A harangedényes cikkben olvashatjuk a következő mondatot: „Az összeurópai genomikai eredmények alapján megállapítható, hogy a harang alakú edények az Ibériai-félszigetről Közép-Európába a közösségek jelentősebb vándorlása nélkül jutottak el”
Eltekintve ezúttal a honnan-hová kérdéstől, ez alapján annyit azért ki lehet jelenteni, hogy az egyes kerámiák megjelenése egy-egy területen nem jelent feltétlenül népességcserét - mint ahogy azt eddig (itt) minden esetben feltételezték.
Rendkívül érdekes a III. Béla Y-kromoszómás genetikai jelzőiről szóló tudósítás, de tartok tőle, hogy a szokásos támadások ezúttal sem maradnak majd el, mivel itt a magyarok, - pontosabban az eredeti magyar nemesség - eredetéről van szó. Erről kaptunk döntő bizonyítékot. A történet 2000-ben kezdődött, amikor egy nemzetközi kutatócsoport először végezte el az európai népek összehasonlító genetikai vizsgálatát. Ennek (többek között) az lett az eredménye, hogy az egyik legősibb európai genetikai marker, az EU19 - amit később átkereszteltek R1a-ra - Európában a magyarok között található meg a legnagyobb arányban. (60 %)
Hát ez természetesen kiverte a biztosítékot indoeurópaiéknál, és persze a hazai hivatalosoknál is, úgy, hogy azonnal megindultak az ellen-vizsgálatok, amik aztán ki is derítették, hogy ez azért mégicsak túlzás lenne. Az MTA szegedi kutatóintézete pl. nyolc évig tartó kemény munkával (meg a mintavételi módszer "korrekciójával") ki is derítette, hogy ez az arány nem is olyan magas, tehát a mutáció helyét valahol máshol kell keresni, a Kárpát-medence szóba sem jöhet ilyen szempontból. Az EU19/R1a jelző keletkezési helyét szép lassan áttolták a "szláv" területekre.
Ami az EU19/R1a jelzőt illeti, valóban vannak olyan területek Eurázsiában, ahol ma már az itteninél magasabb arányok is kimutathatók. Ennek oka szerintem az, hogy a középeurópai ősnép még azelőtt kirajzott Ázsia felé, mielőtt a nyugat-európai (EU18/R1b) ősnép elérte volna a Kárpát-medencét. Így lehetséges, hogy Ázsiában még mindig megtalálhatók szinte tiszta EU19 populációk, Európában meg már csak EU19-EU18 kombinációk. Mint például a magyarok.
Később persze jöttek ide egyéb jövevények is, ezáltal bővült tovább a génkosár. (Például az EU4 ezek közül az a délkeleti eredetű jelző, amit az Alsónyék-bátaszéki feltárásoknál favorizált déli bevándorlókhoz kötnek.)
Említésre került G. S. Krantz könyve. Ezzel a művel óvatosan bánnék, mert bár nagy vonalaiban talán valahogy úgy népesülhetett be a jégkorszak után Európa, ahogy abban szerepel, igyekszik a mű minden tudósnak megfelelni, ezért a magyar őshonosságon kívül bizonyítja a dákóromán folytonosság elméletét is és a földművességet a natúfi kultúrából származtatja. Épkézlábabb tudósok ma már elismerik, hogy a natúfi földművelés zsákutca volt, ebből nem fejlődött tovább semmi. Viszont tudat alatt lehet vele azt sugallni, hogy Európát ős-zsidók népesítették be. Krantz azt sem vizsgálja, hogy a sémi-lakta Közel-Kelet mellett Anatólia, a Kaukázus térsége, vagy a sztyeppe területe is vehetett-e részt Európa benépesülésében.
Katinak: "Ha egy-egy magyar, kelta (mikori? melyik? van forrás? hogyan kell kiejteni?!), s egy na-dene „nyelvcsaládba” sorolt szót hoznak fel annak a „bizonyitására”, hogy az is a rokonszavunk... mit csináljak az ilyesmivel? "
A kelta MAC szó nagyon régi; a különböző jelenkori nyelvváltozatokban MAK, MÁK, MAHK-szerű a kiejtése; a welszi, breton, korni keltákban: MAB, MAP-szerűvé torzult alakokban van meg.
A dravida nyelvekben is megvan ugyanez a szó, pl. tamil: MAKA, kannada: MAGA = gyerek.
