Az a baj az ilyen "sztrádás" cikkekkel, hogy elterelik a figyelmet a lényegről! Mert igaz ugyan, hogy ezeknek a déli bevándorlóknak (akik tőlem lehetnek akár közel-keleti eredetűek is,) a genetikai nyomai kimutathatók a mai magyarságban is, hiszen az Y-kromoszómás vizsgálatok szerint az arányuk ~8 % a magyar férfiakban, (tehát az őslakók valamelyest tényleg keveredtek velük,) de könyörgöm, miért nem foglalkozunk inkább a többivel, a 92 %-kal??? Az őseurópaiakkal!!!
Bár segíthetnék! Nem türelmetlenségből írtam, sokkal inkább biztatásként, hogy ez Rád vár, Imre, egy pillanatra se legyenek kétségeid! S megvár, mert nem látok mást, aki annyira tisztán látja a tényeket ... jelenleg. Áldott Húsvétot mindőnknek!
2015.04.01 19:12
Botond
„
Kedves Feri!
Tudom hogy adósa vagyok az olvasói körnek sok tekintetben, és tervezem is, hogy ha majd időm és erőm is lesz rá, mindent bepótolok. Most csak ennyire telik...
Tudom hogy adósa vagyok az olvasói körnek sok tekintetben, és tervezem is, hogy ha majd időm és erőm is lesz rá, mindent bepótolok. Most csak ennyire telik...
Már a cím félrevezető. Genetikai bizonyítékról már megint nincs szó, csupán az "átjáróház" hipotézis újrafogalmazásáról, hiszen nem tudnak azzal mit kezdeni, hogy a Kárpát-medence szerepe az ősműveltségben egyre korábbi és korábbi időkre húzódik.
Valóban tudatosak a ferdítések és következetes elhallgatások. Imre! Tudom, hogy elfoglalt vagy, de érik egy újabb írásod is a "tegyük egymás mellé" gondolat kiélezetteb változatára. A népvándorlás ÁTJÁRÓHÁZa VAGY a műveltség KÖZPONTja volt-e a Kárpát-medence?! címmel. Mi bizonytott tény és mi hipotézis csupán (egyes műveltségek megjelenését bizonyító leletek, lelőhelyek kor szerint).
-A címből úgy tűnik, írói ezúttal is sulykolni szeretnék a Kárpát-medence "átjáróház" jellegét.
-Elismerik ugyanakkor, hogy a Kárpát-medence népe kiemelkedő szerepet töltött be a földművelés elterjesztésében az újkőkorban.
-Egyértelműen elismerik azt is, hogy ez folyamat a Vonaldíszes Kultúra népéhez köthető.
-"Elfelejtik" megemlíteni ugyanakkor, hogy a "Starcevo" kultúra gyakorlatilag azonos a Körössel, a kettő csak Trianon miatt lett kettő, azaz: visszavetítik a trianoni határokat az újkőkorba.
-Tudatosan kihagyják a történetből ezúttal is a Magyar Alföldet, illetve az AVK (Alföldi Vonaldíszes Kultúra) népét, holott azokról már korábban elismerték, hogy genetikailag azonosak a dunántúliakkal. A Kárpát-medence népe és kultúrája már 7-8000 évvel ezelőtt is egységes volt!
-Ezúttal is igazolódni látszik, hogy az MtDNS vizsgálatok eredményei túlságosan tágan értelmezhetők, míg az Y-kromoszómások eredményei sokkal konkrétabbak. Árulkodó, hogy itt éppen az utóbbiakat próbálják meg "másképpen" értelmezni.
-Már többször említettem: a Vonaldíszesek nem vettek át szinte semmit sem a bevándorlóktól, (legalábbis a régészeti leletekből ezt nem lehet kimutatni,) így a Vonaldíszes kutúrát egyszerűen nem lehet a Körös utódjának tekinteni.
-A tényszerű genetikai adatokat ezúttal sem közlik, így a cikk által közvetített következtetések enyhén szólva megkérdőjelezhetők.
Ázsioszkítianizmus ez a javából, csak várjuk ki a végét! Lehetünk mi még szkíták, csak TÜRKösen! Mint idegenyek-jövevények, mert mindenki magából indul ki. Mi is, az őslakosok, meg a jött-mentek is, mint a'la-okosok. :)) Sajnos, nem tudjuk megizzasztani, mert 18-tól Hétvezér Estén lesz minden történelem iránt fogékony épelméjű ember. Sikernek látszó (azaz látvány-) tölteknek meg nem megyünk el. De jön még kutyákra deres ember, addig meg hadd ugassank, ha már félnek!
Ajánlom a bejegyzésünkben megtekinteni a felvételeket. A képre kattintva Kéri Edit (elképesztő tények), alatta pedig Fuksz Sándor Székesfehérvárott, a Hétvezér Estén még tavaly nyáron,
Nem őstörténet, de kiválóan alkalmas az ellenvélemények - és gazdáik - bemutatására. Alább pl. egy kimondottan rosszindulatú, elrettentő szándékú tudósítást olvashatunk:
Magam kb. 10 éve hallgattam Kiszelyt élőben, és amit elmondott, az engem teljesen meggyőzött. Elmondta például, hogy a felfedezés napján Budapesten az MTA szakértői filmfelvételt készítettek, amelyen az volt látható, hogy odahajolnak valami fölé, miközben az aláfestő szövegből arra lehetett következtetni, hogy a megtalált csontváz fölé, de valójában a semmit bámulták. Ezt követően a riporter kérdésére kijelentették, hogy ez a csontváz semmiképp sem lehet Petőfié. Utána gyorsan repülőre ültek és Moszkvába utaztak, a felvételt pedig még aznap este, a híradóban bemutatták.
Másnap ezek a "szakértők" pofára estek, mert a csontok még mindig messze, Barguzinban voltak, de nem kapták meg őket később sem, mert az oroszok időközben elárulták, hogy az "elvtársak" a csontok megsemmisítését kérik tőlük. Kalandos úton menekítették ki az anyagot, (ha jól emlékszem Amerikán át Németországba) de annyi biztos, hogy ezek még a mai napig sem kerültek "akadémistáink" kezébe.
Teljesen hazug tehát minden olyan állítás, ami szerint bárki az MTA oldaláról megvizsgálhatta volna a csontokat, és "megállapíthatott" volna bármit is, mint például azt, hogy hogy azok női csontok lennének. A hivatkozott amerikai genetikusok ugyan valóban létező személyek, de Kiszely megkeresésére elmondták, hogy semmi közük sincs az ügyhöz, nem is tudják, miről van itt szó, soha, semmiféle nyilatkozatot nem tettek Petőfi-ügyben. Tehát csak a nevüket használták fel valakik.
Na szóval, ennyi rosszindulat nem létezik ok nélkül, itt az ellenzők mindent megtesznek, hogy az igazság ki ne derüljön. Teljesen nyilvánvaló, hogy az nem is érdekli őket!
Ez kell ide, Imre, PETŐFI! Hát még azért is meg kell küzdenünk, hogy itthon pihenhessen meg végre. És hány embert hurcoltak meg azóta, akik ezt kiharcolták.
A hon, hun, (hun van?) honol, honos, han-gár, hón(alj) biztosan ősmagyar szavak - szóbokor. De "déliek" is (mert szerintem azok is a KM-ből kerültek le, csak már nagyon régen). A héber hone = táborozik, huná = mozgásba hozott, hanajá = parkoló, hanán = áldott, hen = kellem (akinek van hona). A GÁR = lakik (a magyarban góré, vagy az újkori garázs). Ennek eredete szerintem a mészkőbarlang lakásokig vezet: gír = mészkő (szláv gore), kréta, gur = kölyök, fészeklakó (djerek).
"Nyomul az elavasodott finnugristákat felváltó ázsioszkítianisták újhulláma..."
Én úgy látom, nem annyira szkítianista, mint inkább neo-finnugrista ez a társaság, de azért lovasnomádoznak is rendesen, biztos ami biztos. Meg persze hazudnak is szokásuk szerint, például amikor azt állítják, hogy az avarok Mongóliából jöttek.
Ami pedig a lobogtatott leleteket illeti, például Svédországban is találtak hasonlókat:
Ennyi erővel onnan is jöhettünk volna, írott forrás ugyanis egyikről se szól. Olyan ellenben akad több is, amelyik szerint a hungárusok (azaz a honfoglalók) Khoraszanból származnak. Akárcsak az avar-hunok, akikről a bizánci tudósítások egyértelműen bizonyítják a párthiai eredetet.
Nyomul az elavasodott finnugristákat felváltó ázsioszkítianisták újhulláma MTA-s Türk Attilával az élen, hátha nem veszi észre a bennszülött siserehad, hogy semmi új, csupán a dohos öltözött pepitába.
Kürtöl a Türk, hogy én, Attila, mondom néktek: MEGVANNAK AZ ŐSMAGYAROK!
