|   Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke   Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült:
 Hogy milyen nyelv ez a magyar,
 Európába hogy került?
   Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar.
 Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
 S hogy némelyik mit takar,
   És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat,
 Példaként vegyük csak itt:
 Ember, állat hogy halad?
   Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek.
 Részeg, hogy dülöngél nálunk,
 S milyen, ha csak lépdelek.
   Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog,
 S a sétáló szerelmes pár,
 Miért éppen andalog?
   A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet -- és
 Bár alakra majdnem olyan
 Miért más a törtetés?
   Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol?
 Miért nem vág, ki mezőn átvág,
 De tán vágtat valahol.
   Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, --
 Minthogy nem csak sánta biceg,
 S hebegés nem rebegés!
   Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik?
 És a kuvasz, ha somfordál,
 Avagy akár bóklászik.
   Lábát szedi, aki kitér, A riadt őz elszökell.
 Nem ront be az, aki betér.
 Más nyelven, hogy mondjam el?
   Jó lett volna szemléltetni, Botladozó mint halad,
 Avagy milyen őgyelegni?
 Egy szó - egy kép - egy zamat!
   Aki "slattyog", miért nem "lófrál"? Száguldó hová szalad?
 Ki vánszorog, miért nem kószál?
 S aki kullog, hol marad?
   Bandukló miért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog,
 Aki koslat, avagy kaptat,
 Avagy császkál és totyog?
   Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármű robog,
 Nem csak az áradat rohan,
 S nem csak a kocsi kocog.
   Aki cselleng, nem csatangol, Ki "beslisszol" elinal,
 Nem "battyog" az, ki bitangol,
 Ha mégis: a mese csal!
   Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul,
 S ha ráförmedsz, elkotródik.
 Hogy mondjam ezt olaszul?
   Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül.
 Ráripakodsz, elódalog,
 Hogy mondjam ezt németül?
   Egy csavargó itt kóborol,Lézeng, ődöng, csavarog,
 Lődörög, majd elvándorol,
 S többé már nem zavarog.
   Ám egy másik itt tekereg, -- Elárulja kósza nesz --
 Itt kóvályog, itt ténfereg.
 Franciául, hogy van ez?
   S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul,
 Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
 Hogy mondjam ezt angolul?
   Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget?
 Mindezt csak magyarul tudom,
 S tán csak magyarul lehet!
   Firenze 1984. X. 12. 
 
 |