A különböző nyelvcsaládba sorolt és gyakran egymástól távoli helyeken beszélt nyelvek rokon szavaival én azt szoktam csinálni, hogy egy valamikori ősnyelv nagyon valószínű maradványainak tekintem őket.
Folytatás: Ha tehát egy-egy magyar, kelta (mikori? melyik? van forrás? hogyan kell kiejteni?!), s egy na-dene „nyelvcsaládba” sorolt szót https://hu.wikipedia.org/wiki/Den%C3%A9-kauk%C3%A1zusi_nyelvcsal%C3%A1d hoznak fel annak a „bizonyitására”, hogy az is a rokonszavunk... mit csináljak az ilyesmivel?
KrizsaA tegnapi 11:30 hozzászólásom utószava:A Wikipedia idézettel és Krantz-cal ugyan nem mindenben értek egyet, de a lenti szöveg összhangban van azzal, amit én pusztán gyöknyelvészeti kutatásokból vontam le.
Ahol nyelvi kérdésekről van szó (szavak összehasonlitása, de még a tud. szintü rovás megfejtések is ide tartoznának), nem tudok beszállni a vitába.
Mert ezt az összehasonlitandó nyelvek gyökvázai + gyökszavai + kétszótagúi (az első bővités ragozatlan szavai) ezreinek kezelhető kigyüjtése kell megelőzze. (Kezelhető: a gépemben, vagy a saját nyomtatott dokumentációmban azonnal megtalálható.) Vagyis minden hasonlitgatás előtt a KÉT TELJES SZÓTÁRT kell átvizsgálni. S ha nincs semmiféle szótár? Akkor csak tapogatózni lehet (az sem felesleges, talán beigazolódik belőle valami, valamikor... de nem tudomány! Miért ez a szigorúság?
1. A beszédhangok egyáltalán nem egyidősek, és a nyelvek őstörténetében biztosan még kevesebben voltak. 2. A különböző nyelveknek egyáltalán nem volt – még ma sincs - közös a hangállományuk. 3. A vizsgálandó nyelveknek, ha a kutató nem olvassa-beszéli (pl. én a finnt), legalább a kiejtésével, és a nyelvtanuk elemi ismeretével tisztában kell lennie. 4. A valódi hangváltozások ismerete nélkül (mert az ind. nyelvészet egy csomó „olyan szokott lenni – tehát az is hangváltozás”-t is kitalált. Pl. a rotacizmust R → Z, aminek egész más az oka).
Krizsa: "A cikk alapvető tévedése szerintem, hogy a lágy ÜK szóelemet ősszónak tekinti." Nos a szerző egy szóval sem említi, hogy az "ük" ősszó lenne, leszármazásra utaló ük szavunkról beszél. Így már érdemes csúsztatni, mert lehet "Krizsázni" (ezért elnézést kérek), azt is lehet mondani, hogy az utolsó mondatával téved bele az "amatőr nyelvészkedésbe." Nos miért is?
Csak Timaru-Kast Sándortól idézek:
"magyar (régi) MAG = fiú, ivadék.
kelta: ír MAC = fiú, vk-nek a fia [finnugor]> MAGA = ön.
Wikipedia: A neolitikus kultúra i. e. 10 000 után jelent meg Elő-Ázsiában (Irán), és onnan terjedt kelet és nyugat felé. Korai neolitikus kultúra alakult ki Délkelet-Anatóliában, Szíria és Irak területén i. e. 8000 körül. Az első élelemtermelő közösségek Délkelet-Európában i. e. 7000 körül jelentek meg, Közép-Európában i. e. 5500 körül.
Grover S. Krantz (1931-2002), amerikai antropológus, a Washington Állami Egyetem professzora, aki Az európai nyelvek földrajzi kialakulása cimü könyvéből: „Adva lévén ezen ellenvetések, az uráli nyelvek elterjedésére csak egy lehetséges magyarázat marad, hogy a nyelvcsalád Magyarországról ered és innen terjedt el az ellenkező irányba. Ez nem jelent komoly problémát, ha az eredetet és elterjedési idejét a legkorábbi újkőkorra teszzük. ...ez azt jelenti, hogy az összes helyben maradó európai nyelv közül gyakorlatilag a magyar a legrégibb. Ezen elmélet vizsgálatára be kell mutatni, hogy a jelenlegi uráli nyelvek elterjedése automatikusan követhető a magyarországi kiindulópontból és ezt a népességmozgások logikus szabályainak következetes alkalmazásával kell megtenni. Azt is be kell mutatni, hogy az uráli alcsoportok ezekkel a szabályokkal összhangban helyezkednek el. ...Semmiféle más megközelítést nem ismerek, ami csak hozzávetőlegesen is megfelelne az ismert tényeknek...”