Csak most láttam Delibeli József írását a lippói orsógombról. A benne közölt képen a 7.-ként feltüntetett jelnek mintha alul és felül is lenne ferde szára, egymással ellentétesen, kb. X-alakban. A többi rovásjel viszont azonos a germán futhark rúnaírás jeleivel, a többség annak függőleges tengely menti tükörképe. (D. J. számozását követve 1-től 12-ig: U, T, D, F, I, G (ȝ), ?, Th, Ó, W, L, U). Bennem erősen felmerül a gyanú, hogy esetleg ténylegesen germán rúnaírásról van szó, de a fénykép tükrözve került a forrásként szolgáló írásműbe. De nem vagyok szakértője a témának.
Az indogermán terminológia a "tegnapi", de még kifejezetten primitív német nyelvészet elnevezése, ami a 19. században burjánzó fajelmélet része volt. A fajelmélet borzalmas következményei, vagyis a szégyen miatt keresztelték át lazén "indoeurópai" nyelvészetté. Az indo- előtagot a kelta-műlatin-újlatin NYELVEK őshazájának keresése, vélt feltalálása dobta bele a német nyelvészetbe. Miért? Mert Mezopotámiát, és az ókori Egyiptomot megelőző Nagada kultúrát (ha egyáltalán ismerték már), és ezek utódait, az akkád-sémi nyelveket - tehát az egész Közel-Keletet - ki akarták hagyni az "árja" népek-nyelvek keletkezéséből. Az maradt meg lehetőségnek, hogy az Indus-völgyi (Harappa) kultúra legyen az "őshaza".
Az egész katyvasz azon alapult, hogy a "fajok" (=népek) és nyelvek fogalmát teljesen összekeverték (s azóta is keverik). A ma ismert európai nyelveknek két keletkezési vonaluk van, amelyeknek azonban én sem tudok nevet (hogy honnan is?) adni. Valószínű ugyan, hogy ez a két vonal a történelem előtti korokban egybefut - de akkor is fennmarad a kérdés: honnan? A válaszfalt az én elképzelésem szerint a V-vel kezdődő egytagú magyar szavak képezik, amelyek a a finn, kelta, német, MAGYAR, szláv nyelveknek egyaránt reprezentáns része, de a déli (sémi, afro-sémi, és valszeg (nem tudok szanszkrit / dravidául) az indus-völgyi kultúrák nyelveiben is hiába keressük őket. A távol-keleti éneklő nyelvek rokonait én a sumérban vélem felfedezni - ez persze semmit nem jelent arra nézve, hogy a sumér ne származhatna szintén a KM ősnyelvből.
Jó, kösz. Akkor dobjátok szét a hozzászólásom lényegét (át kell fogalmazni, de csak bátran) mindenfelé. Mert a KM-et tényleg fel akarják vásárolni. És akkor rádöbbenhettek arra, hogy Trianon még csak a kezdet volt. De az olaj-földgáz ugyse a nagy hegyek alatt van, hanem "pont ott".
Kedves Katalin! Amint előbb, úgy most is egy malomban őrlünk. :))) Nem a vér, hanem a lélek teszi a magyart is, s minden mást, amazt is. Akikről itt figyelmeztető (mániás) bejegyzéseimet írom, azokat éppen az jellemzi, hogy soha egyik sem, csak a hitük, nos az az, ami a mi világnézetünktől oly messze esik, mint a magyar őshazától az Ural, meg az az alatti. ;) Ölel: Ferenc (az öreghegyi)
2015.03.01 17:40
Krizsa
„
Na gyerekek! Intim közlés, köztünk marad:-). Volt nekem 3-4oo dollárkám. Betettem (Izraelben) egy "energia" részvénybe, csak úgy... hátha az mégse mász lefelé. Egyszercsak (pár nap alatt) a háromszorosa lett. Na, miazisten van? Hát földgáz van... a tengerpartjaink mentén. De ugyan nemcsak gáz, hanem olaj is. SOK. Ekkor a bank (értesítés, az engedélyem nélkül - egy 66 éves biztos csak örül neki) - be... szta a folyószámlámra az egészet és a részvényke megszűnt. Nafene, szóval... komolyabb? Szerintem ekkor jöttek rá az EU olajosék (nem a zsidók), hogy ilyesmi lehet
Na gyerekek! Intim közlés, köztünk marad:-). Volt nekem 3-4oo dollárkám. Betettem (Izraelben) egy "energia" részvénybe, csak úgy... hátha az mégse mász lefelé. Egyszercsak (pár nap alatt) a háromszorosa lett. Na, miazisten van? Hát földgáz van... a tengerpartjaink mentén. De ugyan nemcsak gáz, hanem olaj is. SOK. Ekkor a bank (értesítés, az engedélyem nélkül - egy 66 éves biztos csak örül neki) - be... szta a folyószámlámra az egészet és a részvényke megszűnt. Nafene, szóval... komolyabb? Szerintem ekkor jöttek rá az EU olajosék (nem a zsidók), hogy ilyesmi lehet
Kedves Katalin! Hogy mennyire igazad van. Ajánlom figyelmünkbe, hogy a cikkben egyedüliként propagált (doktorált) Türk Attila mit is kutat, s minek a kikiáltottan legavatott szakértője, kinek a sajtó is nyílt ajtókat mutogat, honnan is születik az MTA-ban felmerült régi-új forradalmi gondolat: http://doktori.bibl.u-szeged.h...
Megismétlem: nekem semmi balyom a türk-iskenzi-askenázi-kazár-kozár-kazirokkal, ha nem mindig a magyar őstörténetet kiváltó elméleteikkel tűnnének fel minduntalan: az írástól, az olvasásig, a születéstől a halálig. Kedves Katalin! Neked van igazad.
Mert mindehhez hozzá, a talpatok alatt, ami a Pannon-tenger volt, annyi olaj és földgáz van ott, amiről álmodni sem mernétek. S mindehhez hozzá Magyarország az EU legnagyszerűbb élelmiszer termő helye. Jó volna az mindenki másnak. Hadd vigyék?... Akkor hajrá, befelé az európai közösségbe!
Kordos Lászlóval is leveleztem egy keveset. Nemcsak a KM-beli, hanem a dmanisi (Grúzia) leletek feltárásában is részt vett. „Nem tudtuk bebizonyítani, hogy az ember a KM-ben fejlődött ki - vagyis a tud. világ nem fogadta ezt el.” www.opont.hu/hirek3.php?k_hirAzn=287&k_hirFl=200412&k_hirKat=7
A Csád-tavi (toumai lelet, 2008) laposarcú, csimpánz nagyságú, felegyenesedve járó lény, már ismert volt. Én is tudtam róla. Csak akkor még ilyen tud. kommentárral: az csak egy majomember lehetett. Azóta már elfogadott, hogy a 6.5 millió éves lelet – a legrégibb ismert ELŐEMBER. (A pirossal jelzett leleteknek könnyű utánanézni az interneten.) S az mit változtat? Hiszen a Csád-tó is Afrika. Aha. Milyen idős a legrégibb afrikai előember-féle? 4.5 millió éves. "Átmenet", vagy előzmény Afrikában nincs. Az a KM-ben van. A Csád-tó a Földközi-tenger maradványa. A Földközi a miocénben egy tucatszor kiszáradt és újra feltöltődött vízzel az Atlantiból – s ilyenkor Afrika belsejéig hullámzott a tenger. MÁR MEGVAN MINDEN. A Rudapithecus a KM-ben van. De a tudományban még mindig nagy a hallgatás arról, hogy a legkorábbi előember a 10 millió éves Rudapithecus leszármazottja kell legyen. Ami az egyik kiszáradási periódusban jutott le Afrikába.
TÚL KICSI a toumai agya ahhoz, hogy előember legyen? Mesebeszéd. A 18 ezer éves floresi lelet már modern ember, s annak még kisebb. A dmanisieké pedig (sok koponyát találtak – azonos fajként!) – elképesztően változatos nagyságúak. Kicsik és nagyobbak – egy helyen. 1. Ma már azt is tudjuk, hogy a szellemi képességek tekintetében nincs jelentősége a "nagy agynak". 2. Ma már azt is tudjuk, hogy szigetre bezárt állatok-emberek egyre kisebbek lesznek (ciprusi kiselefánt). Minél kevesebb az ennivaló – néhány ezer-tízezer év mulva – annál kisebb a faj testmérete. És mitől volt nagyok az állatok? Minél hidegebb helyen él egy faj, annál nagyobb lesz, mert nagy a test (felület-térfogat arány) jobban őrzi a testhőmérsékletet. Az agy (és a számítógépek) huzalozásához, az információ tároláshoz, semmiféle "nagyságra" nincs szükség.
Tudod, mekkora ásatások lesznek itt azután, hogy az EU felvásárolta a földjeiteket, szétszabdalta Magyarországot, szétpocsékolta a nyelvünket és „megszűntetek”? Minden cm2 ásatásra lesz pénz. Pláne az olajkutakra. Nélkületek lesz az emberiség szülőföldje a KM. Már nélkületek lesz, magyarok. Mert mindehhez hozzá, a
Ha már megvettem, el is kezdtem olvasni Veres Péter: Mérföldkövek a magyar őstörténetben c. könyvét.
