Dr. Nagy Sándor írása kincseket rejt, bizonyítékokat a kárpát-medencei magyar nép jelenlétéről és nyelvéről a honfoglalás előtti időkből. Külön dícséretes, hogy a forrásait pontosan megadja, emiatt az igazát kétségbe vonni nem nagyon lehet. Nem is szokták, inkább elhallgatják.
A szerzőnek egy nagy tévedése van: a sumér eredet feltételezése. De igazából erről sem ő tehet, hiszen a Kárpát-medence benépesedésének, őstörténetének időpontjait az ő idejében még rosszul tudták, a valóságosnál évezredekkel későbbre tette a régészet és a történészet. Csak az utóbbi 30 évben derült ki a rendkívül pontos radiokarbonos kormeghatározások révén (de nem verték nagydobra,) hogy itt minden jóval korábban történt, mint ahogy azt addig feltételezték. Időben visszafelé menve nő a különbség, és ahogy Bánffy Eszter nyilatkozta úgy 10 évvel ezelőtt, a mezopotámiaival egyidősnek vélt hasonló vagy megegyező hazai leletek 1500 évvel korábbinak bizonyultak. Nem jöhettek tehát onnan, csak innen mehettek oda, ha valóban volt kapcsolat közöttük. (Volt.) A sumérokkal embertanilag is gond van, többségükben nem olyanok voltak, mint a magyarok. Nagyon valószínű, hogy egy innen kiinduló csoport eljutott oda valamikor, akik az itt beszélt nyelvet is vitték magukkal, ennek nyomai mutathatók ki a sumérban is. Még a rovásírás ősét is elvitték, de idővel elkeveredtek az ott élő egyéb népekkel, akik meg az ékírást preferálták. (A mai napig azt mutogatják mindenfelé.) De a nyomok megvannak, csak azokat nem szeretik mutogatni, mint pl. Hood táblázatát a Jemdet-Naszr-i, tatárlakai és a knósszoszi írásjelek összehasonlításáról.
Van azért egy visszafelé mutató szál is, azt hiszem a Götz László feszegette a Keleten kél a nap c. munkájában: a sumér birodalom bukásakor (4200 évvel ezelőtt) sokan menekültek észak felé, a szkíta területekre. (Igen, Szkítia már akkor is Szkítia volt, hiába tagadja ezt is a hivatalos történelem.) Ott minden valószínűség szerint megint beolvadtak, majd a Kárpát-medencébe érkező szkítákkal együtt újra idejutottak.
De mint tudjuk, az őslakó "magyarok" (akik már régen itt voltak), még mindig itt voltak.
Régóta emlegetem, hogy a Kárpát-medence alapnépessége és kultúrája nagyjából egységes volt, már az újkőkor óta. Hivatalosaink ezt persze mindmáig cáfolni szeretnék, és a hazai térképekre még mindig idegen népeket rajzolnak be. Így például a lombardokat a Dunántúlra, amit úgy tűnik, a Magyarságkutató Intézet, vagy a Gondola is átvett. Rosszul tették. A régészeti leletek egyértelműen igazolják, hogy az avar uralkodó réteg a Dunántúlon is ugyanúgy jelen volt, (ahonnan szerintem semmiféle lombard leletet nem tudnak felmutatni). Sőt, mi több! A nyugati határ a "késő avar" korban Ennsburgnál volt, ameddig a pozsonyi csata után Árpádék visszakergették a betolakodókat Nem véletlen, hogy éppen addig.
Őszintén gratulálok Delibeli Józsefnek a szkíta rovástábla megfejtéséhez!
Tudjuk, hogy a szkítákat-hunokat a hivatalos történészeink még ma is írástudatlan barbároknak igyekeznek feltüntetni, de a kora-középkori forrásokat egyre jobban megismerve ezt már nyugodtan elvethetjük. (Talán elég, ha csak Priszkosz rétor beszámolójára, vagy a Tárih-i Üngürüszre utalok, mindkettőben arról van szó, hogy az érintettek leveleket írnak, olvasnak, regőseik regéket írnak.)
Most meg kiderül, hogy a régészeti leletek is világosan igazolják ezt, csak eddig ezekkel a leletekkel valahogy nem találkozhattunk. Hivatalosaink nem ismerték fel a jelentőségüket, így be sem mutatták őket. (Egyelőre maradjunk ennyiben!)