Folytatás: „A skót Mac Donald... – biztosan adatolt, hogy a „mak” is fia, leszármazottja. Beazonosítási kísérletem, hogy a „ma-k” azt jelentheti: az-ok, ami-k: Donald. Az is bejön egy kelta nyelvnél, hogy különírt előtagot alkalmaz – mert ez a (szerintem) szintén ős-kelta eredetű héber (hátrafelé az észak-afrikai sémi nyelvek) sajátossága. Újra idézem a fenti mondatot: „A skót Mac Donald ugyanis nem más, mint Donald utóda, magja, valójában Mag Donald.” Itt már nagyobb baj van. Az „újkori” népvándorlások időszaka ugyanis NEM (idézem a szerzőt) „a felső paleolitikumban itt éltek a Kárpát-medencében (kr. e. 35.000-10.000)” kora. A legutolsó el-, és visszavándorlások kora csak i.e. 1-3000-től i.u. 1000 év. A G hang pedig (bizonyíték: a nyelvek és tájegységek hangstatisztikája) mindössze 2-4000 éves lehet. Éspedig a délvidékről felfelé terjedve – mert a távoli észak „finnugor” nyelveibe máig sem érkezett fel (a G sem). A héber BÉN = fia (röviden ejtett é-vel). Ezt is előre teszik és különírják. Az am = nép, am-i = nép-em. Bén Ami = Népem Fia – egy vezetéknév. A másik „fia” szó a BÁR (rövid á-val), ami ezen kívül sokféle „teremtett” dolgot is jelent. A Bár Kochba név ilyesmit jelent: K. által „nemzett”.
Összefoglalás: A szerző csak az utolsó mondatával tévedt bele az „amatőr nyelvészkedésbe”. Miért? Mert a mai magyar nyelv egyik szava, egymagában, nem bizonyíthatja a magyarok történelmi múltját. A MAG szót előbb hasonlítani kell más nyelvekhez és ezzel támasztani alá a régiségét (mikoriságát). Olyanokhoz, amikben sok nem-jövevényszó igazolná, hogy a G régóta megvolt benne. Ha sok G-vel kezdődő rövid (gyök)szava volna a magyar nyelvnek - de kifejezetten kevés van. És a héberben szintén kevés.). Tehát a G még a délvidéken sem régi hang. A MAG eredeti értelme egyébként „varázslat” (mágia), hogy a szinte semmiből „elolvadva” hatalmas fákat, s az élőlények korlátlan terjedését hozza létre. Ezt honnan lehet tudni? A szóbokraiból. A finnben viszont nem kereshetek semmit, mert oda a G (és a B, C, F, Z) fel se jutott a mai napig.
Ki fia, borja? Az alapötlet jó, és garantáltan helyes is. De az ÜK nem ősszó, mert a lágy Ö késői, a lágy Ü pedig a legkésőbbi magánhangzó. Helyette az I az, ami még a mély és magas hangzás szétválása előttről való, régi magánhangzó.
Az XK gyök (mint rag): -ak, -ek, -ik, -ok folyamatosságra utal. (Ebből fejlődött tovább a „többször, sokáig, sokat” aspektus – és abból a magyar többesszám jele.) A többi név-magyarázatánál nem minden világos, vegyük őket sorba. Habár még sose tünődtem el a nevek végződésein...
Pálfi: helyes. A latin betűkre való átírás okozta zűrzavar is ismert, Dessewffy – fia (és pl. Ostffyasszonyfa – az Ostffy leszármazottak „fája” = ága → falva). A P/F hangváltozás F-je délebbről származik, de a KM-be már többezer éve biztosan felérkezett. A duplázásnak pedig itt nincs jelentősége – szerintem ez is rendben van. A szláv ova, ev – mint fia? Az F/V kereszt-hangváltozás is létezik – és a -fi, fia tényleg lehet nem-nélküli (és mivel ennél többet nem tudok hozzátenni), ezt is elfogadom. Pal-ik – itt kezdődik a probléma, vagyis itt még nem (hiszen a toldalék nem „-ük”): Pál-ok leszármazottja.