Nagyon tanulságos, mert egyértelművé teszi, hogy a finnugrista szamár még mindig ugyanaz a csökönyös szamár, aki szerint elegendő a régóta sulykolt dogmákat (hazugságokat) százegyedszer is papírra vetni ahhoz, hogy semmi ne változzon. (Természetesen porig alázva közben az ellenvéleményen levőket.)
Érdekességképpen idézem néhány okfejtését:
"1950-ben... a Pravdában dúló nyelvészeti vitában az a vád jelent meg, hogy a finnugrisztika burzsoá áltudomány." (ezt) ..."paradox módon, maga Sztálin tiltotta be. Éppen jókor, hogy ezzel a ...magyar összehasonlító nyelvészet is megmeneküljön a teljes megsemmisüléstől."
"...1989 előtt ... hivatalosan nem támogatták a magyar őstörténet kutatását." (Nocsak! És akkor mit csinált addig az Akadémia?) "..,A szigorú tiltás törvényszerű bumeráng-hatásának következtében (1989 után) járvány-szerűen terjedtek a magyar őstörténettel kapcsolatos tudománytalan eszmefuttatások..."
"Az OSZK mostani közleménye szerint már régóta évente közel nyolcszorosát teszik ki a finnugor tárgyú tudományos könyvekkel szemben azok a "munkák" amelyek "alternatív", amatőrök által propagált "ötleteket" próbálnak nagy hévvel és politikai felhangokkal hirdetni. Felháborító, hogy mindez akkor történik, amikor a tudományra nincs elég pénz, sőt, az MTA komoly pénzügyi gondokkal küzd."
Csak arról feledkezett meg Veres Péter úr, hogy amíg mi ("amatőrök") a saját pénzünket áldozzuk erre, addig ők az állam pénzén, azazhogy a mi adónkból garázdálkodnak. De nem ez az utolsó csúsztatása.
"Az Urál hegység környékére helyezhető finnugor őshaza területének kezdeti benépesülése a régészeti adatok szerint még nem eléggé tanulmányozott."
Dehogynem. Éppen ezek alapján derült ki, hogy nincs ott semmiféle értékelhető lelet, mert az akkori körülmények miatt ember ott nem is élhetett. (Már László Gyula is megírta.)
"Jelenleg is kétségbevonhatatlan tudományos ténynek számít, hogy a magyar nyelv finnugor, ... és ezen belül a Nyugat Szibériában élő vogulok és osztjákok állnak a legközelebb hozzá..."
Ha megnézzük őket biztosak lehetünk benne, hogy ez sem igaz.
Kedves József! Tán félreérthető voltam, sőt, bizonyosan. Arra kívántam rámutatni, hogy a kazár írás hangsúlyozása a székely-magyar jelkészlettel kapcsolatban - az én álláspontom szerint - egyszerűen megalapozatlan. Semmi bajom a kazárokkal, meg a türkül szkítákkal, az iskenzikkel, sem az irániakkal, sem a mongolokkal, ... ha azok nem mint a magyar műveltség forrásai tűnnek fel ... ki tudja honnan.
Tán már említettem valamikor egy hozzászólásban, hogy iráni hallgatóimnak megmutattam a szótárunk szerint iráni eredetű szavakat, s a többségükről mit mondtak: "ezt ők éppen úgy tanulták, hogy hun-magyar eredetű szavak". :)
Nem volt szándékom a kedves Ferenc véleményére válaszolni, aki a megelőző nyolcban nem, csak a kilencedikben veszi észre a számára vörös posztó „kazár” megnevezést. Szeretném tudatosítani, az általam hivatkozott és felemlített Rovásírás Honlap webhely már nem létezik, így az nem mosható össze a mai Rovásinfóval, hogy „onnan tölthette le,” mondja az, aki az előzőt nem is látta. Az oda címzett (amúgy jogos) kritikát meg nem veszem magamra.
Dr. Hosszú Gábor annak idején főként Vékony Gábor, Csallány Dezső és más elődök munkáiból merített megnevezések és hangértékek alapján állította fel a rovásjelek székelymagyar, Kárpát-medencei és kazár (ez alatt ő a törököt értette!) besorolását, rováskarakter készletét és tette alkalmassá számítógépes írásra! Ezért köszönet illeti, mert ezek nélkül ma béna lennék, főleg a keleteurópai és középázsiai rováskarakterek leírásánál. Hivatkozásomban pedig követtem a szerző megnevezését.
Nem gondolnám, hogy Ligeti Lajost „keresztre kellene feszíteni,” mert „A kazár írás és a magyar rovás írás” című munkájában, már egy évszázaddal ezelőtt észrevette és kihangsúlyozta a kazár rovásírás köztes szerepét, sőt a székely jelek egy részét abból származtatta. Talán nem illő a tudós elődök megnevezését másképp értelmezni, mint amire azt ők használták és összemosni azt újabb értelmű, nem oda való, egyéb ambícióból, ismeret hiányból eredő, akár tudatos askenázizással. Egyébként az a véleményem,(ezen dolgozom) hogy a keletről származó „kazáriai” rovások valójában szkítahunmagyar rovások. Ezek keleti, „kazáriai,” steppei, Don-kubáni stb. megnevezésére előbb utóbb konszenzust kell találni. Ez pedig ismerve az egymásnak feszülő érdekeket, belátható időn belül nem történik meg, mert erre egyelőre nincs elfogadott, elismert tudásismeret sem. Akkor egyelőre marad a tolerált más vélemény!
A szkíta kori balta tokkal kapcsolatban megjegyezném, hogy Varga Csaba: Jel, jel, jel c. könyve 230. oldalán egész pontos, mindenki számára érthető megfejtést közölt, mindenféle kazár betűkészlet nélkül, a közismert székely-magyar betűk és betűösszerovási szabályok felhasználásával. Delibeli József hivatkozik is rá, ezért értetlenül olvastam a művét, hogy miért kell másik olvasatot keresni, ha már megvan a tökéletes?
Az agatirs-agathirs népről még valami. Úgy gondolom ma már, hogy annyira lehettek ők kazár-katzirok, mint amennyire géták, gótok, kazahok, ..., stb. Úgy vélem ez így félrevihet. Fordítva is féligaz. Másként kell megfogalmaznunk ezt a dolgot és nem feltétlen vérre vonatkoztatva. Ami bizonyosnak tűnik számomra, hogy a népneveknek van köze egy ősibb, egységesebb fogalomhoz (nyelvi úton csak ennyi az, ami nem megalapozatlan), amely fogalmat már "akkor-egykor" is ejthettek a-val, á-val, e-vel, é-vel, í-vel, vagy anélkül, sőt, még a mássalhangzók is így vagy úgy is hangozhattak bizonyos kiejtési és áthallási szabályokon-szokásokon belül.
Tehát én nem tudom, melyik lehetett előbb (de talán Katinak lehet ezzel kapcsolatosan megalapozott gondolata - nagyon is figyelek a hangok keletkezéséről általa írtakra), de hogy az alábbi népnevek mind egy tőről fakadnak, az annyira bizonyos, mint amennyire bizonyos lehet, hogy a kazárok szkíták voltak. :)
KATZIR - KOZÁR - KAZÁR - KAZAH - AGATIRS - GÉTA - GÓT - DÁK - GEPIDÁK - DAHA - DANA - DÁN
S mégis mennyire is távoliak voltak azon nyomban, ahogy így vagy úgy nevezték magukat?! Bizonyosan bizonytalan, ahogy mindig is bizonytalanul bizonyos lesz akkor is, ha magáról azt mondta-mondja, hogy ez, vagy amaz. Ezért is tartom fontosnak a tárgyi bizonytékokat, mert azok a tetteikből maradtak ránk. S a tett már nem csupán gondolat. :)))
Kedves Imre! Elkerülte talán a figyelmedet a félmondat. Ezt írtam: "Akik pontosan annyira egyeznek azzal, akik/amik a kozár-kazár-szkíták voltak valaha ...", tehát én is úgy gondolom, hogy szkíták voltak, amint a jászok (ilyen birodalom sem volt, ha volt is kumánia), meg az alánok, géták, és és még sorolhatnám hosszan.
Mint mondtam, nem bántani akartam Delibeli Józsefet, sőt, azt sem vitatom, hogy jelen állapotunkban ne tételezhetnénk fel e két megfejtésről, hogy a megoldása mégsem az, amit eddig leírtak. Amit viszont hangsúlyoznom kell, hogy amennyiben valaki hitelt ad Hosszú Gáborék ún. "kazár" rovásírás elméletének, akkor jön a nagy zagy. Minél visszább megyünk a történetben, annál inkább egységesebb jelkészletet tételezzünk fel, s akkor nem lesz helye a túlzott okumlálásnak (s ezt - bevallom - Varga Csabától tanultam, s azóta is neki adok igazat). Szent a béke: a kazárok is szkták voltak, de ma nem azok, hanem csak
Mitagadás, Delibeli Józsefnek a Hosszúfalu-Kisfentősi, három írásjelből álló, sokkal egyszerűbben is értelmezhető feliratra adott magyarázata valóban "halmozottan halmozottnak" tűnik. Minden további nélkül lehet vitatkozni vele, ám a kazár mumus nem biztos hogy elegendő a cáfolathoz.
