volta az etruszkok ősei.

Őseink: Jó úton járunk, de még nem jutottunk el a lényegig: Öseink az újkőkor óta itt voltak, (de meglehet hogy még annál is régebben) és minden fontos európai népességáramlás innen indult ki. Az is előrelépés, hogy Árpád honfoglalóit "visszatérőknek" tartják.  

Grandpierre Attila előadásának külön érdekessége (a 48. perctől kezdve,) hogy a Kárpát-medencéből való újkőkori kiáramláshoz már számszerű adatokat is kötnek a kutatók. Nem is akármilyeneket! Az bizony úgy volt, ahogy Magyar Adorján már régen megírta!

Azt eddig is tudtuk, hogy a Kárpát-medence már az újkőkor elejétől fogva sűrűn lakott terület volt. Most a Kerka vidék kapcsán azt is megtudhatjuk (Bánffy Eszter írásából) hogy ma már az azt  megelőző időkből is egyre több lelet kerül elő, és ahogy azt eddig is gondoltuk, a hazai neolit kultúrának hazai gyökerei lehettek. 

Ha a neandervölgyiek génjei bennünk vannak, (leginkább az európai emberekben,) akkor hamis az az állítás, hogy kihaltak.

Újabb érdekes adalék az alföldi körülményekhez: "a Jászságban rendkívül nagy volt a település sűrűség a "római császárkorban." Mlyen érdekes, eddig azt hallottuk, hogy az Alföld szinte lakatlan volt a római hódítás idején! (Meg azelőtt is.)

Jász vagy szarmata orvos: természetesen rómaiként szeretnék eladni, mert az sokkal jobban fizet. De mint tudjuk, a római megszállóknak itt nem sikerült átlépni a Duna vonalát. (Kivéve az Alföldön nyomtalanul eltűnt - szarmata szkíták által megsemmisített - XXI. Rapax légiót.) Kíváncsian várom a genetikai vizsgálatok eredményeit!

Magyar Adorján írása hasznos muníció a finnugristák ellen. Mint már említettem, a legfontosabb hamis állításuk (Hunsdorfer óta) az, hogy ősi magyar szó csak az lehet, amelyet ki lehet mutatni a "többi finnugor" nyelvben is. Minden egyéb szavunk emiatt számít - szerintük - későbbi átvételnek. (Más nyelvekből.)

Tényleg hamisítás? Nem, ez nem az. A genetikai eredmények tények. A magyarok egyik legnagyobb hibája, hogy mindenáron keletről igyekeznek idevezetni az őseiket, figyelmen kívül hagyva mind a mai magyarság tisztán európai jellegét, mind a honfoglalások idején mindig is itt élő többséget, az őstelepes földművelőket. (Beleértve ebbe az erdélyi népet, így a székelyeket is.)

Megfejtették? Szó sincs róla.

Varga Csaba már régen megírta, hogy ezek a "pont-vonal" jelek az erdélyi bányákban egészen a XX. századig használt számjelek voltak, érdekes módon, összhangban az ősi egyiptomi számjelekkel. Az őskorban valószínűleg a megfigyelt (vagy elejtett) állatok számát rögzítették velük. (Varga Csaba: A számjelek és a számírás története, ill. A finnugorista áfium ellen való orvosság.)

Minden tiszteletem a honfoglaló szkítáké, de ahogy már korábban is írtam, ezek utódainak aránya a mai magyarságban 6 % alatt van. Ezt a genetika most már egyértelműen igazolja. A beköltözők aránya már a honfoglaláskor is 10 % alatt volt, - ahogy azt László Gyula a régészeti leletek alapján már ötven évvel ezelőtt megírta. Továbbra is érvényes Magyar Adorján megállapítása, miszerint a magyarság legnagyobb része mindig is itt élt, (de legalábbis az újkőkor óta) a Kárpát-medencében, mindig békés földműves volt, és mindig is magyarul beszélt.