Idézem a szerzőt: „Az ük, ik kis módosulással a délszláv nyelvekben is elterjedt. Leginkább ics formában találjuk, elsősorban a horvátoknál: Janics, Jelenics, Petrics stb.” (Krizsa: „kis módosulást” a tudomány nem ismer. A C=TSz, a Cs=TS. A különböző nyelvűek ráhallását egy idegen névre-szóra, majd rögzítését a saját betűírásukkal... ennek bizonyítása tucatnyi további példa kigyűjtését igényelné.) A cikk alapvető tévedése szerintem az, hogy a lágy ÜK szóelemet ősszónak tekinti. (Aminek eredeti értelme: „a 3. nemzedék tagja” – s ezt a héberből, ahol az ukáv = köbözve van jelentést is hordozza, bizonyítottam be). Igenám, de az orosz keményjelet (ы, jerü), ami egy ősi torokmagánhangzó maradványa, a lágy magánhangzókhoz szokott európaiak „ü”-nek ejtik... Talán ebből származik – és akkor nem nagy – a tévedés.
Egy megjegyzés az Alsónyék-bátaszéki újkőkori feltárásokhoz: a tudósítás enyhén szólva részrehajló a délkeleti irányból beköltöző újkőkori népesség javára. A nekik tulajdonított genetikai jelző az európai népességekben még ma is csak 5-10 % között van, ez pedig kizárja, hogy ők népesítették volna be Európát. A cikben említett korszakalkotó régészeti leletekre, mint pl. a hatalmas gerendaházakra, kiégetett kerámiákra, a fejlett földművelésre, ötvenszeres népességnövekedésre semmilyen hasonló példát nem tudnak felmutatni a Kárpát-medencétől délre, a bevándorlók útvonalán. Az a bizonyos újkőkori "robbanás" csakis itt következhetett be!
K. Katinak, aki ezt írta: "Mi a közös jelentése a magyar HZ gyökszavainak: haza, ház, -hoz /-hez /-höz, híz(ik), hoz, húz? Válasz: odahoz, beborít." Viszont a HZ gyökszó is tovább bontható egy Ho- vagy hasonló alapra (H, K, Kh vagy ezek rokon hangja + általában mély magánhangzó), aminek jelentése: kanyarodás, beborítás. Ebből lesznek nem csak a HZ, de a HT, KZ, KT, KR, HR, és még ki tudja hányféle gyökszavak.”
Bemutatkozás után én ált. a tegeződést javaslom. Krizsa: a természetes módon fejlődő (mesterségesen nem buherált) nyelvek közül közül én 1 sémi és 3 ragozó nyelvet ismerek: magyart, németet jól – a finnek csak a szerkezetét. Még a (nem természetesekből) az angolt jól – franciát, latint... is tanultam valamikor. Minden egyebet csak szótározni tudnék – de azt meghagyom a hivatalos „nyelvészetnek”.
A GYÖK-fogalom a sémi gyöknyelvek sajátja: 1, 2, 3 gyökvázaik = mássalhangzós vázaik vannak, konkrét jelentésekkel. Eredetileg a ragozók is ős-sémi tipusúak voltak, de az 1 és 2 mássalhangzó vázak kialakulása után a 3.-at, és a nyelvtani formációkat már láncragozóként fejlesztették tovább. Igy és itt vált el a ős-sémi nyelvek fejlődése a ragozókétól. Természetesen a mai sémi nyelvek is továbbjutottak azóta, de (a ragozásba csak belekóstolva), a nyelvtanukat szintén flektálással (a magánhangzók csereberélésével) fejlesztették tovább. A ragozók gyökváza tehát csak 1 vagy 2 mássalhangzót (elvétve néhány 3 mássalhangzóst is) tartalmaz. Varga Csaba, aki egyetlen sémi nyelvet sem ismert, mindezt nem tudhatta– ezért az ő sajátos gyökfelfogása: „A magyar szókincs titka”, 148.oldaltól... – téves.
A gyök mássalhangzói nem változnak, s az ismert hangváltozások sem helyettesithetők be „csak úgy”. Eddig a nyelvészet – a többi csak hasonló szavak amatőr keresgélése.
Természetesen igaz az, hogy Eurázsiában számtalan magyarral rokon nép élt a történelem során, akik a magyarral többé-kevésbé rokon nyelvet beszéltek. Egyetlen egyet nem szabad ezzel kapcsolatban megtenni: kinevezni bármelyiket a magyarság ősének! Minden egyéb megoldás megfontolásra érdemes.