Természetesen tudunk a kazárokat kisajátítani igyekvő idegen próbálkozásokról, tudunk az ezekre alapozott "rovásírás kazárosítási" törekvésekről is, de tudunk arról is, hogy a kazárok valójában mégiscsak szkíták voltak, akárki akármit állítson is róluk. (Már többször megírtam erről a véleményemet, és változatlanul ajánlom Kánnai Zoltán írásait, melyekben az összes idevágó forrást megemlíti.)
Ha csak ezen múlna, a szkítáknak is örökre búcsút mondhatnánk, hiszen őket is kisajátították már régen az "indogermánok", majd az "indoeurópaiak", hivatalosan ma nekünk semmi közünk sincs hozzájuk. Akkor most tagadjuk meg őket is?
Kedves Feri!
Éppen te voltál az, aki nemrég a népek neveit tiszességes nyelvi és történelmi ismeretek alpján töviről-hegyire elemezgetted! Kell-e tehát mondani neked, hogy a kazár (máshol - keletebbre - kazir) az nem más, mint az a-katzir, (amely hun csoport fellázadt, és akik ellen büntető-békéltető hadjáratra kényszerült Attila,) akik máshol, pl. Herodotosznál még agatir(s) néven szerepelnek Erdély területén?!
S ha mindez igaz, lehetett-e a kazároknak kárpát-medencei eredetű írása? (Hogy néhány tökfilkó még az x, y, w, q írásjeleket is megpróbálja belecsempészni ebbe, az csak őket minősíti. Delibeli Józsfnél nem találkoztam ilyennel.)
Számomra mindez azért fontos, mert itt többek között egy hazai, bronzkori leletről van szó, amit a hivatalos történetírás (és a rováskutatás) elhallgat. De mint a példa igazolja, ez az írás itt már akkoriban is létezett, akárhogy értelmezzük is az írásjeleit!
Elkeserítő volt Delibeli József halmozottan halmozott összerovásra és egyedi jelentéskészletre alapozott megfejtés kísérletét végigolvasni számomra (nem kívánom őt bántani különösebben, nem ez a lényege annak, amiért e hozzászólás erejéig tovább is maradtam). Elolvastam gondosan, s a nyomasztó érzéseimre az utolsó, befejező mondatban meg is találtam az okot, avagy a választ. Idézem Delibeli József utolsó mondatát
"A rovásjelek jelölésénél felhasználtam Dr. Hosszú Gábor székely-magyar, Kárpát-medencei és kazár rováskarakter készletét. Letöltve a Rovásírás Honlap Webhelyről 2009."
Nos, ez világossá teszi, hogy milyen károkat okoz a Sipos-Rumi-Hosszú triumvirátus még akkor is, ha nem is sikerült nekik a székely-magyar rovásírást, mint Kárpát-medencei és kazár rovásírás szabványostaniuk. Nem tudom, hogy ki fogta fel, hogy mit jelentett volna, ha e hármas-fogatnak sikerült volna számítógépes szabványos kódként elfogadtatni a székely-magyar rovásírást kazár rovásírásként. Magyarázhatná ez a honlap gyereknek, felnőttnek, minden okostelefonosnak, hogy mi székely és mi magyar, miközben kazárként használnák, ha netán valamiért rászoknának a rovásírás használatára. Megjegyzem: ennek az alapítványak nincs rovásírás honlapja. Helyette rovásinfó (szép magyar szó) honlapjuk van, s Delibeli József onnan tölthette le azt a betűkészletet, amelyben a dz, dzs mellett a q, w, x, y jelek is helyet kaptak. No nem összerovásként, hanem egyenrangúként a cs, gy, ty hangjainkkal, mint aféle kazári=kárpát-medencei "fonéria-rafinéria"!
Jómagam kitartok amelletti meggyőződésemben, hogy nem volt soha semmilyen egységes kazár rovásírás, de erőteljes szándék van a kazárosításra. Továbbmegyek: kozárok, kazárok, ... ha mindig is voltak, lesznek és vannak, soha nem, mint műveltségalapítók, s főként nem tudhattak maguknak birodalmakat, ha tesznek is ma ksérletet ennek elhitetésére sokan, akik kazároznak, avagy kazárok ma. Akik pontosan annyira egyeznek azzal, akik/amik a kozár-kazár-szkíták voltak valaha, mint akik ma a türk-törökösödők nyomán iskenzi-askenázi-szk.ításkodnak.
A két felirat megfejtése - szerény véleményem szerint - olyan mértékű elvontságot tételez fel azokról, akik róttak, amire semmi szükségük nem volt akkor, mikor elvontság nélkül is elképesztően sokrétű ismeretadásra képesek voltak mindannyian. Bűvészkedés és művészkedés nélkül. A nemes egyszerűség kell legyen e titoknak is, mint megannyi másnak is a nyitja.
Valóban, a visszacsapó íj már közelebb visz a magyarral rokon népekhez, ám az "íjfeszítő" kifejezést még mindig nem tartom szerencsésnek.
A visszacsapó íjasok leleteiről szól Pap Gábor könyvbemutatója, de amit ezekről állít, az valójában minden korra igaz. Itt már nagyon régen az a "divat", hogy a mi őseinket kisemmizve, minden valamirevaló leletet másoknak kell átjátszani, az őskortól a "honfoglalásig".
Pap Gábor közismert szkítahívő, aki - amint látszik - a tényeket sem akarja megkerülni. Éppen ezért kénytelen megemlíteni Grover S. Krantz kutatásait is, így végül ó is elismeri, hogy a mindent meghatározó népmozgás nem onnan ide, hanem innen oda (kifelé) történt, csak hát ugye, sokkal korábban.
Nem néztem azóta sem utána, de belegondoltam, és azokra a népekre, akik visszacsapó íjat használtak, mégis illik valamennyire az íjfeszítő elnevezés, hiszen ők eleve olyan fegyvert készítettek, amit csak ők tudtak használni, mert kellett hozzá testi erő és tudás is. Az angolok pl. ilyen értelemben nem íjfeszítők, hiszen inkább a hosszúíjat (long bow) használták, ami majdnem embermagasságú volt, a lövéshez alig kellett rajta valamit feszíteni; később pedig számszeríjat használtak; mindettőt csak azért, hogy az erőkifejtést elkerüljék. Tehát az ő íjaikat nem nagyon kellett megfeszíteni. Ugyanígy cselezett minden más, körülöttünk élő európai nép is.
Értem én, persze hogy értem Pap Gábort, én is jól tudom, hogy a Hunor-Magor féle testvériség alapvetően különbözik a Káin-Ábel, vagy Romolus-Remus történetek szellemiségétől. Mégegyszer mondom, nekem az "íjfeszítő" kifejezéssel van gondom, mert íjat feszíteni az ősembertől a mai napig terjedően, gyakorlatilag minden nép tudott. Ezen az alapon tehát nem határozható meg kultúra. Tudom én azt is, hogy honnan származik ez a gondolat: ezt a testvériséget kiválóan ábrázolja egy szkíta (szarmata) aranykincs, Pap Gábor egyik kedvence, amin a nyilasok összetartanak:
Nincs tehát kifogásom a szkíta rokonság hirdetését illetően, de az ilyen kifejezéseket, mint az íjfeszítő, mégse sajátítsuk ki magunknak, mert mint írtam, ezzel nem lehet kiállni a világ elé!
Pap Gábor íjfeszítő népeknek nevezett bizonyos népeket. Nem vagyok művészettörténész, hogy tudjam miért tette, de amit írtam abban részletezve van, hogy a szkíta-hun-avar-magyar népeket értette alatta.
Talán nem fogalmaztam egyértelműen előzőleg, nem a barátságról és egymás segítéséről volt szó, hanem arról, hogy ha ezen népek népművészetében egy képen látszik két emberalak, akkor leolvasható a képről, hogy ők most barátok vagy ellenségek, vagy hogy pontosan milyen viszonyban állnak egymáshoz képest. Más népek művészetében, mondjuk a görögöknél úgy szerepelnek egy képen alakok, hogy ilyesmit sokszor lehetetlenség is keresni a képen, mert csak megrajzolták az egyik alakot, akinek a másikhoz talán köze sincs, vagy csak annyi, hogy a díszítés miatt ki kellett tölteni a teret, vagy a két alak közötti viszony nem egyértelmű és csak a téma ismeretéből tudjuk, hogy mondjuk Zeusz és Héra házaspár és őket ábrázolja a kép, nem két idegent.
Nem tudom, ez így érthető-e, mert kicsit bonyolultra sikerült.
A nyelvészetet valóban külön kell kezelni, mert nyelvek összehasonlításának önálló törvényei vannak. Ezek még az írástörténet-tudomány módszereitől is alaposan eltérnek. A népek történelmét (kultúráját), az archeológiai leletek kiértékelését megint külön tudományok vizsgálják, stb. De ez nem azt jelenti, hogy a nyelvek külön tátogtak volna, népek nélkül. Ez ostobaság. Csak azt jelenti, hogy minden tudománynak megvannak a saját kutatási módszerei.