Nagyon remélem, hogy Delibeli József munkássága nem marad eredmény nélkül!
"Bécsig üldözte és meghódolásra kényszerítette a Habsburg tónkövetelőt":
Kb. 15 éve, egy Pap Gábor előadáson hallottam először arról, hogy Csák Máté egyáltalán nem volt olyan rossz ember, mint amilyennek hangadó történészeink állítják. Sőt! A magyar érdek legfőbb védelmezője volt a maga korában!
Bár a szapulása még mindig tart, a sorok között olvasva most már kiderül az is, mi volt valójában a vétke. (Később Bocskay volt hozzá fogható tehetség.)
1. Ha a magyarság genetikai állománya 60 (vagy mégtöbb) %-ban ŐSEURÓPAI - és Ázsia népességébe is elég sok európai gén szaladt szét - akkor miért és kinek az a legfontosabb, hogy kik jöttek vissza is?:-).
2. Ha a magyar nyelvet nem a "már csak hasonló" nyelvű honfoglalók hozták be a KM-be (ésazbiztos, hogy nem!), ráadásul sokkal kevesebben is érkeztek, mint az ITTÉLŐK - akkor miért az a legfontosabb, hogy kik jöttek be plusznak? 3. Ja, mert ők alapitották meg a magyar államot! Oké, oké, fejet hajtok: tényleg nagyon jól tették. De nem ez a kérdés! Most már térjünk át végre a magyarság földrajzi eredetének / és a magyar nyelvtörténetnek a kutatására!
Videó: Elmélkedés a magyar nyelvről. Véghelyi Péter – „A magyar nyelv halmain át az Élő Istenhez. Nyelvünk eredetéről.”
Egyenként is van értelmük a magyar beszédhangoknak – állítja az előadó. Vagyis nem őmaga, ő csak összefoglalja az eredményeket – a görög filozófusok írásaitól kezdve a mai számítógépes elemzésekig – napjaink legújabb, magyar „betű-nyelvészetéről” beszél. (Amely egyben, szerinte, az I. létezést is bizonyítja.) S miért csak a magyar nyelv hangkészletet elemezték? Mi mást kellett volna még!? Hiszen a magyar és csakis a magyar nyelv ennyire egységes, logikus rendszer.
Krizsa: pedig szerintem is az!J. Mitől volna? Attól, hogy beláthatatlan évezredek, de min. 10.000 éve egyhelyütt fejlődött ki: a Kárpát-medencében. De akkor nem is 6000 évvel ezelőtt teremtetett meg az ember (mint ahogy a Bibliában olvashatjuk)? Hát a Rudapithecus (kárpát-medencei majomember, 10 millió év) még biztosan nem – s persze a 350.000 éves vértesszőlősi előember, a Samu sem. De őket még nem is nevezhetjük (ezzel a szóval) “magyarnak”. Jóvan na, világos! Akkor ezeknek még nem is küldhette le a világ (az egész Univerzum) Teremtője az emberi beszédhangokat. Habár – az élettelen külvilág (vulkánok, szélvihar, égdörgés, kőomlás, zuhatagok, vízcsobogás meg az embert megelőző állatvilág hangoskodásait – régesrég leküldte már. E hangzatok JELENTÉSÉT is leküldte, s persze a hangokat kiváltó események látványát (KÉPEIT) is. Amiket, legalábbis a halló-látóképes állatok már az ember megjelenése előtt is meg kellett értsék. (Ha élni akartak!) Csakhogy e “kisfilmek” (képek, jelenetek) és a velük járó hanghatások nem különálló hangokat (betűket) reprezentáltak, hanem ilyeneket: krr, cs-sss, huú, fff, taktak, bmm, sss, szszsz, zzz, mrr (morog ám!), satöbbi. S mindezzel-mindettől a gyöknyelvek (a természetes módon kifejlődő nyelvek) már jó régen meg is jelentek.
Teremtőnk pedig – persze, hogy lehet! Hiszen sem a létezését, sem a hiányát a tudósok sem tudják bizonyítani (még én seJ). Az emberi beszéd kifejlődésével pedig manapság – az Összehasonlító Történeti Gyöknyelvészet foglalkozik.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Óskandináv rúnafeliratokat találtak
Nem lennék meglepve, ha ezek az "óskandináv rúnafeliratok" magyarul is olvashatók lennének.