Az általam említett könyv: Prof. Dr. Marácz László: Elhallgatott közép-ázsiai nyelvrokonaink (Fríg kiadó, 2017).
Tóth Imre egyik hozzászólásában: "Ami Cz.G. írását illeti: A magyarságot a szabiroktól eredeztetni ugyanolyan vakvágány, mint a mezopotámiai, belső-ázsiai, indiai, egyiptomi, atlantiszi, vagy éppen a finnugor őshazai eredeztetés."
Természetesen. De a kérdés úgy is felmerülhetne, hogy a szabirok, vagy azok utódnépei vehettek-e részt a mai kárpát-medencei magyar nép kialakulásában, vagy lehettek-e velünk azonos vagy nagyon hasonló kultúrájúak, vagy azonos, ill. hasonló nyelvűek? Mikor és meddig terjedt a magyar(előd) kultúrkör és nyelvterület? Pl. ha megnézzük a térképet, Moldvában szinte minden településnek van magyar neve is. Az ottani emberek állítólag már szinte nem is tudnak magyarul, de őrzik a velünk való rokonság tudatát. Vagy a Kárpátoknál megáll-e a magyar kultúrkör határa, tekintve hogy Ukrajnában is megtalálhatjuk az idehaza jellemző háromosztatú parasztházakat azonos formában. A sztyeppe orosz részén több helyen is található a "magyar, megyer" nevekhez nagyon hasonló földrajzi név (mizser, mescser, stb.), állítólag volt valami hasonló finnugor nyelv is. És ha mi és az őseink nem érintkeztünk finnugorokkal, akkor honnan vannak nekik mégis magyar-rokon szavaik? Főleg, hogy a legtöbb esetben olyan rokontalanul az adott nyelveken belül, hogy azonnal átvételre gondol az ember. (A finn "silmä" pl. jelent szemet és szem alakú dolgokat, de a búzaszemre pl. már a latinból vagy máshonnan kölcsönzött "siemen" szavuk van.) Tehát élhettek tőlünk keletebbre is magyar(-rokon) emberek nagy csoportban?
Marácz L. a jelenleg nyugati-török nyelveknek besorolt hun, avar, bolgár, stb. nyelveket inkább a magyarral venné egy nyelvrokonsági kategóriába. Ezzel több nyelvhasonlóságot is sikeresebben magyarázna, mint a finnugor elmélet.
Szerintem pedig érthetőbb lenne a magyar-török, magyar-mongol, magyar-finnugor nyelvkapcsolat azt feltételezve, hogy ezek a nyelvek kapcsolatba kerültek a magyarral vagy annak közeli rokonával, de úgy, hogy nem a jelenlegi magyarok közvetlen őseivel, hanem azok rokonaival találkoztak valahol a volt Szovjetunió térségében, ezalatt főleg a sztyeppe területet értve.
Krizsa Katinak, aki ezt írta: "Mi a közös jelentése a magyar HZ gyökszavainak: haza, ház, -hoz /-hez /-höz, híz(ik), hoz, húz? Válasz: odahoz, beborít."
Viszont a HZ gyökszó is tovább bontható egy Ho- vagy hasonló alapra (H, K, Kh vagy ezek rokon hangja + általában mély magánhangzó), aminek jelentése: kanyarodás, beborítás. Ebből lesznek nem csak a HZ, de a HT, KZ, KT, KR, HR, és még ki tudja hányféle gyökszavak.
A legnagyobb hiba pedig ez volt: nagyon kevesen (Varga Csaba sem) értették, hogy agyök NEM SZÓ, hanem a csupasz mássalhangzó váz. S még aki értette is (pl. Bloch Móricz → Ballagi Mór), az sem fogta fel a jelentőségét, hogy ezen múlhat a magyar nyelv élete-halála. Varga Csaba egyik legnagyobb tévedése is ezen múlott. „A magyar szókincs titka”, 2005, könyvének elején ir erről. Tóth Imrétől idézem: „még az ókori írott szövegeket sem vehetjük készpénznek, mivel nem ismerjük a kiejtésüket.” Krizsa: Akkor nem vehetjük készpénznek, ha a magánhangzókat is a gyök (a gyökszavak) egyenrangú részének tekintjük. Akkor nem is!! Csakhogy a magánhangzók nem egyenrangúak hanem csak „árnyaló” értelem-differenciáló hangok – alárendeltek. A mássalhangzó vázba (a gyökbe) ugyanis „mindenféle” magánhangzót betehetünk-kiejhetünk. Varga Csaba rengeteg példán vissza-bizonyitotta, hogy ilyenkor is fellelhető valami közös ősi jelentés. Pedig ezt annak, aki sémi nyelvet is ismer, egyáltalán nem kell bizonyitani, mert ez a gyöknyelvek lényege.