Bocsánat. Sajnos én is érzem, hogy teljesen igazad van. Minden annyit ér, amennyire nem rögeszmés, azaz amennyi abból követhető és érthető is. Ráadásul veszélyesen nő bennem egy új mánia (MAGNA GER-MAN-IA és SAR-MAD-IA EURASIA viszonya), amit egy ideig még érlelnem kell magamban, ... , pontosan azért, amit mondasz. :) Azért remélem, nem volt haszontalan a kis gondolat-vihar, de éppen belecsaptál, ami egy ideje nagyon is foglalkoztat :)
Elnézést, hogy csak most reagálok, de mostanában igen kevés időm jutott a honlapra!
Megmondom őszintén, ez az "íjfeszítő" kifejezés számomra elfogadhatatlan. Azért az, mert a Homo Sapiens Fossilis-től a ma élő busmanokig mindenki íjfeszítő, hiszen ez a kifejezés csak úgy értelmezhető, hogy íjat, nyilat használó.
Ezen az alapon tehát egyszerűen nem lehet magyar őstörténelmet írni.
Minden tiszteletem Pap Gáboré, de nyilvánvaló képtelenség, hogy a barátság, az egymás segítése kimondottan szkíta-hun-magyar tulajdonság lenne.
Sajnálom!
2015.01.02 15:55
varnaijanos
„ Épp most néztem Pap Gábor: Népművészet erkölcsi és nevelő ereje c. előadását, https://www.youtube.com/watch?v=kq8jgwVPOLA ebben 17:40 perc, másodperc körül kezdődően elhangzik: nem mindegy, hogy egymáshoz képest hogyan viselkedünk, mi emberek. Ez, mint lényeges motívum megvan a néprajzban azoknál a népeknél, akiket mi íjfeszítő népeknek nevezünk, de hiányzik minden más kortárs népnél. A szkítákkal egykorú más népeknél nincs meg, a hunokkal egykorú más népeknél nincs meg - gondoljunk itt a germánokra -, az avarokkal együtt szereplő szlávoknál nyoma sincs, és a magyarokkal együtt szereplő jelenleg "népeknél" egynél sincs.
Ha ez így van, márpedig nagyon úgy tűnik, akkor a kárpát-medencei őslakos magyar és az Árpáddal érkezett "honfoglaló" magyar népesség népművészete is ilyen, akkor teljesen mindegy, hogy volt-e a kettő között bármilyen eltérés genetikailag, vagy hogy a számarányuk egymáshoz képest mekkora volt, mert ugyanazt a kultúrát képviselték, ami rájuk és csak rájuk jellemző, és ami mindkettőt megkülönbözteti minden más néptől. Az ezer évvel előtti nép-fogalom szerint pedig egyetlen népnek kellene őket tekintenünk. Szerintem.
De - meg kell mondjam - annyira szerteágazó, hogy az már zavaró a magyarságra koncentráló látogatók számára. Jó, jó, én kezdtem, amikor (magyar létemre) kelta isteneket emlegettem, de nem gondoltam, hogy ez a durranás ilyen nagy lesz.
... Thor as a prince of Troy, and the son of king Memnon by Troana, ...Thor is further said here to have been raised in Thrace ..."King of Thrace", ...
Tömören: Thor Trója hercege volt, Troana (Etiópia) királyának, Memnonnak fia … illetve Thor Trákiában nevelkedett Trák királlyá
... Asgard being the "Asian city" (i.e., Troy). Alternatively, Troy is in Tyrkland (Turkey, i.e., Asia Minor), and Asialand is Scythia, where Thor founded a new city named Asgard. Odin is a remote descendant of Thor, removed by twelve generations, who led an expedition across Germany, Denmark and Sweden to Norway.
Tömören: Thor alapította az ázsiai Asgard várost, jóllehet Tróját az akkor még Szkítia = Ázsiában. Odin az ő 12. leszármazottja, aki hadjáratot vezetett Germánián, Dánián és Svéd-földön keresztül Norvég földig.
In Heimskringla, composed in the 13th century by Snorri Sturluson, ... Thor is described as having been a gothi—a pagan priest—who was given by Odin (who himself is explained away as having been an exceedingly powerful magic-wielding chieftain from the east) a dwelling in the mythical location of Þrúðvangr, in what is now Sweden.
Tömören: a 13. századi Heimskringla alapján … Thor Odin, a keleti - sic: azaz hun - hódító vezér adtagéta pogány pap volt, aki a mitológiai Svédországban - neve: (sic: figyelem!) ThrúdVANGR (!!!!) - működött.
még az sem bizonyos, hogy többség, hiszen nem a pillanatnyi bolsevizmusban, hanem a "sok lúd disznót győz" másik, eredeti, időtlen ősüzenetében hiszek.
Végül: nekem gyanús a harGITA is, ami HAR és GITA lett egyben!
Ez komoly felvetés. Egy jó kérdés telitalálat is lehet.
Talán meglepő, s bár kézenfekvőnek tűnik a durranás, dörrenés kifejezésre visszavezetni a TARANIS kelta Istent csupán, de annak is és ennek is jóval mélyebb rétegét látom, hisz nem kevesebbről van szó, mint egy keltákat vezérlő Isten nevéről. Szerintem ugyanis (: s most nem idézőjelben értendő a szerintem :) Tanaris nem más, mint a hadúr, az ég kovácsa, a kardisten, azaz a harcosabb időszakokban a szkítákat is és Atila hunjait, "az Isten ostorát" vezérlő Isten (fogalmilag mindenképpen, de nevében is őrzi ezt)..
Taranis (Tanaris) mitológiai alapja Targetaos (Hargita) s talán a Nimród mítoszok Turánja (Turán és Irán)
Herodotos gyűjtésében is (turáni mondákban is) a szkíták első királya Targetaus. Hercules legendában: Scythes, azaz Hercules 3. (! nem véletlenül éppen a harmadik !) fia, aki az égből pottyant arany ereklyékkel (eke, járom - máshol üllő - és fejsze - máshol balta - és csészék) a bátyjaitól a hatalmat is átveszi, azaz örökli atyjától. E történet önmagában is tele van több rétegű szaka-széki-szkíta mondanivalóval. Lásd: az általam a múlt év végén feltett csatolón letölthető - később kicsit módostott (takarított és megjegyzésekkel kiegészített) diasorozat 96. diáját!
Ugyanebben a diasorozatban sorolom a meglehetősen alapos bizonyítékait annak, hogy az angol heptarchiát alapító népek északra vándorolt hun-magyar tudatú népek voltak, mint jütök=jászok=jazigok, angolok=angarok=hungarok=umberek és saxonok=sachsonok=sakák-székelyek (még Atila korában is). Atila halála után a nyelvi elhajlásokat más elhajlások is rövid időn belül követik.
Lásd: 191. dia, 204. dia: a juti,dani,angli,warni,saxoni,rugi/ruhi,thuringi és lombardi népeket, ahol a vandali népek uralkodtak, s ahonnan indultak a hivatalos történelem szerint Hispániába, hogy 50 éven belül Afrikán keresztül jussanak Rómába vissza, hogy ott találkozzanak a déli lombardokkal és umbriaikkal, s a 212.-220. diák világossá teszik, hogy milyen nyelven és gondolkodással választottak aztán 400 éven keresztül királyokat, míg meg nem alapították Angliát!
Taranis (Tanaris) = Targetaos (Hargita) mellett szól, hogy:
angolul: thonder (miért is?), mert az angol a jüt-umber-anger-sachson hatás miatt lett kelta-germán (legrégebbi kifejezéseiket és nyelvi sajátosságaikat tekintve), s náluk THOR illetve DONAR volt az, ami nálunk tán "DÖRRENŐ" - "DÖRGETŐS" Isten!
germán és anglo-saxon mitológiában: Thor illetve Donar (innen ered az ő napja - nem Jupiter, hanem - Doner's tag/day > Thursday)
egyik germán legenda szerint Odin (Isten) fia - úgy-e tudjuk, hogy Odin legendája honnan is ered?
érdekes, de a viking-kor teszi népszerűvé (csak úgy szaporodnak a személynevek, amelyek THOR-TAR-THUR-THUN-DON gyökkel jelzik az Istent!
Tacitus Herkulessel azonosítja Thor Istent
S arról most nem is regélek, hogy a gótok a gétáktól származnak (fajultak el egyre inkább római-latin irányban), akik egyértelműen saka-széki-székita-szkíta-hun népek voltak korábban, s kiknek maradványait bátran nevezhetnénk egy rövid ideig közös néven akár keleti és nyugati, meg ilyen és olyan avarnak, ahogy nevezték is őket warnak és gar-galnak, ahogy opar-obar-iber-embri-ombor-umber-unger-anger-varangar-hagar-ogor-ugor-ogur és varhun-hungar-venger-wangarnak, hogy az ezekből származó újkeletű és még inkább elfajuló (ma élő) népnevezéseit most ne is említsem, mert már bizton mániásnak néztek így is. Azaz úgy tűnhet, hogy mindent éppen én hungarnak vagy magyarnak ferdítek, holott csupán a közös ősséget elvesztő - eltávolodott - névadó testvérekről beszélek (még az sem bizonyos, hogy többség, hiszen nem a pillanatnyi bolsevizmusban, hanem a "sok lúd disznó<
Aha. A héber darug = fokozatos, lépcsőzetes, roem = dörög (az ég). Magyar: dörög, dördül, durrog. Finn rokonszó nem lesz, mert ott a később megjelenő D még nem képez tőszavakat (csak a szó belsejében fordulhat elő). A még későbbi G meg egyáltalán nincs odaát. De attól még gyöknyelv az is, csak jó tízezer évvel ezelőttről - és úgymaradt.
De ha már a dörgedelemnél tartunk, - miközben ti ketten, Krizsa Katival a nyelvek meghökkentő rokonságairól vitatkoztok, - nem lehet hogy Taranis kelta viharisten neve összefüggésben van a magyar dörrenés, durranás, stb., szavakkal?
Alaptalan kishitűség a trianoni csonkaországba (vissza)helyezni ezt a települést. Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy Kukutyin valamiféle újkori találmány lenne, arra viszont van, hogy már legalább hatezer éve létezik, és hogy az alapítói innen mentek oda. A csángók ma is így hívják.
Vonaldíszhez szokott szemnek kissé furcsa a művészetük, de ha a "szalagdíszeseket" nézzük, már világossá válik a rokonság. Felül az erdélyi kerámiák, bal oldalt alul a kukutyini, jobboldalt pedig a dunántúli divat:
A Makó vagy Deszk mellé elképzelt Kukutyin szerintem ugyanazok találmánya, akik szerint a paticsfal is csak a honfoglalás után jelent meg hazánkban, miközben a régészeti leletek már 8000 éve igazolják, hogy az itt élő nép ezzel a technológiával építkezik. (Tessék megnézni a Néprajzi Lexikont!)
Ugyanezek állítják azt is, hogy nekünk a szkítákhoz-hunokhoz sincs semmi közünk.
A "hármat tojott a fekete kánya" viszont újabbkori dal lehet. Talán bronz, vagy inkább "szkíta"-kori, amikor már kocsival (hintóval) jártak az előkelők.
1: Mi (magot vető magurak) mentünk Kukutyinba (Makó mellé, ha már nem Mekkába) zabot hegyezni (egyszer, nem többször), mikor a Maros úgy elöntötte, hogy a hegye látszott csak belőle.
DE!
Tán, mentünk mi amoda is, Kukutyinba, ha vetni nem is, de hegyezni. Zabot is, jobb híján, u(n)tunkban, míg el nem adtuk, mit kocsira raktak jussunkban, mielőtt még "hármat tojott a fekete kánya ... a kocsimba ... Kukutyinban ... vele háltam"! :)
(Kétségtelen tény, hogy a Cucuteni (Kukutyin) kultúra kárpát-medencei eredetű.)
Megmondom őszintén, hogy ezt a mondást én eddig a földművelés terjedésének tudtam be, miután ezek a kiköltözők vitték magukkal az itt megtanult fejlett földművelést. Úgy gondoltam tehát, hogy zabot hegyezni annyi, mint zabot termeszteni, földet művelni.
De most egy kissé elbizonytalanodtam, mert ez a mondás valóban utalhat arra is, hogy a kukutyinba költözők beszéde (elkeveredve az ott találtakkal) megváltozott, mint ahogy a csángók nyelve sem egészen olyan ma már, mint a hazai, bár könnyen lehet, hogy éppen az az archaikusabb.
Na még egy fordulót itt, aztán a részletes kitárgyalásokat tényleg jobb volna nálam... „Erre Te jöttél rá?” kérdezed. Hiába jöttem volna rá, nyelvészeti állításnak ez nem elég. De egyszer olvastam erről egy könyvben. Sajnos nem tudom idézni, nem emlékszem, hol. Pedig még a példára is emlékszem, hogy valamelyik mai bennszülött nézi medvét és azt mondja: eszek, morgok, elmegyek. Tehát a cselekvést csak „én-személyben” tudja mondani. Nagyon sokan, mai nyelvészek is rájöttek már, hogy az N (Ny) és a későbbi változó hangja az M rengeteg nyelvben ÉN, s a T még több nyelven TE – hátha mégis van igazság abban, hogy a nyelvek nem véletlenszerűen alkották meg a szavaikat. Pl.: én-te, héber ani-ata, orosz anyi-tЫ(tü), finn mine=én, te=ti, stb. Hátha tényleg volt eurázsiai ősnyelv? Persze, hogy volt. (S a világ többi nyelvét azért nem veszem hozzá, mert más földrészről egyet se ismerek – honnan tudjam?)
A tyúk (tik) és lyuk (luk) szerintem azért van egyedül a szótárban, mert a magyar elkerüli a torlasztást – itt pedig TJ és az LJ torlódott. De nem is így ejtették eredetileg, hanem 1. tik-nek. A bizonyítást én mindig más gyöknyelveknél keresem, mert ott majdnem biztos, hogy megtalálom a rokonszavakat: a héber tik = táska, tíjah = vakolat (fehér), s a tyúk itt a „táska”. 2. a magyar lyuk meg le-uká lehetett, mert a finn aukko = nyílás, a héber uká = gödör, s a lakuj = hiányos. Aztán a lágy J-t a magyar vagy kidobta, vagy összevonta: tik-t’júk / luk-l’juk.
Már rájöttek (USA), hogy nem tagadható a Kárpát-medencei őskultúra, ezért Duna-völgyinek nevezik (nélkülünk) és biztos, ami biztos, Kr.e 7-6000-re bizonyítás nélkül állítják a délről betelepülést, mintha tény lenne, miközben gondoljátok végig, hogy délről a Dinári és Balkán és Macedón-Balkán hegyeségein keresztül kellett volna egyre feljebb és feljebb költözni ennek a Kr.e. 5000-ben a Duna-völgyében már tömeges település nyomokat és lelethalmazokat hagyó földműves és kézműves embertömegnek.
1. Mindent megemlítenek, csak magyarokat, Magyarországot nem, miközben a legrégebbi leletek között hazai képeket mutogatnak.
2. Délről érkezik a kultúra 5000-6000-ben, miközben éppen akkor történik a jogaros nép kiáramlása a Duna völgye mentén keletre.
3. A Jász síkságra teszik a központot (Kukutyin Tripolje), miközben semmit nem találtak ott, aminek több száz évvel előbbi leleteit ne találták volna itt.
Grandpierre Attila írt egy könyvet a magyarok Istenének elrablásáról (tény).
Most kezdődik a régészeti leletek régiségének elrablása úgy csomagolva, hogy tessen, mert Duna-völgyi kultúrának lesz nevezve (magyarok nélkül - természetesen).
Világos. :) Valóban, jómagam csupán a hangkörök létével foglalkoztam. Ahhoz nincs elegendő ismeretem, hogy azokra is rádöbbenjek - mégha az általad írtak alapján én is be tudom látni - hogy melyik, melyik után keletkezik.
A T - TE számomra telitalálat. Óriási! Erre Te jöttél rá, vagy valaki mástól ( is) származott az ötlet (lehet, hogy nekem, mint újszülöttnek új csupán - annyira egyértelmű)? Ebből egy halom gondolatom támadt az M-N > ÉN > MIN és az ANYA-NŐ és az ÉN viszonyára is. Hogy hogyan is keletkezett az ANYA-MAMA és az ATYA-APA meg a BAB-BABA-BÉBI is. Kevés hang van, amely annyira a befogadást fejezi ki, mint az M-N-NY nyammogók. Miközben a TÉ-TÁ (legfeljebb semlegesen, de) a környezetre irányul, az M-N az ÉN felé fordul.