Példák. Mi a közös jelentése a magyar HZ gyökszavainak: haza, ház, -hoz /-hez /-höz, híz(ik), hoz, húz? Válasz: odahoz, beborit. A magyar SzL gyökszavainak?: szál (szálas, szálaz), szel (vág), szél, szil(fa, jó magas), szól, sző(l, összekavar), szül (elszór, eltávolit). Válasz: amit a SZÉL csinál / amire képes. De nem, a száll és a szöllő (3o éve még igy irtuk) – nem gyökszavak. Ezek már a (plusz igeképzővel) bővitett SzLL váz származékai: száll (szalál) – s van még kettő: szelel, szólal. Most figyelj! A héber SzLL → szalál = gomolygott, orsózott, szlil = csavarmenet.
S a mássalhangzók nem változtak a beszédkezdet óta? De igen: az ismert hangváltozások mentén. Csakhogy azoknál (a valódiaknál), mivel kevés a variáció, tudjuk, hogy milyen mássalhangzó jöhet még. (A hiv. nyelvészet jóval több hangváltozást ismer, mert, célszerüen, fabrikáltak még egy csomót.)
Varga Csaba volt AZ elődöm. Azért is, mert a kortársam volt: igy kb. „egyformán” ismerhettük a 20. század természettudományos alapjait. Csabánál vallási hitet (amiben gondolkodás nélkül hinni kell) egyáltalán nem láttam, ezért (ha igazam van), ez is közös vonásunk. Ez azt jelenti, hogy kettőnknek már nem kellett figyelembe vennünk az előző korok „butaságait”. V. Cs.-nak felmérhetetlen mennyiségü, általam is helyesnek tartott meglátása, letisztult kutatási eredménye volt – és közöttük (szerintem) sok tévedés is. A tévedései azonban majdnem mind szükségszerüek voltak. Leginkább abból eredtek, hogy semennyit sem tudott héberül (vagy más, ragozóvá nem vált, eredeti gyöknyelven). De a „vagy más eredeti...” lehetősége is elesik, mert ilyen autentikus gyöknyelv, mint a héber, több nem maradt fenn. S ennyire gazdag és romlatlan ragozó-gyöknyelv sem, mint a magyar.
Szerintem annak, hogy V. Cs. nem előzött meg engem (s mindössze néhány évvelJ), szintén ez volt az oka. Mert minden magyar gyökkutatónak, a magyaron kivül, legalább egy „tiszta” gyöknyelvet is ismernie kell. (S azt az egyet nagyon jól kell ismerni.) Egy olyan gyöknyelvet, ami nem „lépett tovább”, hogy a nyelvtani funkcióit és elő-, és utó(lánc)ragozások segitségével fejlessze ki. (Mint a magyar, finn, török, a szláv nyelvek, stb.) A sémi nyelvek viszont a nyelvtani funkciók nagy részét is a gyökvázak flektálásával (magánhangzók cserélgetésével) oldják meg. (Egy keveset azért ott is ragoznak.) Bár a magyar nyelv a kincseit: a gyökvázból → gyökszavakat → szóbokrokat – is nagyszerüen megőrizte, de... Azáltal, hogy csakragozónak tekintik, félre lehetett söpörni az egész nyelvtörténetet.
Az általam nagyrabecsült Varga Csaba írja Dr. Aczél József: Ősgörög eredetünk és a kun-szkíta nyelv című könyvének előszavában, (mellesleg: már megint egy újabb őshaza!) hogy még az ókori írott szövegeket sem vehetjük készpénznek, mivel nem ismerjük a kiejtésüket. Csak a gondolat és a szógyök lehet a biztos támpont. (Példaként ő az ősgörög latax=latyak azonosságot mutatja be, melynek minden folyománya megfeleltethető a magyarral is.) Gyökeink világa az ősképek világa, és ez ősidők óta változatlan. Csak a kiejtés módosul időről időre, nyelvről nyelvre. (Mindaddig, amíg a nyelvészek bele nem avatkoznak.)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
További cikkek
Rendkívül tanulságos, hogy melyik hírközlő hogy reagál a hírre! Akarva-akaratlanul kimutatják ki a foguk fehérjét.