Az eLY: Értem, persze. Számos LY hanggal képzésre ez logikusnak tűnik, azonban úgy érzem, hogy jóval korábbi őshang, mint az L, s főként mint az R, pedig a foRgásért, pöRgésért, siRülésért az R felel csupán. A felvetésem az, hogy nem feltétlen csupán az I képzéssel alakult. Érzem, hogy az eLY valóban más milyenséget ad azokra a szavakra, amelyekben előfordul (előfoly). S, igaz, hogy egyetlen szavunk, amely LY hanggal kezdődik a LYIK-LYUK (egyébként érdekes, hogy a TY-re is egaz ez, hiszen ott meg a TYIK-TYUK, na meg a TYŰ :), ami azt erősíti, mintha képző hang volna. A LYUK viszont éppen az ellentéte annak, amit a KÜL-KÖR fogalmak alatt értünk: KEL-KÉL-KALyib-KULa-GULa-GOLYó-GOLYva-KÖLdök (KÜLgyök?) ... S az I és J hanggal képzés az L(R) után mitől is lesz határozottan LY (magyaroknak máig egyértelműen - szinte érzésből), míg más esetekben semmi esetre sem: ALJ, ELEJE, ÉLJEN, BORJ, SARJ, FÜRJ, DELEJ, TELJES, TALAJ, PARAJ, KARAJ, KARÉJ, ÁRJA, ERJED. De LY (s nem J), ha HELY (HOL is?), FOLYó, GALLY, KÁLYHA, MELY, MOLY, BOLY, KIRÁLY, TÖKÉLY, SIRÁLY, CSOBOLY, PÖRÖLY, ...s hajdan (tán még most is) úgy tanították, hogyha L-lel is ejtheted, akkor eLY, egyébként Jé ?! Itt kell legyen valami, ami ezt a hangot az R-hez köti, s nem feltétlenül az L miatt. S van valami, ami miatt a J azt, amit az LY kifejez a gyökszavakban, nem fejezheti ki. Nos, azt hiszem, hogy ezt JÓL kibeszéltük, s tán egy időre elég is lesz, de azért írd meg, ha van valami, ami ezt a fejemben HELYre teszi, de már valóban nem akarom a mániámat erre a honlapra is ráerőltetni (miközben máris sikerült. :)
2015.01.04 08:32
Krizsa
„
Jó reggelt, Feri. Az első mondatodat nem pontosan értem, de én a sumérnál amúgy is kétkedő vagyok. (Csak azért írom sz-szel, mert legtöbben úgy írják – de nyugodtan lehetett szumír.) Belenézek ugyan időnként az e-PSD sumér-angol szótárba az interneten... de. Szerintem, ha az egyszótagú, két hangból álló ékjeleknek 4-18 külön jelentést tulajdonítanak, akkor ott sem a szavak összeállítását, sem a megfejtést nem érzem megalapozottnak. Én inkább a kínai típusú éneklő nyelvek elődjének vélem. Abban is biztos vagyok, hogy a mássalhangzók helyes megfejtése esetén (a mostani is lehet helyes, csak nincs meg nekik mind), 5o-6o%-ban fogjuk visszakapni a magyar -finn -héber -dravida gyökszavakat. Valszeg a kínaiból is. Ez a kérdés számomra még nehezebb, mint a húszféle rovásírás. Talán még az ékjelek beazonosítását is, kifogástalan fényképfelvételekről, újra kellene ellenőrizni. Dehát mindez csak az én véleményem.
Az Ly-t én úgy értelmezem, hogy valójában a milyen? kérdésre felel: goli-ó, foli-ó, akadál-i, szegél-i. Mert ált. egy másik gyöknyelvben megtalálom a gol-, fol- /pol-, szeg-, stb.-t a megfelelő értelmekkel.
A hangkörök elnevezés – nálad – összeköti a hasonló értelmű, de eltérő mássalhangzó vázú szavakat. Én fordítva csinálom: az azonos mássalhangzók (és rokonhangjaik, pl. P-hez F és B) mentén elemzek.
Most már sietek: a T hang talán a legősibb a világon és azt jelenti, hogy TE. De az őskorban ez nem pont a mai Te volt – hanem bármi és bárki (élettelen is), ami az ÉN-re bármilyen hatással lehetett. Tehát egyszer volt az ÉN, ez a megfigyelő, aki éhes, fázik és nagyon mérges – a másik a külvilág, ami körülötte mászkál (bekapja), harap, vagy ráesik (szikla). Most akkor ez vagy jó az énnek, vagy nem. Hogyan lehet tudni, hogy az ősember így gondolkozott? Ilyen a ma élő elszigetelt népek felfogása is.
Jó reggelt, Feri. Az első mondatodat nem pontosan értem, de én a sumérnál amúgy is kétkedő vagyok. (Csak azért írom sz-szel, mert legtöbben úgy írják – de nyugodtan lehetett szumír.) Belenézek ugyan időnként az e-PSD sumér-angol szótárba az interneten... de. Szerintem, ha az egyszótagú, két hangból álló ékjeleknek 4-18 külön jelentést tulajdonítanak, akkor ott sem a szavak összeállítását, sem a megfejtést nem érzem megalapozottnak. Én inkább a kínai típusú éneklő nyelvek elődjének vélem. Abban is biztos vagyok, hogy a mássalhangzók helyes megfejtése esetén (a mostani is lehet helyes, csak nincs meg nekik mind), 5o-6o%-ban fogjuk visszakapni a magyar -finn -héber -dravida gyökszavakat. Valszeg a kínaiból is. Ez a kérdés számomra még nehezebb, mint a húszféle rovásírás. Talán még az ékjelek beazonosítását is, kifogástalan fényképfelvételekről, újra kellene ellenőrizni. Dehát mindez csak az én véleményem.
Az Ly-t én úgy értelmezem, hogy valójában a milyen? kérdésre felel: goli-ó, foli-ó, akadál-i, szegél-i. Mert ált. egy másik gyöknyelvben megtalálom a gol-, fol- /pol-, szeg-, stb.-t a megfelelő értelmekkel.
A hangkörök elnevezés – nálad – összeköti a hasonló értelmű, de eltérő mássalhangzó vázú szavakat. Én fordítva csinálom: az azonos mássalhangzók (és rokonhangjaik, pl. P-hez F és B) mentén elemzek.
Most már sietek: a T hang talán a legősibb a világon és azt jelenti, hogy TE. De az őskorban ez nem pont a mai Te volt – hanem bármi és bárki (élettelen is), ami az ÉN-re bármilyen hatással lehetett. Tehát egyszer volt az ÉN, ez a megfigyelő, aki éhes, fázik és nagyon mérges – a másik a külvilág, ami körülötte mászkál (bekapja), harap, vagy ráesik (szikla). Most akkor ez vagy jó az énnek, vagy nem. Hogyan lehet tudni, hogy az ősember így gondolkozott? Ilyen a ma élő elszigetelt népek felfogása is.
Az LY - LI/J keletkeztetést a helyedben nem venném ilyen egyértelműnek (az LY és J hang úgy lehetett kezdetektől külön hang, mint az AGU és a MU illetve a LU és a DU a szumírban, mint alanyi tárgyas ragozás ősalakja, miközben még igék sem voltak), de Te vagy a nyelvész, nem én.
A T és J hang általad felvetett kapcsolata számomra éppen a kiejtés és értéshiba korai (októl eszakadó) jelenségét mutatja: JÓ > GYÓ > DÓ > TÓ. ÚJ - ÚGY - ÚD - ÚT ahogy a személyes névmások esetén is ez a példa: az egyes szám eslő személy esetében az ÉN (MIN - hunmagyar; IK - visszaható igeképző) > AGU (szumir - alanyi ragozás szerint) > EGO (latin) > ICH (német) > I (ÁJ - angol) > JÁ (orosz) > JE (francia), ... még a hangkörön belül változott, de az egyes szám második személyi névmás esetén pontosan úgy lép ki, mint az általad hozott példa: TE > TI (orosz) > DU (német) > THOU (GYÚ/DZJÚ - óangol) > YOU (JÚ - angol) > TU/TOI (francia) ... s a 3. személy esetén már a virágzás maga: Ő (Ü/I - hunmagyar) - ON/ANA/ANO (szláv) - ER/SIE/ES (német) - HE/SHE/IT (angol) és IL/ELE (francia), hogy a ragozott 1. és 2. személyi névmás alakokban mégis kiderüljön, hogy egy tőről fakadnak. :)
Vízkeresztig talán megbocsátható a nyelvészkedés itt, e honban :)
János!
Váradi János felvetéséről az jutott eszembe, hogyha e tulajdonságok a magyarra jellemzőek, akkor két "magyar" ember között ma is ez (avagy ez is) lehet annak a kulcsa, hogy kitől kell a hű magyarnak óvakodnia (elfajult testvérink miben is fajulnak?). Hogy Árpád népe testvérként élt és halt, elvitathatatlan, míg az alig egy évszázad múlva (nyilván a testvériségre hivatkozó) csőstül ránktelepedők mintha éppen ebben különböztek volna (pedig nem egy még a HUN nevet is hordozta).
Épp most néztem Pap Gábor: Népművészet erkölcsi és nevelő ereje c. előadását, https://www.youtube.com/watch?v=kq8jgwVPOLA ebben 17:40 perc, másodperc körül kezdődően elhangzik: nem mindegy, hogy egymáshoz képest hogyan viselkedünk, mi emberek. Ez, mint lényeges motívum megvan a néprajzban azoknál a népeknél, akiket mi íjfeszítő népeknek nevezünk, de hiányzik minden más kortárs népnél. A szkítákkal egykorú más népeknél nincs meg, a hunokkal egykorú más népeknél nincs meg - gondoljunk itt a germánokra -, az avarokkal együtt szereplő szlávoknál nyoma sincs, és a magyarokkal együtt szereplő jelenleg "népeknél" egynél sincs.
Ha ez így van, márpedig nagyon úgy tűnik, akkor a kárpát-medencei őslakos magyar és az Árpáddal érkezett "honfoglaló" magyar népesség népművészete is ilyen, akkor teljesen mindegy, hogy volt-e a kettő között bármilyen eltérés genetikailag, vagy hogy a számarányuk egymáshoz képest mekkora volt, mert ugyanazt a kultúrát képviselték, ami rájuk és csak rájuk jellemző, és ami mindkettőt megkülönbözteti minden más néptől. Az ezer évvel előtti nép-fogalom szerint pedig egyetlen népnek kellene őket tekintenünk. Szerintem.
Eddig azért nem reagáltam az írásaidra, mert láttam, hogy sok mindenben eltér a felfogásom, Te meg (nemcsak itt) régi harcos vagy. Akkor nem tolakszom. A honlap se az enyém, s a fő profiljához, a történelemhez, meg nem is értek... De ha Téged is érdekel, az más.
Az Ly, egyetértünk, nem J, hanem L+i/j. Mint ilyen, természetesen L igeképző van benne, aminek későbbi párja a „rossz” R igeképző. Azért rossz, mert ha az L hang R-re cserélődik, többnyire „agresszívebb” szavakat kapunk (tál-tár, szól-szór, szál-szár).
A J viszont – szerintem – I/J változó hang. A magyarban és a finnben ez csak a kiejtéstől függ (fiú, dió). A héber már közös betűvel is írja a kettőt, s csak a kejtésnél derül ki, hogy most melyik. Azám, de a J is igeképző, az a legősibb (táj-tál-tár, száj-szál-szár).
A H kérdése: háromféle van belőlük. A leglágyabb H (méh) nagyon sok nyelvben kieshetett (vagy nem). Pl. magyar „a, az” a héberben a „ha-„ előljáró szócska. Itt leesett. De a feltételes magyar „ha” esetében nem esett le, hanem normál H-ra erősödött. Csak a normál H gyökképző és az nem is esik ki sehonnan. Sőt K-ra is változhat. Ez volna a finnugor-magyar nyelvrokonság egyik bizonyítéka, ami a finnugrászok bánatára a héberben is ugyanúgy működik. (S a többi bizonyítékukkal ugyanígy jártakJ. A harmadik, a K/Ch változó hang magyarban nincs, ezt most hagyjuk.
Nem tudtam felderíteteni, hogy a legősibb J hogyan változik bármi másra. Pedig ott van nekem a JÓ és a TÓ, amik egész biztos, hogy régen ugyanazt jelentettek. Gondolhatjuk, hogy persze, mert a víz még az ennivalónál is fontosabb, az a legjobb. De ennyi nem elég. Nyelvészeti bizonyításhoz legalábbis több tucat példa kellene. Olyanok, mint a magyar tó, táv, tavak – s a héber TOV = JÓ. Miközben a héber tavá = elmerült, vízbe fúlt. Szóval, ha a gyökszó nem is ugyanaz egy másik nyelvben, de sok más szóból látszik, hogy „ugyanrról beszélnek”.
Ferinek erre az írására sokat kell majd válaszolnom. Egyelőre a K-ról: tükörben ugyanaz a föníciai és az etruszk rovásban és K hangnak azonosítják. Melyik volt előbb? A tud. vitákban szereplő ógörög már későbbi mindkettőnél - de a kérdés így is eldöntetlen maradt. (Föníciai eredetű a legrégibb héber írás is, ami szintén rovásírás volt, de abban nincs meg ez a fordított K.) Az etruszk, mint levándorolt KM nyelv - ismét valószínűvé válik. Javaslat: megpróbálni kiolvasni az etruszk írásjelekkel, de magyar nyelven, az avar leleteket. Nem biztos a siker, de megpróbálni érdemes. A KM nyelv levándorlását Itáliába az utolsó Özönvíz (6-8 ezer év) utánra teszem. Az általunk ismert Mezopotámia (sumérok) kultúráját az elárasztott, majd kb. 3 ezer év alatt felszáradó területen is az utolsó Özönvíz utánra.
Engem is megöl a kíváncsiság, hogy a K-betűs Kati mit gondol a K betű eredetéről az etruszk-latin betűkészletben. Megjegyzem: a H betű is egyike a K hangkörnek, amelyben a G, GY jelenti - Kati fejtegetése szerint - a legfiatalabbat. Azonban a hangkör másik irányában haladva a K-tól a H-n keresztül éppen a J hang búvik meg, amelyről ugyancsak érdekelne Kati véleménye, hogy az mikor jelenik meg a latin betűkészletben, mint önálló hangot jelölő jel, bötű vagy mi a csuda, miközben a magyar nyelv egyik ősi titka éppen ez a betű és hang, amelyből határozottan és csak elenyésző esetben van és lehet átjárás a párjába, mert a kettő különbségét számos más elhanyagolás ellenére a magyar máig őrzi és tartja írásban. Meggyőződésem, hogy azért, mert a Jé és eLY két teljesen elkülönülő őshang folyományai. Azaz míg az egyik (az eLY) a foRgó-pöRgő-peRgő-siRülő R hang torzulmánya, addig a másik (a Jé) a Koppanó-Kemény-meGaKasztó-meGKötő-meGfoGó K-G hangkör - Kati levezetése szerint korábbi - még nem zöngés, sőt, erősen levegős (H) hang fejleménye-folyománya. Érzem, hogy a HEJ,HAJ,HIJÚ,HJÉ,HJÁ, ... az a csatakiáltásban is kiválóan alkalmazható HJ hang, amelyet ma már csak - akár az MB és az NG hangokat - csakis két jel együttes alkalmazásával tudunk megjelenteni, egyike a legősibb önálló jelentőségű őshangoknak. (Egyébként ilyen az NY/NJ és a TY/TJ, a CS/TS és ezek későbbi (?) zöngésített párjai, mint a GY/DJ és DZ/DZS hangok).
Imre felvetését megtoldom azzal, hogy az avar jelzővel nem csupán a pártus avar varhun-hunvar-hungarokat illetik ma, hanem mindent és mindenkit, minden népet, amely a hivatalos honfoglalás előtti évszázadokban leleteket hagyott a Kárpát-medencében (500-900). Azt látom, hogy még az sem zavarja az "avarozókat", hogy a hunnal és a már magyarral (honfoglalókkal) teljesen azonos műveltségjegyeket mutató leletekről van szó oly árnyalatnyi különbségekkel, amelyek szerint frank leletekről nem is beszélhetnénk (csak példaként említve épp a frankokat). Ez pedig azt jelenti számomra, hogy Atila hunjainak közlekedő nyelve sem lehetett már más, mint az a magyar nyelv, amely nyelven az ún. avar települések máig érthető magyar szavak (főként, ha Kati, vagy a magyar nyelv gyöknyelvi sajátosságait világosan látók) olvassák és magyarázzák azokat. :)
Bocs Kati, de nem véletlenül húztam alá annak idején a falulakó és a földműves szavakat, ezek ugyanis azt jelentik, hogy itt bizony nem az avarokról, hanem inkább az őslakókról van szó.
A "későavar" kifejezés azok találmánya, akik az avar-hunok bejövetelét (is) egy üres, lakatlan területre képzelték el. De mint már százszor megírtam, ez a terület már sokezer éve folyamatosan lakott, ezt kétségtelenül bizonyítják a régészeti leletek. Nincs üres kor a Kárpát-medencében, nincs olyan időszak ahonnan ne kerülnének elő nagy mennyiségben régészeti leletek! (Az avarok pedig valójában avar-hunok, azaz szkíták voltak, akik az egykori Pártus birodalom területéről érkeztek hozzánk, akik a bizánci források szerint mindössze húszezren lehettek.)
Ettől persze neked még lehet igazad az avarok nyelvét illetően, és kíváncsian várjuk, honnan is ered az a K-betű!?
Más:
A 2015. évi panel indításakor ideiglenesen a képmegjelenítést választottam, de így másféle dokumentumokat nem tudok közzétenni. Rövidesen leveszem ezt a képet, remélem, a hozzászólások megmaradnak.
Írástörténet nem kellett a hivataolos nyelvészetnek!? Az angol C-t hol K-nak, hol Sz-nak ejtik. Az orosz Sz betű a latin C-vel azonos. A latin C betű K hangot jelentett, de K betűjük nem is volt. Az „újabb” héber K egy tükrözött C. S a fönéciai rovás K-ja a tükrözött mai magyar K. Dehát a magyar betűk a latinból származnak! Hát úgy látszik, nem mind. Kedves írástörténészek! Honnan származik a latinnak vélt K betű?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Már rájöttek (USA), hogy nem tagadható a Kárpát-medencei őskultúra, ezért Duna-völgyinek nevezik (nélkülünk) és biztos, ami biztos, Kr.e 7-6000-re bizonyítás nélkül állítják a délről betelepülést, mintha tény lenne, miközben gondoljátok végig, hogy délről a Dinári és Balkán és Macedón-Balkán hegyeségein keresztül kellett volna egyre feljebb és feljebb költözni ennek a Kr.e. 5000-ben a Duna-völgyében már tömeges település nyomokat és lelethalmazokat hagyó földműves és kézműves embertömegnek.
Az a baj az ilyen "sztrádás" cikkekkel, hogy elterelik a figyelmet a lényegről! Mert igaz ugyan, hogy ezeknek a déli bevándorlóknak (akik tőlem lehetnek akár közel-keleti eredetűek is,) a genetikai nyomai kimutathatók a mai magyarságban is, hiszen az Y-kromoszómás vizsgálatok szerint az arányuk ~8 % a magyar férfiakban, (tehát az őslakók valamelyest tényleg keveredtek velük,) de könyörgöm, miért nem foglalkozunk inkább a többivel, a 92 %-kal??? Az őseurópaiakkal!!!